Feelings-Érzések🥀 [BEFEJEZETT]

21. rész

James szemszöge ⚫

Sosem éreztem magam ennyire összezavarodva. A fejemben igyekszem rájönni az okokra amiért elhagyott, de bármennyire is igyekszem nem tudok rájönni. Pár órája a karjaimban tartottam együtt mozogtunk a zenére. Valami nem stimmel ez az egy biztos. Nem hagyom annyiban. Sokan mondják ha szereted elengeded de én egészen odáig kitartok mellette, amíg érzem hogy úgy szeret ahogyan én őt.

Tylerre nézek ő is maga elé meredve koncentrál tisztán látom rajta a zavarodottságot. Lassan felemeli a fejét rám néz.

-Hazudott.....nem történt semmi olyasmi amire gondolsz. - mondja határozottan.-Sosem tennék ilyet! James ő.....

-Tudom. Engem az aggaszt kivel beszélt vagy mi történt ebben az egy órában....-számítom félbe.

Tyler a kezében lévő borítékra néz. Habozik egy kicsit de végül kinyitja. Arca hirtelen megváltozik összezavarodott arcán hirtelen aggodalmat és kétségbeesést vélek felfedezni.

-James.....

-Mond már!

-Eli nagy veszélyben van.

-Mi?!!

Szó nélkül átnyújtja a levelet, amit olvasni kezdek.

Tyler,

Kérlek beszélj majd Jamessel és a lányokkal miután elolvastad a levelem. Ők érteni fogják. A fürdőben találkoztam Rachellel, aki megfenyegetett ha nem szakítok Jamessel akkor Tommynak és az anyjának is baja esik és sosem engedik őket szabadon. A férfi, aki Rachel partnere volt, aki már egy ideje követett engem ő Tommy apja. Hajnali 3-ig kaptam időt, hogy szakítsak Jamessel különben oda az esély a kiszabadításra. Kérlek mond meg Jamesnek, hogy szeretem és ne haragudjon rám de nem volt más lehetőségem. Igyekszem értesíteni közben a rendőrséget de ha bármi történne velem kérlek ti is hívjátok őket!
Szeretlek titeket!

Eli

Érzem, ahogy az egész testem remeg a félelemtől és a kétségbeeséstől. Hirtelen átkozom a pillanatot, hogy elengedtem őt még ha csak átmenetileg is döntöttem így.

-Meg kell őt találnunk James! - zökkent ki a bátyám.

-Szólj a lányoknak és hívd a zsarukat!! Én megpróbálom utolérni! - visszaadom a levelet Tylernek és rohanok lefelé a lépcsőn. Odarohanok az egyik biztonsági őrhöz, aki a bejáratnál áll.

-Látott egy piros ruhás lányt szaladni kb negyed órával ezelőtt?-hadarom ingerülten.

-Igen Mr. McKenna. Elég kétségbeesettnek tűnt utána is kiabáltam de nem reagált csak futott tovább. - mutat a férfi az útra.

Futok tovább ekkor meglátok valami fényeset a földön. Elisa telefonját veszem a kezembe. Körbe nézek de nem látok semmit a csendes éjszakában.

-NEEEEM!!-ordítom az éjszakába.

Térdre rogyok és érzem, ahogy folynak a könnyeim az arcomon. Miért voltam olyan bolond, hogy elengedtem úgy, hogy közben tudtam valami baj van?! Dühösen az aszfaltot csapkodom és nem törődöm a kezemmel, ami az ütésektől vérezni kezd. Erőszakkal vitték el én pedig nem tudtam megmenteni, megvédeni......