Kth x Jjk
'Szerettelek, amiért gyűlölhettelek, s most gyűlöllek amiért szeretlek téged.. '
Műfaj, besorolás: dráma
Zsepiket a kézbe 🤟
2020.06.24. : 1# schoollove, 4# hospital
07.04. 2# hospital
- Miért akarsz pont a héten játékterembe menni? Annyi dolgozatunk lesz, hogy nem győzök majd tanulni.. - Nyavalygott a narancs hajú, alsó ajkát lebiggyesztve, mintha akkora probléma lett volna egy pár órányi szórakozás - neki lehet gondot okozott, mert valóban magolni akart, hogy ne romoljanak a jegyei; erre mindig gondosan ügyelt, hogy szülőinek majd ne legyen kivetnivalója az eredményeivel kapcsolatban.
- Azért, mert a szobafogságomnak ugyan vége van, de ha megtudják, hogy kaptam egy szaktanárit, cseszhetem a délutánjaim. Addig kell mennünk, ameddig még sejtésük sincs róla. - Vigyorgott a szőkeség huncutul csillogó szemekkel, de a másik nehezen tágított több okból is.
- A fejed nem jött még helyre teljesen, nem hiszem, hogy jót tennének a villódzó fények ilyenkor. - Ingatta fejét, miközben elpusztította a jégkrém legvégét, Taehyung pedig ciccegve rugdalt odébb egy kavicsot a pad előtt koptatva a földet folyamatosan, amíg a másik követte őt szemeivel. - És ha ezt még sokáig csinálod, akkor lehet, nagyon el fogok tőled szédülni.
- A fejem elég kemény, igaz, a szekrény masszívabb volt. - Kuncogott, és simította ujjait megtorpanva a pad előtt a még érezhető puklira, ami ugyan két hetes volt már legalább, visszahúzódott valamennyire, de még jócskán érzékeny volt. - De miattam ne aggódj, már jól vagyok. - Fintorogva mosolygott Jiminre, aki nem támogatta az ötletet, elvetendőnek tartotta, hogy végül elmenjenek szórakozni egy ilyen zsúfolt időszakban; végül belement a sokadik könyörgés után. Hosszú percekig kellett őt győzködni, érvelni, hogy sóhajtva, lemondóan bólogasson végül, de sikerrel járt a fiú.
- Hahh, legyen. Felhívlak később, hogy megbeszéljük a napot, addig egyeztetek anyáékkal.
- Arra aztán várhatok - fakadt ki Tae, mire Chim nagy szemeket meresztett rá, ledöbbenve a hirtelen kirohanás miatt, persze nem álltak meg egy pillanatra sem; már otthonuk felé igyekeztek, hogy minél hamarabb letudhassák a kötelező köröket, az összes unalmas, terhelő házi feladatot.
- Múltkor se tudtalak elérni órákon át. - Forgatta szemeit, mire a narancs hajú elpirult, lesütötte szemeit, ajkait elnyitva igyekezett összekaparni egy magyarázatot.
- Az... unokatesómmal beszéltem, mondtam neked, hogy jönnek majd hozzánk a nyáron. - Motyogta zavartan, és kerülte a szemkontaktust, nehogy véletlenül füllentésen kaphassa őt.
- De az még messze van. - Nyögte oda hanyag válaszként, rá se pillantva, a szétrepedezett betonra koncentrálva, miközben egymás után pakolta lábait.
- De a tervezés akkor is fontos, a programok, a repülőút, nem lehet csak úgy belevágni a közepébe mindennek. - Mentette, ami menthető volt akkor, és sok dolga nem is volt ezzel, mert Taehyung fejben máshol járt, nem vette észre az ordító jeleket.
- Hahh rendben, de ha most is vele fogsz csiripelni órákon át, akkor megnézheted magad, megyek egyedül. - Húzta fel az orrát mosolyogva, mert tudta, ugyan a másik nem akart eleinte menni, ki nem hagyott volna egy ilyen szuper alkalmat a legjobb barátjával való szórakozásra; mindketten szívesen szórták a zsebpénzüket és az idejüket a masinákra, amik olykor kiidegelték ugyan őket, de ez szinte hagyománnyá vált.
~
A szőke hajú másnap ment vissza az orvoshoz kontrollra, hogy amaz eldönthesse, alkalmas - e már a testnevelés órákon való részvételre, vagy sem, ugyanis az utóbbi esetben újabb igazolást kellett írnia a tanulónak. Ez alkalommal a szülők kinn várakoztak, míg fiuk benn trappolt a lábával türelmetlenül ficeregve az orvos előtti székbe száműzve, amíg a doktor úr meg nem szánta egy kis információval.
- Egész szépen gyógyul, de nem ártana még egy kis pihenés. Nem biztos, hogy jót tenne, ha megerőltetné magát, ugrálna egy ilyen domborulattal. - Mosolygott vicceskedve, de Taehyung csak a szemeit forgatta alig láthatóan. Az idősebb férfi ezt látván inkább megköszörülte a torkát és témát váltva folytatta az egészen egy oldalú beszélgetést. - Azonban az is aggasztó, hogy a szédülés, az émelygés továbbra sem múltak el, a biztonság kedvéért írok egy beutalót röntgenre.
- Biztos szükséges ez? - Sóhajtotta a fiú, mert annyira nem akart további időpontokkal foglalkozni, rohangálni egyik vizsgálatról a másikra; túl fiatalnak tartotta magát ahhoz, hogy az öregekhez hasonlóan ő is orvosoknál töltse a szabadideje nagy részét. Gyűlölt várakozni, a sok jajgató, keserű képű ember között ücsörögni csendesen, mint valami halálsoron, ahova ha egyszer betette a lábát az ember, nem volt már visszaút.
- Sajnálom fiatalember, ez a protokoll. Senki sem szeretné, hogy nagyobb baja essen, esetleg felerősödjenek a rosszullétek nemigaz?
A fiú nagyon sajnálta, hogy sosem érzett ingert arra, hogy egész papírokat nyomjon le a saját torkán, vagy fogyasszon el egy pillanat alatt, mert abban a pillanatban nagyon is szüksége lett volna egy effajta képességre, hogy a beutalót, minden egyébbel együtt eltűntessen, mielőtt apjáék meg találják kaparintani azokat, és elcipelik a kijelölt vizsgálatokra. Mivel ilyen adottsággal nem rendelkezett, legnagyobb sajnálatára eljutott az 'ítélet' az ősökhöz, akik az ördögöt festették a falra, mi baja is lehet gyermeküknek, s már tervezgették, mikor telefonálnak a következő intézetnek, hogy alkalmas időt találjanak a röntgenre.
~
- Te komolyan meg akarod hívni őket? - A menta hajú leplezetlenül erős kételyekkel a hangjában fintorgott a vonal végén.
- Ez lenne a természetes, nem?
- A természetes az lenne, ha kibírnának egyetlen estét bunyó nélkül, de hidd el, nem így lesz. Te kibírod Taehyung nélkül, én Jungkook nélkül az estét, jól érezzük magunkat, és nem lesz balhé.
- Hahh.. Nem tudom Yoongs, aggódom értük.. Talán ez egy jó lehetőség lenne nekik, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, nem?
- Kook nem mond semmit, és továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy ott legyenek a bulin.
- Rendben, akkor legyen így. Taehyung sem mond semmit.. Szerinted lehet valami, amit csak ők ketten tudnak?
- Szimplán nem bírják egymást. Előfordul.
- Te is ütöd, vágod, akit nem bírsz? - Sóhajtott a másik lemondóan, mert szerinte jóval több állt a háttérben.
- Nem, de..
- Na látod, valami nagyon nem stimmel ezzel az egésszel.
- Akadjunk le kicsit erről, mert nem azért hívtalak, hogy a két jómadár legyen a téma. Szóval.. Mikor legyen a következő randevúnk?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
