Boy with fun

Did I win?

Azon kaptam magam, hogy kíváncsi voltam, ki hívhatta Taehyungot, aki ennyire "lelkesen" reagált a titokzatos személy neve láttán. De persze nem kérdeztem semmit, mert tudtam, hogy úgyse osztaná meg velem, és mellesleg nem is vártam el tőle. Nem én számítottam a legnagyobb bizalmasának. Az biztosan a barátnője, Sally volt. De hála az égnek nem én. Nem ismertem Sallyt, de párszor már láttam, mivel Taehyung sajnos a szomszédom volt. 

A furcsa csikicsatánk után én inkább bevonultam a konyhába, mert lenéztem valami jó receptet a netről és mindenképp ki akartam próbálni. Anya szerint egész jól főztem, bár szerintem rám fért volna még a gyakorlás.

Taehyung elvolt a gyerekekkel, Jack azonban körülöttem mászkált, miközben én koncentrálva olvastam a receptet a telefonomról. 

A következő pillanatban azonban Jackkel mindketten ijedten fordultunk a nappali irányába, ugyanis sírást hallottunk. 

-Mi történt?? - kérdeztem rémülten. Taehyung már kézbe vette a dolgokat, Haley ott sírdogált az ölében, miközben Taehyung megpróbálta felvidítani. 

-Julian véletlen megütötte a játékdínóval. Hozz valami vizes kendőt vagy bármit! - szólt rám Taehyung, mire én kissé durcásan, de engedelmeskedtem. Miért nem ő hoz? Jó, láttam, hogy Haleyt vigasztalta, de akkor is! Csak szimplán zavart, hogy ő adta ki nekem az utasítást. 

Vittem egy vizes kendőt, mire Taehyung átvette és rátette Haley csuklójára. 

-Mindjárt jobb lesz. Te erős kislány vagy, hm? Egy ilyen meg se kottyanhat! - vigasztalta Taehyung, Haley pedig szipogva bólogatott. Én inkább visszasiettem a konyhába, mert azon kaptam magam, hogy elmosolyodtam. Argh!!

Jack tovább segített nekem a főzésben, és közben folyton magyaráztam neki, hogy mi micsoda és mit miért kell csinálni. 

-Jó illat van. - lépett be a konyhába Taehyung, nyomában Hannah-val (a kislány konkrétan egész nap Taehyungot követte, és sokkal kevesebbet beszélt, inkább csak bámulta). 

-Jól főzök. - vágtam rá gyorsan, és elégedetten figyeltem Taehyung kissé zavarodott arcát. Nyilván nem volt elragadtatva a ténytől, hogy igazából engem dicsért meg. Hah!

Morgott valamit, de legnagyobb meglepetésemre nem ment vissza a nappaliba, hanem leült az asztalhoz és könyökölve, unottan kezdte bámulni a ténykedésemet. Ez pedig engem igazán idegesített. (Az már csak hab a tortán, hogy Hannah is ugyanezt tette...bár ő csak Taehyungot nézte, és néha pirulva elmosolyodott, amikor Taehyung rámosolygott). 

-Hol van Haley? - kérdeztem, és úgy döntöttem, hogy addig nem fogom kiküldeni innen, amíg békén hagy. 

-Babázik. Már jól van. És Julian is vele játszik. - vigyorgott. Jack felnevetett, aztán kinézett a nappaliba és természetesen gúnyolódni kezdte ikertestvérét, amiért lányos játékokkal játszik. Szerintem nagyon rendes volt egy hat éves fiútól, hogy bűntudatot érzett a kishúga felé és inkább leült vele babázni. Miért változtak meg ezek a gyerekek Taehyung érkezésével? 

Néha odapillantottam Taehyungra, aki nézett. De komolyan. Le sem vette a szemét rólam. Az idegeimre ment! Biztosan direkt csinálta, mert jól tudta, hogy pusztán a jelenlétével el tudta érni, hogy felmérgesedjek. 

-Befejeznéd? - szóltam rá, amikor már nem bírtam tovább. 

-Mit? - mosolyodott el Taehyung. 

-Ne bámulj. - morogtam. 

-Azt teszek, amihez kedvem van, hercegnő. - felelte nyugodtan. Ő miért volt általában nyugodt a közelemben? Sőt. Mostanában kifejezetten úgy vettem észre, hogy csak ő idegesített engem. De ha én szóltam, ő nem lett olyan dühös, mint mondjuk pár héttel ezelőtt. Mintha élvezte volna a szekálásomat. Az se fért a fejembe, hogy egyáltalán miért lógott velem, ha helyette bármi mást is csinálhatott volna. Például a barátnőjével lóghatna vagy nem tudom...

-Sallyvel mi van? - kérdeztem, de szinte azonnal megbántam. Jézusom, még soha nem érdeklődtem a barátnője felől, meg amúgy semmi felől, ha róla volt szó!

Taehyung csodálkozva nézett rám. 

-Mi lenne? 

-Nem tudom. Nem értem, miért nem inkább vele lógsz ahelyett, hogy engem idegesítesz. - vontam vállat, majd szóltam Jacknek, hogy kavargassa meg a tésztát. A kissrác minden utasításomra azonnal ugrott, amiért tényleg hálás voltam. Olyan cuki volt. 

-Ő most elutazott a szüleihez, úgyhogy nincs mit csináljak. - válaszolta, mire egy "aha!" bólintással egyből megértettem. Hát persze. Ha nincs itt a barátnő, idegesítsük az ősellenségünket...

-Talán zavar? - kérdezte. 

-Mi? - kérdeztem vissza összeráncolt szemöldökkel.

-Semmi. - rázta a fejét Taehyung egy félmosollyal. Mintha kicsit ideges mosoly lett volna. Na! Lehet, hogy sikerült végre (ha nem is önszántamból) felidegesítenem. Mindenesetre eléggé érdekes és értelmetlen diskurzust folytattunk. 

Amikor szóltam, hogy kész az ebéd, a gyerekek megőrülve rohantak az asztalhoz és örültem, hogy láttam, ízlett nekik, amit főztem. Persze Jacket dicsértem egyfolytában, hogy nélküle nem sikerült volna ilyen jóra (tényleg nem), úgyhogy kishaverom nagyon jókedvűen falatozott mellettem. Az is nagyon jól esett, hogy Hannah kijelentette, minden nap ezt akarja enni. Talán ez volt az első bók, amit tőle kaptam. 

Taehyung nem mondott semmit, de rajta is láttam, hogy ízlett neki, amit persze a világért nem vallott volna be. Nembaj, élveztem, hogy végre kicsit durcásabb lett emiatt. 

Ebéd után a gyerekek még jobban felpörögtek (ez nem fordítva szokott lenni??), kivéve Haley-t, akit Taehyung a szobájába vitt és szerintem olvasott neki valami mesét is, hogy elaludjon. Vagy énekelt? Nem voltam biztos benne. 

Én elkezdtem elpakolni a tányérokat, amikor Taehyung visszatért a konyhába, majd legnagyobb döbbenetemre kivette a kezemből a tányért. 

-Majd én. - ajánlotta fel.