Boy with fun

Your princess

Az ikreket nem hatotta meg az egymásra találásunk, bár kaptunk pár "uuu"-zást tőlük is. De igazából örültem, hogy a négy gyerek tudta meg először, hogy járunk. Ők őszintén reagáltak, ami sokat jelentett. Miért múlik el ez a kegyetlen őszinteségünk, mire felnövünk?

A gyerekekkel egész nap az udvaron játszottunk, én az ikrekkel bújócskáztam egyet, majd Hannah-val és Haley-vel babáztunk (kihordták az udvarra az összes barbibabájukat). Taehyung pedig végig szemmel tartott, még akkor is, amikor éppen külön voltunk. Folyton éreztette velem, hogy fontos vagyok neki. Amikor elment mellettem, megsimította a hátamat. Vagy megpuszilta az arcomat. Én ezeket nem tudtam neki visszaadni, mert még mindig túl szégyenlős voltam előtte és még mindig nem fogtam fel, hogy együtt vagyunk. 

Este az ikrek szobájában töltöttem egy kis időt, amíg megpróbáltam rávenni őket az alvásra. 

-Maya? Majd ha anyuék hazajönnek, ugye akkor is sokszor meglátogatsz minket? - kérdezte Jack reménykedő, nagy szemekkel. Mosolyogva megborzoltam a haját. 

-Hát persze. Meglátogatlak, amikor csak tudlak. - ígértem meg, mire Jack megnyugodva lehunyta a szemét.  

Hálás voltam ezeknek a kölyköknek, mert nem is vettem észre, hogy mennyire feltöltöttek pozitív energiával ez alatt a néhány nap alatt . Mostanra egy teljesen más személynek éreztem magam. Mintha sokkal fényesebben látta volna mindent. És ezt részben nekik köszönhettem. Másrészt pedig Taehyungnak. Aki igazán más oldalát mutatta meg nekem mostanság. És akibe végérvényesen beleszerettem. Még így is, hogy tudtam, sok mindent nem tudok róla, de készen álltam arra, hogy megismerjem őt, hogy mindent megtudjak róla. Az érzéseit, a furcsa gondolatait, és a vigyorgása mögött rejtőző szándékait. 

-Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve, amikor Taehyung megfogta a kezemet és kifele kezdett húzni az udvarra. A gyerekek elaludtak, így végre kettesben maradhattunk több időre is. 

Taehyung mosolyogva vezetett, majd amikor megállt a faháznál, én kissé félve pillantottam rá. 

-Felmegyünk? - kérdeztem bizonytalanul. Valamiért nem tartottam olyan ijesztőnek a gondolatot. 

-Ha mersz. - piszkált vidám mosollyal, mire én bólintottam.

Taehyung mászott fel először, majd én is követtem. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne nézzek le és ne féljek. 

Taehyung megfogta a kezemet és felsegített az utolsó fokoknál. 

-Köszi. - suttogtam kicsit remegve. Taehyung magához húzott. 

-Ugye nem félsz, hercegnő? - simította meg a derekamat gyengéden. A szemeibe nézve csak egyetlen választ tartottam lehetségesnek: 

-Nem. - mondtam magabiztosan. Taehyung az arcomra téve a kezét felém hajolt és lágyan megcsókolt. Csak pár másodpercig tartott, de egyből beleolvadtam a karjaiba és nem akartam, hogy elengedjen. Miután elhúzódott, ezúttal én léptem és szorosan átfogtam a derekát, miközben fejemet a mellkasához döntöttem. 

Taehyung felnevetett. 

-Nem tudtam, hogy ilyen bújós is tudsz lenni. - jegyezte meg vidáman. 

-Nem is vagyok...csak ha rólad van szó... - motyogtam, továbbra is ölelve őt. 

-Ez megtisztelő, hercegnő. - mondta halkan. 

-Még mindig hercegnő vagyok? - kérdeztem visszafojtott mosollyal. Taehyung lágyan eltolt magától, majd két kezébe vette az arcomat, így egymás szemébe néztünk. 

-Nem. Mert mostantól az én hercegnőm vagy. 

The End <3