✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

16. Te menj előre!

[Név] becsukta az ajtaját és hagyta, hogy a lángok elborítsák az arcát. Lassan visszasétált az emeletre a szobájába. De minden lépése olyan volt, mint egy robotnak. Leült az ágyára, kezébe vette a párnáját, beletemette arcát és úgy sikított.

- Izuku megcsókolt! Tényleg megtette! Fel sem fogtam olyan gyorsan történt! És-... - simított végig a takaróján –ha nem szólalt volna meg a telefonja, akkor már itt megtette volna. Én meg nem ellenkeztem volna. Hagytam... becsuktam a szemem és vártam, hogy megtegye...

Ilyen gondolatok járták körbe egészen addig, míg ki nem mondta volna, hogy ez volt az első... Itt azonban eszébe jutott, hogy nem ez volt az első csókja. Hiszen azt még korábban a szőke lopta el tőle.

- Bakugou? Életerőt adott nekem akkor... De vajon tényleg nem jelentett neki semmit, ahogy azt állította? Nem hiszem. Hiszen, ha tényleg nem érdekelné, akkor nem hozta volna fel. Bár azt lehet csak azért tette, hogy tudja idegesíteni vele Izuku -t. Vajon tényleg csak ezt akarja? Kihasználni a helyzetet, hogy még egy dologban tudjon versengeni vele? Vagy komolyabb céljai vannak?

A nap hátra lévő részében felváltva gondolt a két fiúra. Pedig próbálta elterelni a gondolatait. Tanult, főzött, takarított, mosott, fürdött, de mindig visszafúrták magukat a fejébe. Hol a zöld kedves szempárt látta maga előtt, hol pedig az elszánt vöröset. Ez így ment addig, amíg el nem aludt.

Másnap, mikor iskolába igyekezett úgy két sarokra a házától összefutott a zöldivel. Aki nem véletlenül volt ott, mint ahogy [Név] hitte. Midoriya a házáig elé akart menni, de félt attól, hogy esetleg elmenekülne az, ilyen téren, igen is félénk lágy. Így úgy álcázta mintha véletlenül érkeztek volna éppen egyszerre ahhoz a kereszteződéshez. Bár köszöntek egymásnak mégsem szóltak szinte egész úton egymáshoz.

- Mit csináljak? Nem hallgathatok egész úton, mert akkor rájön, hogy mennyire ideges vagyok az után, hogy tegnap megcsókoltam. De biztosan hasonlóan gondolkodik [Név] is, hiszen nem ugyan olyan, mint máskor. Kicsit feszélyezi, a társaságom. Ezen oldanom kell! Most!

De mire Deku összeszedte magát, hogy megtörje a közéjük beállt nyomasztó csendet, berobbant a képbe egy harmadik személy is.

- [Név], tudnánk váltani pár szót? – kapta el a karját a szőke.

- Bakugou? Te mikor kerültél ide? – pislogott meglepetten a [szín] hajú lány.

Nem tudta eldönteni, hogy a semmiből tűnt e fel a fiú. Vagy csak ő merült annyira a gondolataiba, hogy nem vette észre, mikor mellé ért.

- Ebben a pillanatban. – válaszolt a kérdésre és húzta magával.

- Kacchan! Hova viszed? – döbbent rá a helyzetre Midoriya, de kicsit késő volt már.

- Kussolsz Deku! Beszédem van vele. Majd a teremben megtalálod! Most eredj! – ezzel otthagyták a megszeppent zöldit a főutcán.

[Név] csak pislogott és hagyta magát vezetni a szőke által. Katsuki egy pár sarokkal arrébb, két ház közötti keskeny kis utcában állt meg a lánnyal. Neki döntötte a falnak és vállainál fogva tartotta őt, hogy biztosan rá figyeljen.

- Bakugou?

- Szólíts Katsuki -nak! – mordult rá.

- Akkor Katsuki... Mit akarsz megbeszélni?

- Mit tett veled? – nem nézett a lány szemébe, de hangja sokat mondó volt, [Név] viszont nem fogta fel elsőre.

- Miről beszélsz?