Boy with fun

Not fair

Reggel egy ágyban ébredtem. 

Azonnal felültem és körbenéztem. 

Az egyik vendégszobában keltem, ami nem lett volna olyan fura, csakhogy...:

HOGY KERÜLTEM IDE???

 Idegesen lerúgtam magamról a takarót, majd miután rekordgyorsasággal lefürödtem és rendbe szedtem magam, kiléptem a szobából és csendben lopakodva a nappaliba osontam. 

Aztán megtorpantam és majdnem felsikoltottam, de még időben a számra tapasztottam a kezem. Taehyung aludt a kanapén békésen. 

-Mi a... - motyogtam halkan, és minden erőmmel próbáltam felidézni, hogy mégis hogyan kerülhettem le a faházból a szobába, de sehogy sem tudtam visszaemlékezni. Fenébe is, hogy ilyen mélyen tudok aludni! 

Ijedten vettem észre, hogy Taehyung kinyitotta a szemeit és az első dolog, amit látott, én voltam. 

-Ummmmmm... - morogta álmosan, majd lassan felült és megdörzsölte a szemeit. -Na mi van? - nézett rám hunyorogva.

-Hogyan kerültem ide? - tettem csípőre a kezem számon kérően. Taehyung mintha egy pillanatra elbizonytalanodott volna, aztán hirtelen sokkal élénkebbé vált. 

-Biztos levarázsoltad magad, vagy lemásztál a hajadon, hercegnő. - felelte szemtelen vigyorral. 

-Ne szórakozz velem! Hogy kerültem ide? - néztem rá mérgesen, pedig magamban már sejtettem a választ. Csak az nem fért a fejembe, hogy mégis kinek képzeli magát, hogy az engedélyem nélkül lehozott onnan!

-Mondom, a hajadon lemásztál. - ismételte szórakozottan, miközben a takaróját rendezgette. 

-Idióta! Miért nem tudsz normálisan válaszolni? - kérdeztem, elvesztve a türelmem. 

-Bocsi. Én ilyen vagyok. - vigyorgott. 

-Miért hoztál le? Egyáltalán hogyan hoztál le? - ráztam a fejem hitetlenül. 

-Hogyan? Olyan volt, mintha egy zsákot cipelnék, Meg se mozdultál. - csóválta a fejét, mint aki maga sem hiszi el. - Eggyel több dolgot tudok rólad, hercegnő: nagyon mélyen alszol. 

-Nem kellett volna lehoznod. Lejöttem volna magam is! - erősködtem, mire Taehyung kinevetett. 

-Persze. - hagyta rám, ami igazán felidegesített.

-Lejöttem volna. - ismételtem dühösen, majd megfordultam és ott hagytam. 

Mit képzelt, hogy lehozott onnan?? Inkább nem is akartam elképzelni, hogy pontosan hogyan tette. Nagyon frusztrált a gondolat. Nagyon. Miért gondolta úgy, hogy egyáltalán megérinthet?? Nem olyan a kapcsolatunk. hogy felvegyen és cipeljen! És még be is voltam takarva! Úristen! 

Idegesen készítettem a reggelit, és próbáltam megfejteni, hogy az idegesség mellet még pontosan mit is érzek. 

Aztán rájöttem. Zavarban voltam. Nagyon zavarban, mert utáltam a gondolatot, hogy Taehyung, a legnagyobb vetélytársam lecipelt egy fáról és én közben végig aludtam!! Miért kell ilyen dolgok történjenek velem?? 

A pultnál foglalatoskodtam, majd megfordultam és ezúttal tényleg felsikoltottam, mert nagyon megijedtem Taehyungtól, aki az asztalnál ült és engem nézett. 

-Hülye! A frászt hoztad rám! - tettem a szívemre a kezemet. 

-Az volt a célom. Bejött. - jegyezte meg, mire kedvem támadt megütni. Egy szép napon tuti meg fogom!

-Jó reggeeelt!! - rohant be Jack a konyhába, majd megölelt. Tőle is megijedtem, de aztán elmosolyodtam és megsimogattam a fejét. 

-Jó reggelt, kishaver. Jól aludtál?