- Tökéletes [Név]! – mosolygott a fiú miközben kicsit közelebb hajolt [Név]-hez
Ám ekkor nyílt az ajtó és a mi kedves alacsony doktornőnk lépett be rajta. Izuku az érkezésére felpattant [Név] mellől és a szoba másik végébe húzódott.
- Szerbusztok! - Szólt az alacsony hölgy. - Megzavartam valamit?
- Nem! - Vágta rá Midoriya egyből. - [Név] elájult ma. Szerettük volna, ha ellenőrzi, hogy nincs e komolyabb baja. - Magyarázta.
- Értem. - Fordult a lány felé. - Megvizsgállak. De Midoriya-kun kérlek, addig menj ki. [Név] -chan te pedig vedd le a jelmezedet szerintem.
Mikor Deku meghallotta, hogy [Név]-nek le kell vetkőznie, egyből elvörösödött és sietve távozott a szobából.
- Kint megvárlak. - Mondta mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.
- R-rendben!
Motyogta [Név] bizonytalanul, hiszen még mindig annak a zöld szempárnak a hatása alatt állt. Az hogy pár pillanattal korábban Izuku még egyre közelebb hajolt hozzá; nem röppent ki a fejéből. Az a tekintet járt a fejének tudatalatti részében. Közben pontosan azt tette amit Recovery Girl mondott neki. De hátul csak az járt a fejében hogy mit akarhatott Izuku az imént csinálni?
- Olyan közel volt hozzám... És közben... valahogy megnyugtatott a jelenléte. Pedig eddig zavarba hozott ezzel. Akkor mos- álltak meg egy pillanatra a gondolatai mikor tudatalattija egy másik elméletet hozott fel neki - Meg akarat csókolni? N-nem! Az az nem lehet! Miért tette volna? Hiszen-
Elméjébe az elmúlt fél órában történtek emlékei ugráltak be.
- "De azért [Név]-san te is furcsa dolgokra veszel rá"
- Szóval így értette... Úr isten! Izuku MEG AKART CSÓKOLNI! Ez lett volna az els-
Erre a gondolatra kisebb szúrást érzett mellkasában. Egy olyanfajta szúrást, amit akkor érez az ember, ha mélyen tudja az, amit gondol vagy állít az nem helyes, nem igaz. Ez gondolkodóba ejtette a [szín] hajú lányt.
Miért érzem azt, hogy ez nem így van? Még nem tettem meg senkivel! Vagy-
- [Név] -chan minden rendben? Zökkentette ki Recovery Girl hangja. - Nagyon elgondolkodtál...
- I- igen persze! Csak azt próbáltam visszaidézni, hogy mi az utolsó dolog, amire emlékszem az ájulás előtt.
- És mire jutottál?
- A tetőn álltam. És furcsa szúró érzés fogott el...
- Értem. Jelenleg nincs semmi bajod. Valószínűleg kimerültél vagy leesett a vércukrod.
- Az lehet, hiszen már régóta nem ettem...
- Akkor ebben az esetben üzenem Midoriya -kunnak, hogy vigyen el valahova vacsorázni téged
- Heee? - Hallatszott be az ajtón keresztül.
- Ezek szerint hallgatózik. - Mosolyodott el.
- [Név] -nek is mosolyra görbült a szája ettől.
- Visszatérve kedvesem - folytatta - legközelebb ne felejts el enni, mert a te képességeidet igazán ki tudja meríteni az ha, nincs elég cukor a szervezetedben.
- Értettem! Legközelebb nem hanyagolom el az evést!
- Helyes, na, most menj és öltözz át majd Midoriya -kunnal menjetek haza.
ESTÁS LEYENDO
✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️
FanficVéget ért az első év a UA- hősakadémián. Kezdődhet a következő második év. Az immáron 2-a osztályba egy külföldi cserediák érkezik. [Név] azért jött ide, hogy felfejlessze testét annyira, hogy kibírja saját képességeinek erejét. Rögtön a második n...