Boy with fun

Weird

Taehyung nem bírta abbahagyni a nevetést, de aztán, amikor látta rajtam, hogy úgy igazán megijedtem, kissé elbizonytalanodott. 

-Jól vagy? - kérdezte, mivel én még mindig a szívemre tett kézzel, dühösen és sokkosan meredtem rá. 

-Nem. - feleltem egyszerűen. Hajlamos voltam annyira megijedni, hogy néha vizet kellet igyak, hogy lenyugodjak. Taehyungnak pedig sikerült úgy megijesztenie, hogy halálra rémültem tőle.

Taehyung tanácstalanul figyelte, ahogyan leültem az ágy szélére és próbáltam lenyugtatni magamat. 

-Nem akartalak így megijeszteni... - motyogta Taehyung. 

-Tudom. - legyintettem, jelezve, hogy nem vagyok rá dühös. 

Hűha. Miért nem voltam rá dühös? Talán, mert láttam rajta, hogy tényleg bánta. 

-Biztos jól vagy? - kérdezte és leült mellém, ami meglepett. 

-Igen... - sóhajtottam egy nagyot. 

-Bocsi... - bökte ki, mire elkerekedett szemekkel fordultam felé. Kim Taehyung bocsánatot kért tőlem? Biztos nem csak hallucináltam? 

-Semmi baj. - ráztam a fejemet és szinte már féltem tőle, amiért ilyen kedvesen viselkedett hirtelen. 

A következő pillanatban Hannah rohant be a szobába, és ahogy meglátott minket, felkiáltott. 

-Megvan Taehyung!!! - ujjongott. Taehyung felállt és nevetve belecsapott a kislány kezébe. Én még mindig a furcsa eseményeket dolgoztam fel magamban, de nem volt erre több időm, ugyanis mindenki megjelent és kiabált, hogy Taehyungot mindenhol keresték már, de sehol sem találták. 

A bújócska egészen későig ment, de aztán Taehyung kijelentette, hogy elég a játékból, alvás következik. Mindenki csalódottan vette ezt tudomásul, mert játék közben nagyon felpörögtek. Jack nem akart elengedni, Hannah Taehyung körül sündörgött, Haley hisztizett, hogy nem akar még aludni menni, Julian pedig beizzította a TV-n a kedvenc játékát, mire én kivettem a kezéből a konzolt és elkezdtem kiselőadást tartani a késő esti videójátékozás káros hatásairól, ami látszólag nem igazán hatotta meg Juliant, de végül hajlandó volt engedelmeskedni és szomorúan kikapcsolta a játékot. 

Én segítettem Haley-nek elkészülni, odaadtam neki a pizsamáját (mosolyogtam a Jázmin hercegnős darabon egy jót...nekem is kell egy ilyen!), majd ezúttal én altattam el úgy, hogy  szimplán a haját simogattam. Haley öt perc alatt elaludt, amit irigyeltem benne. Én nem tudtam ilyen gyorsan kidőlni. 

Jackékhez is benéztem, akik alig tudták abbahagyni a röhögést, mert persze akkor jön rád a nevetés, amikor csendben kéne lenni. Mosolyogva jó éjszakát kívántam nekik, mert nem akartam rájuk erőltetni az alvást, csupán biztos lenni abban, hogy ágyban vannak. Az már bőven sikernek számított. 

Aztán, amikor kiléptem a szobából és lementem a nappaliba, Taehyunggal találtam szembe magam, aki a telefonját nyomkodta. Már biztosan Hannah is elaludt. 

Késő volt már, én azonban egyáltalán nem éreztem magam álmosnak, pedig ezek a gyerekek igazán ki tudtak fárasztani. Mint például tegnap...

Hirtelen nem tudtam, mit kéne tennem. Vonuljak fel a szobámba? Vagy maradjak itt...vele? 

Egyáltalán mióta agyalok én ilyen egyszerű dolgokon? Idegesítőnek tartottam magamat. 

Taehyung felnézett a mobiljából és hosszan rám nézett.