A szívemet adnám.. / Vkook

9

Mivel már korábban felöltöztek, ezzel felkészülve az esti bulira - amire egyikük hívatlan vendégként készült, egy remekbeszabott belépővel -, az ajtóban meredtek egymásra egy ideig, s a korábban elhangzott szavak lebegtek közöttük. Jimin érezte, mennyire rossz vége lehet ennek az egésznek, és biztosra vette, hogy az a két jómadár képtelen lesz megülni nyugodtan a hátsóján; nem örült az elképzelt végkimenetelnek, mert rettentően elege volt már azok örökös cívódásából, ráadásul Taehyung korábbi sérülése igencsak aggasztotta..

Nem olyan soká mégis Yoongiék háza felé tartottak, a szőkeség lazán lépdelt, céltudatosan haladva előre, azt pörgetve a fejében, hogyan tehet majd keresztbe az ónix hajúnak, míg Jimin kissé lehajtott fejjel igyekezett a kialakult káoszt rendezni magában, és előre kigondolni legalább nyolc féle tervet, hogyan választhatja majd szét az ellenségeskedőket egymástól, hogy annak lehetőleg negatív következménye se legyen.

Odaérve az alacsonyabbik vett egy mély levegőt, majd a csengőre tenyerelt, hosszan, ezzel jelezve párjának, hogy megérkezett a megbeszéltek szerint, de amint a menta hajkorona megjelent az ajtó és a keret közti résben, annak tulajdonosa szemeivel villámokat szórt, és ez egyenesen Taehyungnak szólt.

- Mit keresel itt? - Tette fel nem éppen udvarias kérdését, mire az hetykén vonta meg vállait és mosolygott rá, mit sem törődve a hangnemmel, amivel fogadták.

- Velem jött, mert meghívtam. - Cincogta szerelme közbelépve, mert nem szerette a vitákat; Yoongi homlokig ugró szemöldökkel reagálta le a hamisnak tűnő kijelentést. Nem akart már akkor szájalást, balhét a kisebb malőrből, azzal pedig tisztában volt, hogy nem Jiminen múlt ez a kis hiba, ami becsúszott a gépezetbe, ezért lemondó sóhajt hallatva mérte fel Taehyungot utoljára.

- Szuper. Gyertek beljebb. - Küldött egy utolsó szúrós pillantást a magasabbik felé, jelezve ezzel, hogy regulázza meg indulatait, különben a lába sem fogja érni a földet, amaz pedig huncut kis mosollyal engedte be magát mellette. Nem gondolta végig, hogy nem lenne illendő így viselkednie, csak azért, mert ő volt a vendég, de megtette, hiszen elvakította a tény, hogy mi minden előfordulhatott azon a partyn, Jungkookkal is akár, ha már eleve azzal a céllal érkezett, hogy őt bosszantsa szépen.

Eleinte kereste az alkalmat, hogyan köthetett bele a másikba, vagy hívhatta fel magára az ónix hajú figyelmét, aztán szépen lassan elragadta magával az ugráló tömeg és a rengeteg alkohol, így hamarosan számára ismert, vagy éppen ismeretlen kis csoportokkal táncolgatott a kiürített nappaliban. Egyre többször fordult meg vele a világ, mosódtak el számára a dolgok, és a nem szunnyadó szédülés is megnehezítette a dolgát, de a zene ritmusa, az, ahogyan gyomrában érezte annak lüktetését, hihetetlen eufóriával öntötte el.

Jungkook a pultot támasztotta, derekával dőlt a kemény lapnak, míg legjobb barátja szusszanva öntött maguknak kis pohárkákba egy újabb kört, amit amaz habozás nélkül gurított le a torkán, meg sem nézve, mi volt az átlátszó üvegben, ugyanis teljesen lefoglalta a tény, hogy Taehyung tőle nem olyan messze önfeledten szórakozott, boldog mosollyal.

- El kellene engednetek ezt az egészet. - Hallotta Yoongi hangját a dübörgő zenén keresztül is, mire orra körül fintorgó ráncok rajzolódtak ki.

- Hogyan tudnám elereszteni őt? - Csúszott ki párnái között a kissé kétértelmű mondat, amire az idősebb is felfigyelt, de úgy döntött, nem szól erre semmit sem; inkább megkerülve a dolgot szólalt meg újra.

- Vessetek véget az értelmetlen ellentétnek, nem látom hasznát. Egyáltalán miért fújtok egymásra? Sosem meséltél erről semmit sem. - Mondta, miközben összeszedett pár üres poharat a konyhapultról, de mire tekintetével újra Jungkook szomorú szemeit kereste volna meg, amaz nem állt mellette, így pánikolva kapkodta a fejét.