Boy with fun

We like it

Miért tudott ilyen hirtelen közölni dolgokat?? Meg sem várta, hogy felfogjam, amit mondott. 

-Uuuuuuu!!! - hallottam meg mellőlem Hannah hangját, aki szem- és fültanúja volt az iménti beszélgetésünknek, éppen ezért vigyorogva bámult fel rám. 

-Aha, én is így gondolom. - bólogattam még mindig sokkos állapotban. 

-Maya és Taehyung!!!! - ujjongott, mire én riadtan a szájára tapasztottam a kezemet.

-Ne, ne, ne! Ne mondd ki hangosan! - szóltam rá halálra rémülve és a ház felé pillantottam. De Hannah közel sem volt olyan hangos, csak én reagáltam túl szerencsére. 

Leültem a fűbe és csak bámultam magam elé. Taehyung szeret engem? De mióta? Sosem fordult meg a fejemben, hogy így érezne irántam. Mert nem is mutatta soha...csak azt tudtam, hogy a hét elején kezdett furcsán kedves lenni velem. De azelőtt ugyanúgy idegesítettük egymást, mint régen is. 

Hirtelen felindulásból bementem a házba. A gyerekek amúgy is jól elvoltak, a faházban játszottak, oda meg én amúgy se mentem volna fel. 

Beléptem a nappaliba, ahol megpillantottam, amint Taehyung még mindig nem lépett semmit, ezért Sally még mindig vidáman csacsogott valamiről, de láttam Taehyungon, hogy ő egészen máshol járt fejben. 

Amikor megpillantott engem, felcsillantak a szemei. 

Sallynek pedig elkaptam a tekintetét, amivel engem illetett. És hirtelen elbizonytalanodtam. Szemeivel azt üzente: "Tudom ám, miben sántikálsz. De Taehyung az enyém!". Megborzongtam attól a gyilkos nézéstől. Mégis mit képzelt magáról? Úgy tapadt Taehyungra, hogy már nézni is kellemetlen volt! 

De aztán összeszedtem magam. Mégpedig azért, mert én nem az a fajta voltam, aki feladta! Legyen szó bármiről is. Nem engedhettem meg, hogy egy csinibaba kioktasson azzal kapcsolatban, hogy kivel járjak. Ezért bátor akartam lenni. És mindenekelőtt őszinte. 

-Sally, beszélhetnénk? - néztem a szemébe magabiztosan. A lány felállt a kanapéról és idegesen biccentett. Amint reggel megérkezett, már tudta, hogy nincs rendben a kapcsolata, de ő mégis görcsösen ragaszkodott Taehyunghoz, de annyira, hogy az már inkább birtoklás volt. Semmiképpen sem egészséges kapcsolat. 

Mert Sally nem szerette Taehyungot. Semmi jelét nem láttam szerelemnek, csupán valamiféle "én is jól nézek ki, te is jól nézel ki, akkor járjunk együtt" dolgot. Mert Sally csak akkor mászott rá a barátjára, amikor én is jelen voltam. Amikor az imént beléptem és meglátott, azonnal átölelte Taehyungot. 

Taehyung csodálkozva nézett rám, de én csak bólintottam egyet, jelezve, hogy minden oké. 

Sallyvel az egyik szobába mentünk, ahol szembeálltam vele és elkomorodva néztem rá. 

-Tudom, mit akarsz. De ne is álmodj róla. Taehyung az enyém. - jelentette ki mindenfajta bevezetés nélkül. Meglepett, hogy az előbbi mézes-mázos hangja csupán pillanatok alatt semmivé lett. 

-És erről megkérdezted őt is? - kérdeztem összefont karral. 

-Persze. - hazudta szemrebbenés nélkül. Azta. 

-Én valamiért nem így látom. - jegyeztem meg. 

-Akkor rosszul látsz! És különben is, ki vagy te, hogy bele mersz szólni a kapcsolatomba? Én járok Taehyunggal, nem te. Ő az enyém. - sziszegte dühösen. Támadott, de nagyon. Aki pedig támad, az belül tudja, hogy nincs igaza. 

-Most is csak egyes számban beszélsz. Én nem akarok veszekedni veled, csak elmondani, hogy komolyan rossz rátok nézni. És nem azért, mert nem vagy csinos. - utaltam arra, hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó cicaharcba keveredni vele és féltékenykedni a külsője miatt. A vak is látta, hogy dekoratív lány. 

Sally erre csak tátogott, a következő pillanatban pedig Taehyung lépett be az ajtón. Mindketten érdeklődve (Sally kissé hisztérikusan) néztünk rá. 

-Sally... - nézett a lányra, aki egyre idegesebbnek tűnt. -Én is ezt akartam elmondani...hogy szerintem nem passzolunk. Én...én másvalakit szeretek. Sajnálom. - mondta ki őszintén. A szívem hevesebben kezdett verni, mert másodszorra fogalmazott úgy, hogy szeret engem. Normál esetben örültem volna, de sajnos szembe kellett néznem egy dühös Sallyvel, aki ezt nem akarta elhinni. 

-Komolyan őt választod helyettem? Elment az eszed?? - nézett Taehyungra lesajnálóan. Au. 

Taehyung arca eléggé elsötétült, amitől még én is megijedtem. 

-Mi nem illünk össze. Sajnálom. - mondta halkan, de ellentmondást nem tűrően, és Sally végre vette a lapot. Nyilván ő is meglepődött Taehyung tekintetétől. 

-Persze...hogyne...nem illünk össze. - motyogta, majd kiviharzott az ajtón. Előtte még megajándékozott egy gyilkos pillantással, de ez engem már nem hatott meg. Nem is tudom, mit várt Sally. Hogy egy ilyen felszínes kapcsolattal le tudja élni az életét? Csak azért, mert Taehyung jól néz ki és menő? Nem akartam elhinni. Azt hittem, kinőttünk már a tinikorszakból!

Némán néztem utána, majd meghallottam a bejárati ajtó hangos csapódását is. Nehezen fogta fel, hogy "legyőztem" őt. Pedig én aztán az égvilágon semmit nem csináltam. Maximum annyit, hogy önmagamat adtam, Sallyvel ellentétben. 

Taehyunggal összenéztünk, mire én halványan elmosolyodtam, majd kifelé indultam a szobából. 

De nem mentem, ugyanis Taehyung hirtelen megragadta a karomat és magához rántott. 

-Mit művelsz? Most, hogy végre kettesben lehetek veled, el akarsz menni? - kérdezte egy szívdöglesztő mosollyal, majd meg sem várva a válaszomat szenvedélyesen megcsókolt. 

Ösztönösen a nyaka köré fontam a karomat, pedig azt se tudtam, hol vagyok. Csak Taehyung száját éreztem az enyémen, amint hevesen csókolt, semmi mást. Olyan erősen ragadta meg a derekamat, hogy már szinte fájt, de ennek ellenére hagytam. 

A következő pillanatban ledöntött az ágyra, mire én bepánikoltam. De csak egy dolog miatt:

-Bármikor ránk nyithat egy gyerek! Ne csináld ezt! - szóltam rá paradicsom piros arccal, levegőért kapkodva. Taehyung vigyorogva bólintott, de továbbra sem engedett felülni, hanem még egyszer megcsókolt. 

Azonnal elolvadtam és kiürült az agyam, de amikor szája a nyakamra tévedt, ismét feleszméltem.

-Majd máskor, Taehyung! Ránk nyithat bárki! - mondtam, próbálva figyelmen kívül hagyni a remegő gyomromat és tulajdonképpen a remegő mindenemet. 

Taehyung lebiggyesztett szájjal rám nézett, de ezúttal felült és segített nekem is. 

-Bocsi. Túl régóta vártam már erre... - vallotta be mosolyogva. Erre nem tudtam mit mondani, így csak elpirultam. 

Taehyung a kezemet fogva vezetett ki a szobából, és mindketten egyszerre néztünk le összefűzött ujjainkra, majd egymásra. 

-Ez tetszik. - jegyezte meg Taehyung. Zavartan bólintottam. 

-Bocsi. Nem vagyok egy szakértő, ha randizásról van szó. - motyogtam. Tényleg fogalmam sem volt, mit hogyan kéne csináljak. Most akkor kapcsolatban voltam? Tényleg??

-Ne aggódj, majd megtanítalak. - nevetett fel halkan, miközben belepuszilt a nyakamba. Ezt most akkor hogy is kellene értenem? Valamiért úgy éreztem, jobb, ha nem agyalok többet ezen...már így is kimúlt az összes pillangóm a gyomromban. 

Az udvarra kilépve Hannah hangos sikoltozása fogadott minket, amitől először megijedtem, de aztán rájöttem, hogy mivel fogtuk egymás kezét, ezért Hannah máris levonta a következtetéseket. 

-Maya és Taehyung szerelmeseeek!!! - kiáltotta boldogan. 

Ez így tényleg jól hangzott. Hűha.