Boy with fun

I don't like your ideas

Hülye egy ötlet volt, mert zavaromban elfelejtettem magammal vinni a pizsamámat!!!

Úgyhogy ott álltam, egy szál törölközővel magamon és azon gondolkodtam, hogy most milyen jól jönne a hoppanálás. Kedves Rowling, miért csak a képzeleted ilyen nagyszerű??

-Fenébe... - szitkozódtam és még sosem éreztem ekkora bajban magam. - Oké... - fújtam ki a levegőt idegesen, majd nagyon nagyon halkan résnyire nyitottam az ajtót és kilestem. 

Semmi és senki nem volt a láthatáron, bár a nappaliból érzékeltem némi fényt, ami azt jelenthette, hogy Taehyung minden bizonnyal ott várakozott. Francba! Pont ott is át kéne haladjak, hogy felmehessek a szobámba! 

Abban biztos voltam, hogy nem fogom Taehyung segítségét kérni, mert akkor hoppanálás helyett inkább az elsüllyedést választanám. Annyira azért nem voltam kétségbeesve.

Visszacsuktam az ajtót és gondolkodtam. 

Ha valahogy sikerülne kiosonnom úgy, hogy Taehyung ne vegyen észre...de ez lehetetlennek tűnt. 

-Basszus... - motyogtam a számat harapdálva, egyik lábamról a másikra lépkedve. 

Döntenem kellett. Vagy kirohanok a fürdőből, elszáguldok Taehyung előtt egy szál törölközőben és lehozom magamnak a cuccaimat, vagy...

Vagy mégis elsüllyedek szégyenemben és megkérem, hogy hozza le nekem...

Végül is, mindkét opció a beégés legnagyobb fokozatával járt, így minden mindegy alapon döntöttem. 

Kinyitottam az ajtót és zavartan, a fejemet fogva megköszörültem a torkomat. 

-Taehyung?! - szóltam ki egy kicsit hangosan, mert hát valahogyan fel kellett hívnom magamra a figyelmet. Magamban imádkoztam, hogy a földszinten alvó lányok ne ébredjenek fel. 

A másodpercek teltek, én meg már azon voltam, hogy inkább felrohanok a szobámba, de egyszer csak megjelent előttem Taehyung, mire én még jobban behúztam az ajtót, így szinte csak a fejemet láthatta. 

-Mi az? - nézett rám eléggé sokkosan és...talán egy kicsit zavartan, de nem hibáztattam. Egy savanyú arcú, vizes hajú lány nézett vissza rá. 

-Fent hagytam a pizsamámat a szobámban és...szóval megtennéd, hogy lehozod nekem? - kértem meg grimaszolva, mert úgy éreztem, elsüllyedek. Taehyung még egy ideig csak nézett engem, ami már kezdett zavarni, de aztán feleszmélt a bambulásból és bólintott. 

-Hozom. - felelte és elindult az emeletre. 

-Kösz... - motyogtam inkább magamnak. Hogy lehetek ekkora béna?? 

Taehyung gyorsan visszatért, ezúttal a pizsamámmal a kezében. 

-Tessék. - nyújtotta felém, mire én óvatosan elvettem tőle. Taehyung nagyon furcsán viselkedett, nem nézett rám, csak biccentett egyet és visszament a nappaliba. Még sosem láttam ilyen szótlannak. Hát, az biztos, hogy eddig egészen más volt a mi kapcsolatunk...nem kellett ilyen helyzeteket együtt átélnünk, mint ami most történt. Kínos!!!

Gyorsan felöltöztem, majd még mindig grimaszolva, szégyenkezve kiléptem a fürdőből. 

-Mehetsz. - szóltam Taehyungnak, aki csak bólintott és szinte futva spurizott be a fürdőbe. 

-Ez de gáz... - motyogtam a fejemet fogva és még az is eszembe jutott, hogy Taehyung látott pizsamában, ami szintén nagyon nem a hétköznapi kapcsolatunk része volt. Inkább úgy döntöttem, hogy alszok, mert ilyen sokat nem égtem még egy este alatt.