Feelings-Érzések🥀 [BEFEJEZETT]

11.rész

Elisa szemszöge 💕

Izgatottan követem Jamest a házuk ajtajához kezemben Lionnal.
Egy csinos nő nyitott ajtót, akiről ha nem tudnám, hogy elmúlt 50 azt gondolnám legalább egy tíz évvel fiatalabb. Világos barna haja van mint Jamesnek és mogyoróbarna szeme.
-Kisfiam annyira hiányoztál. Miért kell évekig várnom mire újból meglátogatsz?
-Anya.... Fél éve voltam itthon.
-Akkor is legalább 2 havonta....-tekintete rám siklik és elakad a lélegzete. Arca falfehér és megmerevedetten áll mint egy szobor.
Összekapom magam és úgy döntök nem várom meg míg James bemutat.
-Jó napot Mrs. McKenna Elisa vagyok,Elisa.....
-Keller!-mondja könnyes szemmel az anyja és én egyre kellemetlenebben érzem magam. Úgy néz rám mintha ismerne pedig biztos, hogy sosem láttam.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezi elképedve James
A fejemet rázom és várom, hogy a velem szemben álló döbbent nő reagáljon valamit.
-Anya?
James anyjának a reakciója több volt, mint megdöbbentő megölel szorosan. Két féle reakcióra számítottam:vagy elfogad és kedves lesz, vagy elutasító és rideg.....ehhez képest úgy ölel mintha régóta ismerne plusz rengeteg érzelmet láttam a szemébe. Fájdalmat, szomorúságot, szeretetet és talán bűntudatot......
-Üdvözöllek Elisa, szólíts nyugodtan Johannának örömmel látunk téged.
-Köszönöm. -csak ennyit mondok, mert egyszerűen nem tudom hová tenni ezt a nőt.
Beljebb invitál minket. A ház éppen olyan nagy és elegáns belülről is mint kívülről. Hatalmas konyhában érzem a lecsó illatát.
-Beethoven nem megmondtam, hogy tilos be jönnöd tűnés a helyedre!-kiált a kertből egy férfi. Magas, fekete haja és kék szeme van. Látszik rajta,hogy a feleségéhez hasonlóan jól tartja magát.
-Oh fiam csakhogy hazatoltad a képed. Gyere öleld meg a faterod.
-Szia apa. Szeretném bemutatni a barátnőmet. Ő itt Elisa Keller.
-Jónapot Mr. McKenna örülök, hogy megismerhetem.-az apja melegen rám mosolyog és kezet fogunk.
-Én szintúgy kedveském hívj George-nak. A fiamnak igazán remek ízlése van.
-Mit keres itt egy kutya apa?-hitetlenkedik James.
-Anyád szíve megesett rajta. Úton voltunk, amikor megláttuk kikötözve szakadó esőben szegényt. Én menhelyre vittem volna hiszen semmi tapasztalatunk a kutyákkal, de anyád addig hisztériázott, hogy végül hazahoztuk. 5 éves elmúlt már de okos kutya hamar tanul, egy dolognak viszont nem tud ellenállni a kolbász illatának.
Mindannyian nevetünk míg meg nem jelenik egy újabb családtag. James szorosabban magához húz.
-No lám öcskös hazatért. -mondja vigyorogva megöleli.
-Tyler ő a barátnőm Elisa.
-Hello Tyler.-mondom neki barátságos an, de ahogy rám néz a földbe gyökerezik a lábam. Melegséget érzek a testemben de nem olyat, mint James iránt. Ez nem vonzalom bár persze jóképű. Haja sötétebb barna Jamesénél a szeme pedig......pont ugyanolyan zöld mint az enyém. Ő is hosszasan néz és az ő szemében is sok fájdalmat látok. Végül megszólal:
-Szia Elisa.-átölel és én automatikusan ölelem vissza. Csak remélni merem, hogy James nem haragszik meg emiatt. Hirtelen elenged az anyjára néz, akinek már a könnyei folynak majd fogja magát és kisiet a házból.

Tyler nélkül ültünk asztalhoz.
-Mond csak Elisa, hol élsz? -kérdezi Johanna.
-Los Angelesben élek egy ideje 2 barátnőmmel. De New Yorkban nőttem fel.
-Vannak testvéreid? -kérdezi.
-Igen egy öcsém van Matt, aki 9 évvel fiatalabb. Most lesz 15 éves.
-Jamest hol ismerted meg? -kérdezi George.
-Kávézóban dolgozom és ott találkozunk először. Később kiderült, hogy Ben és az én egyik legjobb barátnőm együtt vannak és egy közös buli után nem sokkal mi is összejöttünk.
-Kicsi a világ.-mondja James.
-Nagyon is kicsi.... -jegyzi meg keserűen az anyja.
-A szüleid mivel foglalkoznak?
-Az anyám tanár az egyik New Yorki iskolában. Az apám pedig mérnök.
-Dolgos emberek lehetnek. Én üzletember vagyok a feleségem pedig az asszisztensem.
-Jövő héten nekem is lesz szerencsém megismerni az ő szüleit. -mondja James boldogan.
Johanna ekkor kiejtette kezéből a tányérokat, amik csörömpölve értek földre.
-Szívem minden rendben?
-Persze George, csak megbotlottam.
-Pihenj le anya. Majd én összetakarítom.
-Mi.... -pontosítok.
-Köszönöm gyerekek azt hiszem tényleg rám fér egy kis pihenés.
George be kísérte feleségét én pedig nekiláttam a takarításnak.
-Anya nem mindig ilyen izgatott ám. Gondolom nagyon örül, hogy végre hazahoztam valakit. Bár egy kicsit szentimentálisan reagált rád.
-Nagyon érzékeny kedves asszony. -mosolygok rá.
-Általában nem ő főz hanem a bejárónőnk, mert a rengeteg utazás és munka mellett nem győzi a háztartást is vezetni. De ha hazajövök, mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ő főzzön. Tudod ő egyszerűbb családból származik. Míg apa mindig is luxusban élt.
Miután össze takarítottunk felém nyújtja a kezét.
-Gyere körbe vezetlek.
Tyler és a szülők szobáján kívül mindenhová bementünk. Nagyon nagy és tágas a ház, de látszik, hogy egy egy bútordarab nem vagy alig van csak használva.
-És végül az én szobám. Régen a foci volt a mindenem szóval ne ítélj el. -nevet és előre enged.

-Igazi tinédzser szoba.
-A szüleim nem változtattak semmit rajta. Talán 19-20 éves voltam Egyetemre jártam és már akkor is csak néha jöttem haza.
-Értem....
-Látom, hogy kíváncsi vagy valamire halljuk.
-Túl személyes.
-Elisa nem szeretnék titkokat köztünk. A barátnőm vagy.
-A bátyáddal.....mindig ilyen távolságtartóak voltatok?
-Kis korunkban nem lehetett mindket elválasztani. Ő és Ben voltak a mindeneim. Aztán volt egy balesete kórházba került utána, mint akit kicseréltek. Sose mondta el de tudom, hogy történt valami, ami nincs összefüggésben a balesettel. Egy ember sem nem változik meg ilyen hirtelen ha csak nem történik valami.
-Gondolom nem mondta el.
-Nem....De ne is beszéljünk róla. Már egy fokkal jobb mint láthatód. Megölel, beszélünk de csak felületesen. Ráadásul ritkán látjuk egymást hiszen én Los Angelesben élek ő meg itt.
-Itt él?
-Igen. Néha átjön ő is ide de ő sokkal ritkábban mint én.
-Sajnálom James....
-Megszoktam már. -mondja keserűen de érzem rajta, hogy fáj neki.
Átölelem szorosan, ő átöleli a derekam. Megcsókolom puha ajkait, majd utat nyerek a nyelvéhez. Az ingjét gombolom ő pedig az egyberuhám hátsó cipzárját húzza le. Megcsókolom meztelen mellkasát, majd szép lassan haladok lefelé. Kioldom az övét és kezembe fogom kemény férfiasságát. A számba helyezem és lassan szopogatni kezdem.
Felállok ő kicsatolja a melltartómat és kézbe veszi a melleim. Két kezével masszírozza közben újból a számra tapad.
Hátrálok vele pár lépést, mire az ágyra huppanunk. Lehúzza a bugyimat, de most ajkaival a melleimet célozza meg. Míg szájával a melleimet kényeztetni, ujjai a legérzékenyebb pontot dörzsöli, addig míg el nem megyek.
Nem bírom tovább ezért átvenném az irányítást de ő gyengéden visszalök.
-Türelem. -mosolyog ravaszkásan.
Kínzó lassúsággal hatol belém, mire mindketten felnyögünk. Lassan mozog én nyomom fel a csípőmet, ő pedig csak mosolyog a türelmetlenségem miatt. Felemelem a fejem és a nyakát csókolgatom. Megint nyög ő sem bírja tovább a kínzó gyönyört gyorsabb tempóra vált, míg remegve megy el felettem. Lassan rám fekszik ügyelve, hogy ne az egész testsúlyával tegye.
-Szeretlek. -suttogja.
-Szeretlek. -suttogom én is.

Reggel én ébredtem először. Néztem békésen szuszogó arcát és kisítottam egy kósza hajtincset. Eszembe jutott hol vagyunk és gondoltam lemegyek segíteni a reggeliben.
A hatalmas konyhában már ott találtam Johannát.
Karikásak voltak a szemei látszott rajta, hogy nem sokat aludt az éjjel.
-Jó reggelt Johanna.
Összerezzen és elmosolyodik.
-Neked is.
-Segíthetek valamiben?
-Nem szükséges kedves tőled de már majdnem végeztem. Egyébként is a vendégnek nem szokás főzni.
-Szokás vagy sem én szívesen segítenék.
-Jószívű vagy mint....
Kérdőn nézek rá de ő csak az ajkába harap és megkérdezi:
-Palacsintát készítettem, hogy szereted? Nutellásan, fahéjasan,lekvárosan?
-Mindegyiket nagyon szeretem. Legjobban talán a nutellásat. Johanna....mond te valójában nem kedvelsz valamiért?
-Miért gondolod ezt?
-Furcsán viselkedsz ha megjelenek.
-Erről szó sincs kedvesem. Nagyon is kedvellek, csak tudod furcsa, hogy a fiam barátnővel látogatott meg minket.
Látom rajta, hogy ez csak félig igaz de nem erőltetem tovább.
-Hát itt vagy mindenhol kerestelek.- ölel meg hátulról James.-Reggeli után indulunk anya.
-Ne siessetek annyira.
-Többször jövünk ezentúl ugye James?
-Hát max 2 havonta de majd  jövünk anya ígérem.
-Remelémes is.
Megjelenik George és Tyler,akik helyet foglalnak és elkezdjük az evést.
Tyler velem szemben ül néha rám néz  és az öccsére.
-Tudod Elisa ha lenne egy húgom, pont ilyennek képzelném el mint téged.
Johanna félrenyeli a falatot. George pedig mérgesen néz nagyobbik fiára.
-Miről beszélsz Tyler? -kérdezi James.
-Semmiről öcsi, csak arra akartam kilyukadni, hogy kár, hogy nem hoztad előbb Elisát. Látszik rajta, hogy sokkal intelligensebb és szebb mint az eddigi nőid.
Johanna nagy nehezen abbahagyja a köhögést és megkéri Tylert, hogy segítsen a konyhában.
Csak akkor jön vissza mikor már befejeztük az evést, de a fia nélkül.
Kezd egyre gyanúsabb lenni Johanna és Tyler. Vajon mit tikolhatnak? És miért érzem, hogy közöm van hozzá?