Boy with fun

L O V E ?

-Csak maradjunk így egy kicsit...kérlek. - suttogta, miközben a hátamat simogatta. Elkerekedett szemekkel álltam és hagytam, hogy öleljen. Olyan erős, de mégis gyengéd volt az ölelése, hogy azonnal elolvadtam benne. 

Végül teljesen átadtam magam a pillanatnak és a vállába fúrva a fejemet én is átöleltem. 

Még sosem éreztem magam olyan biztonságban, mint Taehyung karjaiban. Abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy mi volt köztünk korábban, hogy Taehyungnak barátnője van és, hogy nekem eddig meg se fordult a fejemben, hogy úgy nézzek rá, mint egy srácra, aki tetszhet. 

Taehyung nagyon lassan elengedett és a szemembe nézett. Én már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, mégis miért csinálta ezt velem, de Taehyung egy halvány, talán kissé szomorkás mosollyal megrázta a fejét. 

-Kérlek, ne mondj semmi rosszat. Nem akarom, hogy holnap legyen. - jelentette ki komolyan, mire megdobbant a szívem. Ez most azt jelentette, hogy nem akarta viszontlátni Sallyt? Vagy csak én voltam ilyen reménykedő, hogy ez jutott eszembe? Sosem tudtam megfejteni Taehyung furcsa gondolatait. 

De mindezek ellenére bólintottam. A következő pillanatban csipogott kettőt az éjjeli szekrényen lévő óra, mire én Taehyungra néztem. 

-Már holnap van. - suttogtam. 

-Nem, még nem. - rázta a fejét, mint aki tényleg nagyon nem akarja. Annyira össze voltam zavarodva. Mi ütött belénk hirtelen? Semmiben sem voltam már biztos. Illetve, de: hogy ma már tuti nem nézek HSM 3-at, mert ahhoz csoda kellett volna, hogy koncentrálni tudjak. 

Taehyung hirtelen megragadta a kezeimet, amitől felgyorsult a szívverésem. 

-Taehyung? - szólítottam halkan. 

Megint jókedve lett, mert mosolyogva fürkészett. Mi járhatott ilyenkor a fejében? 

-Késő van. Jó éjt, hercegnő.- mosolyodott el, miközben megsimította az arcomat. Meglepve, remegő gyomorral pislogtam rá. 

-Jó éjt. - motyogtam kábán. 

-De te is menj aludni. Nem jó, ha nem alszol. - fürkészett egy kis aggodalommal, amitől elolvadtam. Miért érdekelte, hogy alszom-e vagy sem? Miért volt ilyen figyelmes?

-Oké. - suttogtam. 

-Kérlek, mosolyogj. Ha elmosolyodsz, akkor holnap is minden rendben lesz. - mondta, én pedig teljesítettem a furcsa kérését és tényleg őszintén rámosolyogtam. 

-Minden rendben lesz. - ismételtem, leginkább magamnak bizonygatva, de úgy tűnt, Taehyungnak is erőt adtam ezzel. Akkor biztosan neki is szüksége volt rá. 

Taehyung megpuszilta a kézfejemet, mintha tényleg egy hercegnő lennék, mire én elpirultam. Olyan puhák voltak az ajkai...

Megvártam, míg bement a szobájába, majd csak akkor terültem el a kanapén és bámultam a plafont néha sokkosan, néha csupán vigyorogva. 

És néha szomorúan. 

Hajnali négykor sikerült elaludnom, de ezt már megszoktam, így simán fel tudtam kelni magamtól. Illetve nem magamtól. 

Reggel nyolc óra egy perckor ugyanis csengettek. 

-Mi a... - morogtam kómásan, majd feltápászkodtam. Nem is a szobámban aludtam el, hanem a nappaliban. - Oh... - bambultam magam elé, majd hirtelen felébredtem. Gyorsan felpattantam és a szám elé kaptam a kezem. A tegnap valódi volt? Tényleg megtörtént? Táncoltam Taehyunggal, akin úgy látszott, kedvel engem?