A szívemet adnám.. / Vkook

24

A csillagtalan, sötét éjszakák úgy suhantak el a fejük felett, akár az omlós húsra éhező, ragadozó madarak, ha prédát észleltek a közelben. Az addigi, az idősebb fiúban tomboló bizonytalanság egyre nagyobb formát öltött, mígnem már aludni nem bírt, akár napokig sem; ezt ugyan betudta a bensőjét szaggató démonoknak, de a lelke mélyén tudta, a betegség emészti fel lassan. Az a féreg, ami rágta, ami apránként, lassan haladva, biztosan a pusztulás felé sodorta őt.

Nem engedhette el az életet, ezért görcsösen kapaszkodott az utolsókba is, gondolatban csak a megoldást keresve, míg szívét elmorzsolta a bánat - mi lesz kettejükkel, ha minderre fény derül?
Önzőség volt vajon, hogy csak az járt a fejében, vajon a másik szereti-e majd őt, ha minden véget ér? Hogy hűséges marad-e a lényéhez, ha a penge éléről, amin táncolt a rosszabbik irányba zuhan majd?

Nem.
Ez nem történhetett meg, így önmagát is meghazudtolva törtetett előre, szülőivel az oldalán a kórházban, hogy válaszokat kapjon, egy lépést előre tegyen meg végre, s ne hátra, ahova fordulni sem mert nyitott szemekkel - ki tudja, milyen szörnyeteg leselkedett rá?

- Jobb szeretné, ha benn maradnának, vagy inkább...? - Tette fel a kérdést az asszisztens félve, hiszen mindig ez volt a legnehezebb rész: felfesteni a tényállást, ami nem volt éppen biztató.
A szőke hajú a kopott padlóra meredve marcangolta saját térdeit, míg igyekezett rakoncátlan légzését legalább egy kis időre helyretenni, hogy a válaszra figyelhessen majd, és a szavak remegés nélkül hagyják el ajkait.

- Egyedül szeretnék lenni. - Sóhajtotta, mire édesanyja ujjai erősebben fonódtak férjének inge aljára, aggodalmas íriszei pedig fiát pásztázták szeretettel, féltéssel.

- Kinn leszünk Kicsim. - Rebegte, majd tétova, határozatlan léptekkel vonult ki párjával a szűknek ható, fojtogató helyiségből. Amint az idősebbek magára hagyták fiukat, a doktor mutatóujjával feljebb tolta a szemüveget az orrnyergén, és torkát megköszörülve dőlt előre az egyébként kényelmes székben idegesen, mely ideghúrokat összerántva nyikordult súlya alatt.

- Nos.. Remélem felkészült arra, amit most mondani fogok. - Mély, búgó hangja töltötte be a kis szoba zugait, érthetetlenül jó hatást gyakorolva a vele szemben, az asztal túloldalán helyet foglaló fiúra. mégis, a megszólított addigi minden határozottsága, ereje egyszerre hagyta el abban a szent pillanatban, amint a könnyed, mégis súlyos szavak eljutottak hallójáratába.

- Túl akarok esni rajta. - Mondta a fiatalabb gépiesen, maga előtt szuggerálva azt az egy pontot, amit korábban kipécézett magának. Ez a színtelen, lélektelen hangsúly egyenesen mellbe vágta Namjoont, ugyanis több küzdeni akarást, esetleg kitartást remélt a másik részéről; nem voltak lehetetlen elvárásai, csupán bízott abban, hogy Taehyung még nem adta fel teljesen.

- Két lehetősége van fiatalember, és mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. - Vezette fel egyszerűen, röviden a tényállást, majd kisebb szünetet tartva kortyolt bele a vizébe; ezzel a mozdulattal sem nyert annyi időt, amennyit szeretett volna az előtte ülőnek.. - Utánajártunk, felvettük a kapcsolatot a külföldi szervekkel, és találtunk egy intézményt, ahol a gondját viselnék, nagyon jó kezekben lenne. Az ottani sebész jó ismerősöm, kiváló szakember, és kivétel nélkül minden eszköze elérhető a várható operációhoz. - Igyekezett szavakkal, mosolyogva biztatni, lelket önteni belé, reménnyel táplálni őt, persze az a végtelenül üveges tekintet nehezen repedezett fel, ennél jóval többre lett volna szükség, nem csak hamis ígéretekre, szavakra. - Azonban az időpont, amit igényelni tudtunk igencsak távoli, a műtét esedékessége durván két hónappal későbbre tehető.. Képtelenek voltunk még előrébb küzdeni a várólistán, de higgye el, mindent megteszünk, ami tőlünk telik. - Magyarázott a doktor szinte abnormális vehemenciával, mégis higgadt, kecses mozdulatokkal. A szőke fiú arcáról tisztán olvasható volt a keserűség, szemeiben a megvetés és a bánat keveredett egy csipetnyi kíváncsisággal, amelynek hangot is adott egy gondterhelt sóhaj formájában.