Boy with fun

Sudden good feels

-Mi van?? - fordultam felé hitetlenkedve. 

-Ez hangos volt! - kiáltott fel Taehyung. Jó, kicsit hirtelen jöhetett a duda éles hangja, de ez engem jelen pillanatban egy cseppet sem érdekelt. 

A gyerekek hátul hangosan nevettek, és Jack folyamatosan azt kiabálta, hogy "még egyszer!", de ez sem jutott el igazán az agyamig. Miért lepődtem meg ennyire??

-Miféle válsz volt ez? - kérdeztem Taehyungot még egyszer, aki viszont csak maga elé bámulva mosolygott. Mi a fene ütött belé? Hogy értette, hogy rám nézett, és a hercegnő szó jutott az eszébe? Ezt most vegyem pozitívumnak vagy inkább ne...? 

-Miért csodálkozol ezen annyira? - nézett rám még mindig mosolyogva. 

-Mert...mert nem értelek. - morogtam. 

-Oké. - felelte, amivel az idegeimre ment. Nem volt hajlandó normális választ adni. Miért ilyen nehéz vele kommunikálni??

A telefonja ismét csörgött, mire ő ismét egy laza mozdulattal kinyomta. Fél szemmel próbáltam meglesni a képernyőn a nevet, de nem sikerült. Pedig egyre kíváncsibb voltam arra a személyre, aki ennyire rosszkedvűvé tudta tenni Taehyungot. Velem is sokszor veszekedett (bár...mostanság nem értem, mi volt vele), de sosem kaptunk össze úgy, hogy mondjuk igazi sértődés vagy komoly gyűlölet lett volna belőle. Taehyung számomra csupán az az idegesítő ellenfél volt, aki mindig próbálta bizonyítani, hogy jobb nálam. És én ezt nem hagyhattam. 

A titokzatos hívogató azonban igazán lelombozta őt, ami számomra újdonságként hatott, mivel én mindig is úgy láttam Taehyungot, mint egy jókedvű, kissé furcsa srác, aki szeretett idegesíteni. Ezért nem bírtam sokáig a közelében lenni régen a suliban sem...ehhez képest a harmadik napot töltöttem vele egy fedél alatt a nyári szünet kezdetén. Az élet szörnyen kiszámíthatatlan tud lenni...

Taehyung ezek után csendben volt, aminek egyrészt örültem, de azon kaptam magam, hogy ideges vagyok...és ezúttal nem Taehyung miatt...

Nem tudtam megfejteni, hogy mi volt ennek az oka. 

Amikor megérkeztünk, a gyerekek úgy pattantak ki a kocsiból, mintha börtönből szabadultak volna. 

-Hé, hé, álljatok meg!! - kiáltottam hisztérikusan, miután Jack és Julian rohanni kezdtek...valamerre. Nem tudom, mi volt a céljuk. 

Gondolkodás nélkül utánuk szaladtam, és még időben el tudtam kapni őket. 

-Ne csináljátok ezt velem! - kértem őket lihegve. A kisgyerekek miért ilyen fürgék? 

Az ikrek a kezemet fogva, nevetgélve sétáltak vissza velem a kocsihoz, ahol Taehyung már kivett minden cuccot és csak ránk várt a lányokkal együtt. Feltette a napszemüvegét és még az is feltűnt, hogy lejjebb gombolta a fehér ingét. Igen, valóban meleg volt...pláne a kis sprintem után, amit lenyomtam az ikrek miatt. 

-Na, mehetünk. - jelentettem ki. 

A parton elég sokan voltak, így el lehetett mondani, hogy hivatalosan is kitört a nyári szünet. A tenger békésen hullámzott, szerencsére nem volt nagy szél, és a nap is sütött, bár nem olyan erősen, aminek örültem, hiszen nem is hoztunk magunkkal napernyőt. Mondjuk bármikor vehettünk a parton is. 

Leterítettem az egyik pokrócot, amit otthon találtam (ezúttal lebuktam...Belle mosolygott vissza ránk a lepedőről), de meglepetésemre Taehyung nem tett semmiféle gúnyos megjegyzést. 

Taehyung lehuppant a saját lepedőjére, de Haley azonnal elkezdte nyaggatni, hogy építsenek homokvárat, mire Taehyung vigyorogva követte a kislányt.