Boy with fun

Loser

Jack lemászott, és hozott fel nekem is pizzát, ami rekordgyorsasággal megérkezett hozzánk. Nagyon éhesnek éreztem magam, ezért elég gyorsan megettem, csak aztán az volt a bajom, hogy túl gyorsan ettem, így még jobban émelyegtem itt fent. Jaj!

Jack nyugodtan eszegetett mellettem (éljen az ananász a pizzán!), miközben én vagy őt néztem, vagy lefelé a fáról, de ezt mindig megbántam, mert már inkább hányingert éreztem tőle. 

Kishaverom azonban elképesztően türelmesen állt hozzám, amit nagyon csodáltam benne. Nem minden gyerek tudott volna órákig (!) fent ücsörögni velem. De Jack-kel játszottam kő, papír, ollót, aztán barkochbát, végül Nintento-t is hozott fel, amivel szintén jól elvoltunk. 

Aztán, amikor már esteledni kezdett (nem viccelek, tényleg!), Jack ásított egyet, mire én megpaskolgattam a vállát. 

-Biztosan elfáradtál ma. - jegyeztem meg. De Jack csak a fejét rázta. - Pedig nem hiszem, hogy le merek jönni innen, pláne a sötétben. Szóval nyugodtan menj le. - biztosítottam. 

-Ne máár! Akkor én is itt maradok veled. Te sokkal jobb vagy, mint Taehyung! - jelentette ki, mire elvigyorodtam. 

-Köszi. - biccentettem elégedetten. De kár, hogy Taehyung ezt nem hallotta! Olyan szívesen megnéztem volna az arcát! 

Mikor már szinte teljesen besötétedett, Taehyung lépett ki a házból, meglepetésemre az összes gyerekkel a nyomában, akik még cseppet sem tűntek álmosnak. Sőt, olyan hangosan nevettek meg kiabáltak, hogy hallottam a szomszédkutya ugatását, amint nemtetszését fejezte ki. 

-Na! Most már elég volt! Jack, biztosan nem jössz Xboxozni? - kérdezte Taehyung, már megint azzal a szándékkal. hogy Jack lejöjjön mellőlem. Aljas!

-Nem! Mayával maradok! - jelentette ki határozottan. Sajnáltam, hogy nem láttam tisztán a sötétben Taehyung fejét. Biztos nevettem volna egy jót. 

-Te ott töltöd az éjszakát, hercegnő? Nem hinném, hogy tetszene. Pókok is lehetnek odafent! - próbált megijeszteni Taehyung, ami bevallom, egy pillanatra sikerült is neki. De nem mutattam ki. 

-Nem megyek le! Majd kitalálok valamit, hagyj békén! - kiáltottam mérgesen. 

-Pedig tényleg vannak néha pókok! - helyeselt Hannah, mire kissé megborzongtam. Uh. 

-Mi a fenét találnál ki? Lemászol a hajadon, Rapunzel? - szinte hallottam a hangján, hogy rosszindulatúan vigyorog. Idióta...

Nem is feleltem a hülyeségére. 

Egy idő után Taehyung beterelte a gyerekeket a házba, akiknek tényleg ideje volt már aludni menni. 

-Jack, komolyan menj le. Majd reggel meglátod, már lent leszek újra a földön - bizonygattam, amit persze nem gondoltam komolyan.

-De nem akarlak itt hagyni. - motyogta álmosan. 

-Muszáj lesz. Na, menj. Nem leszek magányos, itt vannak a pók haverjaim. - motyogtam, mire Jack elnevette magát. Végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy jobb lesz, ha ő a házban, a saját ágyában, kényelmesen alszik el. Jack szomorkásan integetett, mire és mosolyogva szóltam, hogy vigyázzon a sötétben a lemászásnál. 

-Jó éjt! - kiáltott fel lentről, majd beszaladt a házba. 

Egy nagyot sóhajtva körbenéztem, majd azon kezdtem agyalni, hogy hogyan kéne lemásszak úgy, hogy ne rémüljek közben halálra. Nem igazán láttam lehetőségeket erre. 

A telefonomon folyton csekkoltam az időt, aztán, amikor észleltem, hogy a házban is elcsendesedtek a gyerekek (addig végig kiabáltak és szerintem még Taehyung is alig bírt velük, ami megmosolyogtatott), én is éreztem, hogy kezd egyre gyakrabban lecsukódni a szemem, de nem akartam itt fent elaludni, mert féltem a pókoktól meg a hülye magasságtól. 

Nem hiszem el, hogy majdnem egész nap ezen a fán gubbasztottam! Hogy lehetek ilyen béna? Ráadásul Taehyung folyton kinevetett, ami egyáltalán nem segített a büszkeségemen. Dühös voltam, nagyon dühös, mert megint vesztettem Taehyung ellen, ő pedig elégedetten vette tudomásul, hogy nem csak az év végét, de a nyári szünetet is győzelemmel kezdhette. Béna vagyok!

Miközben ezeken fortyogtam magamban, kezdtem igazán elálmosodni, amikor pedig ránéztem a telefonom kijelzőjére, és az 00:02-t mutatott, nem bírtam tovább. Bealudtam. 

Általában nagyon mélyen alvó vagyok, és ez most sem volt másképp. 

Sajnos....!!!!