Boy with fun

Too kind

Fogalmam sincs, miért mentem utána. Talán kíváncsi voltam, milyen italokat árulnak. Vagy nem tudom. 

Taehyung éppen sorra került, amikor megálltam mellette. 

-Na, akkor válassz valamit. - nézett rám meglepve. Én csak bólintottam, majd kértem egy epres shake-et, ami finomnak tűnt. 

-Szeretem az epret. - suttogta mellettem Taehyung, és ő is azt rendelte. Legalább ezt is megtudtam róla. 

Mivel éppen nem volt nagy forgalom, Taehyung felült a pultra és egy kis tétovázás után én is követtem a példáját. Megkaptuk az epres shakeket, és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy a pultos srác talán tovább nézett rám, mint azt illett volna. Sőt. Miután beleittam az italba (nagyon finom volt!), akkor is szégyentelenül bámult, nem is zavartatva magát. Kezdett idegesíteni. 

Fészkelődni kezdtem a széken, mert egyáltalán nem voltam hozzászokva, hogy fiúk így nézzenek rám. Úgy tűnik, a tengerparton könnyebben ismerkednek az emberek...és egyáltalán, mi a fene történt ma velem? Az egyik srácot bámulom, egy másik engem bámul...miért??

Taehyung a telefonját nyomkodta, és idegesnek tűnt, de miután felnézett, szinte azonnal csekkolta a helyzetet és elég gyorsan kapcsolt. Ránézett a pultos srácra, aztán rám, és...és én komolyan nem lettem volna a srác helyében, ugyanis Taehyung szemei szó szerint szikrákat szórtak! 

-Megtisztelnél, ha befejeznéd. - szólt látszólag lazán, de a szemei izzottak és igazán dühösnek tűnt. Esküszöm, arrébb húztam a székem, mert én is megijedtem tőle. Mi a franc ütött belé??

-Jól vagyok. - szóltam neki halkan, de Taehyung meg sem hallott, csak tovább fürkészte a pultos srácot és tényleg kezdtem azt hinni, hogy mindjárt lekever neki egyet. 

-Oké, oké, vágom. - röhögött a srác zavartan. Szerintem őt is sikerült megfélemlítenie rendesen. Kicsit sajnáltam is...nem követett el akkora hibát, csupán...párszor végignézett rajtam. Oké, talán mégis hálás voltam Taehyungnak egy picit. 

Ezek után Taehyung intett, mire én összezavarodva utánamentem, az itallal a kezemben. 

-Ez mi volt? - kérdeztem. 

-Mi volt? Nem láttad, hogy nézett rád? Komolyan azt fontolgattam, hogy behúzok neki. - pillantott vissza a pult irányába még mindig idegesen. 

Oké...az imént megélhettem azt a pillanatot, hogy Kim Taehyung megvédett engem? Ezt egyszerűen sehogy sem tudtam feldolgozni.

-Igen, láttam...és nekem sem tetszett...szóval, uhm...kösz. - motyogtam félrenézve a gyerekekre, akik már majdnem készen voltak az újabb homokvárral. 

-Nem érdekel, milyen a kapcsolatunk, te egy lány vagy, és nem tűröm, ha idióta srácok akarnak idióta módon elcsábítani. Még csak nem is ismer! Én legalább ismerlek! - magyarázta hevesen gesztikulálva, én meg akaratlanul is elmosolyodtam. Taehyungnak egy jó oldalát ismertem meg ma, ami összezavart és idegesített egyben. De legfőképp megmosolyogtatott, ami szintén idegesített! Ahh! Mik ezek a kusza érzések?!

-Tényleg kösz. - biccentettem. Taehyung végre lenyugodott kissé. 

-Nincs mit, hercegnő. - mosolyodott el halványan. Egy ideig néztük egymást, a tekintetem ismét elidőzött a póló nélküli Taehyungon, aztán képzeletben felpofoztam magam és inkább leültem a lepedőre. 

Taehyung azonnal letelepedett mellém, és a távolba meredve itta az epres shake-et.

-Visszafelé én vezetek, hercegnő. - szólalt meg igazán magabiztos hangon. 

-Mi? Nem! - tiltakoztam. Taehyung elvigyorodott. 

-Nézzünk farkasszemet. Aki győz, az vezet visszafelé. - javasolta. 

-Farkasszemet? - grimaszoltam. Nem tartottam olyan jó játéknak, de végül is nem tudtam, hogy Taehyung mennyire jeleskedett benne, így hát belementem. 

Taehyung közelebb húzódott, majd mélyen a szemembe nézett. 

Észrevettem, hogy mély barnák a szemei, és egyből az iménti incidens jutott eszembe. Az előbb még olyan dühösen bámult ezekkel a szemekkel, most azonban...most azonban engem nézett és nyoma sem volt dühnek a tekintetében. Mosolyogtak a szemei, én meg kezdtem elveszni bennük, ami mérhetetlenül megzavart, így hirtelen pislogtam egyet. 

-Ezaz! - nevetett Taehyung, én pedig összefontam magam előtt a karomat és durcásan fordultam el. 

-Nem ér... - morogtam. Taehyung vidáman kezdett fürkészni, majd a vállamra tette a kezét, amitől megugrottam. 

-Ne szomorkodj, legközelebb te nyersz. - "vigasztalt", de engem csak az kötött le, hogy még mindig a vállamon tartotta a kezét. Eddig még sosem érintett meg ilyen kedves szándékkal, éppen ezért nem értettem, hogy miért csinálta ezt a mai nap. 

Válasz nélkül hanyatt feküdtem a lepedőn és inkább úgy döntöttem, napozom egy jót. Lehunytam a szemem és csak a tenger hangjára összpontosítottam, ami végtelen nyugalommal töltött el. 

Egyszer csak árnyékot érzékeltem a szememnél, így kinyitottam és Taehyung kezét pillantottam meg, amint a szemeim elé tette. 

-Mit csinálsz? - néztem rá unottan. 

-Idegesítelek. - mondta őszintén, egy széles mosollyal az arcán. 

-Nem fog sikerülni. - feleltem nyugodtan. 

-Dehogynem. - vágta rá. 

-Nem. - kontráztam. 

-De. 

-Nem! 

-Deee. - vigyorgott, mire én felnevettem. Nem akartam, de képtelen voltam visszatartani, ami Taehyungra is átragadt, így ő is elkezdett nevetni velem. 

Amikor már csak mosolyogtunk, Taehyung hosszan rám nézett. 

-Mondhatok valamit, hercegnő? - kérdezte, le sem véve a szemét rólam. 

-Mikor tiltottam meg, hogy mondjál nekem valamit? Különben is mondanád. - feleltem szórakozottan. 

-Ez igaz. - tűnődött. 

-Akkor mondd. - unszoltam. 

Taehyung már nyitotta a száját, azonban hirtelen Haley kiáltását hallottuk meg:

-Taetae!! Nézd meg a várunkat! 

Taehyung elmosolyodott és felállt, hogy megtekintse a gyerekek remekművét, így sajnos nem tudta elmondani, amit akart. Ez pedig valamiért bosszantott. Fogalmam sem volt, hogy miről akart beszélni, vagy ha egyáltalán beszélgetni akart, de azt tudtam, hogy szívesen meghallgattam volna. 

Visszafeküdtem napozni, és egy ideig elvoltam magamban, amikor egyszer csak valami zúgás vagy rezgés ütötte meg a fülemet. Kinyitottam a szemem és oldalra néztem. 

Taehyung mobilja volt. Ezúttal azonban nem csörgött, hanem egy üzenet jelent meg a képernyőn, ami sajnos egészen jól látható volt számomra. Taehyung nem zárta le a mobilját, miután felállt, így az ott villogott a szemem előtt, ezzel szörnyű késztetést keltve bennem, hogy rálessek a telefonra. 

És megtettem. 

SALLY: Holnap jövök, édes!! Nagyon nagyon hiányzol már!!! xoxo

Elkerekedett szemekkel pislogtam az üzenetre, és hirtelen azt se tudtam, mit is érzek.