Boy with fun

You??

Jack és Julian nagyon szemtelenek módjára folyton nevettek rajtam és mindig kicsúsztak a kezeim közül. Szó szerint. 

-ELÉG LEGYEN!!!! - üvöltöttem, de kezdett elmenni a hangom, ami semmiképpen nem volt biztató az első napon. 

De Jack és Julian felrohantak az emeletre, mindezt olyan gyorsasággal, hogy kettőt pislogtam és már eltűntek a szemem elől. 

Odafentről hangos csattanást hallottam, ezért lélekszakadva futottam fel a szép fehér lépcsőn és a fiúk szobája felé vettem az irányt. 

A cipőjüket valahol már elhagyták, de most elkezdtek mindenféle játékot kipakolni a dobozokból (robotok, dinók, távirányítással működő autók, Nintendo...), és az összessel egyszerre kezdtek el játszani, vagy éppen szétszedni. 

-MIT MŰVELSZ?? Ez tudod milyen drága??? - hűltem el, amint Julian (vagy Jack) a földhöz vágta a Nintendot. Azt hittem, ott nyomban elájulok. 

De egyiküket sem hatotta meg az értékes játék összege, és ezen nem is lepődtem meg, de komolyan megsajdult a szívem, amiért az a méregdrága játék akár tönkre is mehetett. 

-Na jó!!!!! Most azonnal lejöttök és reggeliztek!!! Aztán majd lehet játszani! - próbáltam meggyőzni őket hangosan, mire egyikük szeme felcsillant.

-Kajaaaaaaa!!!!! - üvöltötték egyszerre és már rohantak is le a konyhába (egy pár dinóval a kezükben). De legalább hallgattak rám, most először. 

Már épp kezdtem örülni, amikor a konyhába leérve megpillantottam a világ legdurcásabb arcát. És egyenesen rám nézett. Vajon miét éreztem úgy, hogy Haley egyáltalán nem kedvel? Hm. 

-NEHOGY ODALÉPJ!!! - üvöltöttem el magam hirtelen, majd megragadtam az egyik iker pólóját és elrángattam az eltört tányér szilánkjaitól. 

-Hééé, engedj el!!! - nyafogott igazán drámai stílusban. Gyorsan elengedtem, majd hoztam a seprűt és a lapátot (a szülők természetesen mindent elmondtak, hogy hol találok), és egy gondterhelt sóhajjal elkezdtem összetakarítani. 

Hallottam, hogy a gyerekek a nappaliban tombolnak, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, és közben azon fohászkodtam, hogy ne csináljanak semmi életveszélyeset. 

-Mayaaaaaa, mikor lesz kész a reggeli?? - pattant mellém Hannah hirtelen. 

-Majd mindjárt. - morogtam. Komolyan megfordult a fejemben, hogy visszahívom a szülőket, hogy mondják le az egész hülye Dubait, mert a gyerekeik kiidegeltek. 

-Mikor van a mindjárt?? - toppant be az egyik iker is (most már muszáj valahogy megkülönböztetnem őket, mert ez így nem volt jó).

-A mindjárt az mindjárt. - fogtam rövidre, és meg se próbáltam leplezni az idegességemet. 

Jack vagy Julian a vállát vonogatva inkább kirohant a konyhából, aztán gyanúsan utánanéztem, mert a bejárati ajtó csapódását véltem hallani. De reméltem, hogy csak képzelődtem. 

Amikor azonban felnéztem egy pillanatra a söprögetésből, egyszerre több dolog is történt: Hannah elképesztően hangosat sikított, és én azonnal rájöttem, miért. 

A konyhaablakon Jack (vagy Julain!!) integetett be, de valami nem stimmelt: 

Kim Taehyung is ott állt mellette mosolyogva és vele együtt integetett. 

Megj.: Kim Taehyung a láthatáron, juhuu