A szívemet adnám.. / Vkook

1

Sziasztok!🥰
Ma sejlett fel bennem egy újabb történet alapja, és már itt is lennék az első résszel 😏
Remélem tetszeni fog nektek, az elejétől a végéig.
Máris úton van a következő rész! 🙄

Kellemes olvasást mindenkinek💜🙋‍♂️🏳️‍🌈

- Elég volt! Taehyung, állj le! - Üvöltött az iskola mögötti füves terület közepén állva a narancs hajú, feszült figyelemmel követve a nemkívánatos eseményeket; kétségbeesetten pillantott Yoongira, aki értette a néma segélykérést, mély levegőt vett és bevetette magát a két, földön fetrengő fiú közé, nehézkesen, mert egymást próbálták darabokra szedni a nedves talajon hemperegve.

Egy újabb ütéssel talált be a világos hajú, mire Jungkook fájdalmasan nyögött fel alatta, majd vállaira fogott és maga alá teperte az őt bántalmazót, hogy viszonozza a korábbi gesztust, ökle csattant az idősebb állkapcsán, egyenesen ajkain, amin hasonló sebet ejtett vele, mint amit ő is szerzett másodpercekkel korábban.
- Istenem, hagyjátok már abba! Mik vagytok ti, ovisok?! - A menta hajú is beszállt a küzdelembe, bár a célja leginkább az volt, hogy szétszedje az egymást nyúzó párost, kiknek testén az egyenruha már néhol megszaggatva lógott. Jobbjával előrenyúlt, az ónix hajú tincseibe markolt, aki felszisszent a fájdalom miatt; lecibálta őt a másikról, és ugyan elgondolkozott rajta, lekever neki egy isteneset, de meggondolta magát, a fiú megtépázott ábrázatát látván.

- Engedj el Yoongs! Most! Engedj! - Vergődött, hajából igyekezett kiszedni a másik erős markát, hogy elmúljon a hajhagymáit gyötrő kín, de nem járt sikerrel, mert nem adott bele mindent.

- Aaaaah! Chim, normális vagy?! - Ordított a szőkés fiú, mély orgánumát használva, rekedten, ingerülten lökve arrébb barátját, aki az előbb megajándékozta egy taslival, ami miatt saját tenyere is erőteljesen csípett; ezek után nem is tűnt akkora marhaságnak Yoongi számára sem, hogy megregulázza még mindig ficánkoló barátját. Halvány lila gőze sem volt arról, minek foglalkoztak még azzal, hogy ez a kettő egymásnak esett, mert szinte már mindennaposak voltak hasonló csínyjeik, imádták egymás vérét szívni, de sosem léptek át egy bizonyos határt, mintha egyikük sem akarta volna komolyabban bántani a másikat, hiába lángolt tekintetük gyűlölettel, ha egymást fürkészték kutakodón.

- Menjünk innen, kérlek! - Könyörgött Jimin, arcára kiült az, mennyire nem akart ott lenni, csak azt szerette volna, ha elfelejhetik ezt a délutánt, és mihamarabb elhúzzák a csíkot, hogy lekezelhesse Taehyung sebeit, ugyanis szemöldöke és felső ajka is csúnyán megnyílt, szivárgott belőle a piros nedű.
A fiú ellenfelére pillantott, kifejezéstelen arccal, nyelvét végigfuttatta sebzett, húsos szervén, majd kihívó vigyort villantott küzdőtársára.

- Folytatás következik Jeon.

- Csak nehogy én találjalak meg előbb Kim. - Vicsorgott rá a másik, majd mindketten lerázták magukról segítőik kezeit, és hátat fordítottak egymásnak. Yoongi sóhajtva, Jimin ciccegve indult pajtása után, sietve, nehogy lemaradjanak, így távolodott el egymástól a két páros.

- Mire volt ez jó? - Jimin hangja halk volt, mintha attól tartott volna, hogy amaz megharagszik a kérdés miatt, bár erre parányi esély volt, csak verekedés közben volt agresszívabb az irányába, de akkor vigyáznia kellett, ezt már megtanulta.
Alig hallotta szavait, az előttük elterülő kavicsos betonutat figyelte, ahol métereiket szelték gyors tempójával, ujjbegyeit ajkához emelve érintette meg a szerzett sebhelyet.
Boldogan mosolygott, ahogyan Jungkook is, amikor ugyanezt az mozdulatot látatlanban másolva tapogatta meg a fájó, vérző pontot.

- Hallottad, amit mondtam? - Bökte oldalba könyékkel, ő pedig megugrott, magához tért értelmetlen gondolatai közül.
- Hah? Nem. Mármint, nem tudom.. Pimasz volt, tiszteletlen. Pedig én vagyok az idősebb. - Nem hangzott valami meggyőzően, Jimin lemondóan sóhajtott - mindig kitalált valamit barátja, csakhogy keresztbe tehessen a másiknak, sokszor indok nélkül esett neki, vagy fordítva történt mindez; nem volt vak, ezzel tisztában volt, de inkább nem mondott semmit.

Tudom, tudom, az eleje még talán annyira nem is izgalmas, de a borító sem véletlen, úgyhogy 🤭🏳️‍🌈
Köszönöm a szavazatokat :3