A történet Elisa Keller-ről szól aki két barátnőjével éli szingli Los Angelesi életét. Egy nap új vendég érkezik a kávézóba ahol a lány dolgozik és ezután Elisa élete örökre megváltozik.
A történetet Elisa és később James szemszögéből ismerhetitek...
Reggel korán felébredtem, mert átköltöztettek egy másik osztályra, ahol a kevésbé súlyos állapotú páciensek tartozkodtak.
-Hogy érzi magát?
-Jobban köszönöm.
-Mielőtt átköltözne szeretnék pár röntgen vizsgálatot elvégezni. Ezt követően Kelly nővér átviszi az új szobájába. Aztán persze ma is számíthat pár látogatóra. - kacsint a doki.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A röntgen után az orvos tüzetesen végignézte a kapott képeket.
-A bordák szépen gyógyulnak és nincs jele egyéb elégtelenségnek, ami mindenképpen megnyugtató. A vér képére még azért kíváncsi vagyok, ezért azt is most csináljuk meg ha nem bántja.
A vérvétel már kevésbé kellemes, mint a röntgen de mivel rendszeres véradó vagyok így hozzászoktam az érzéshez. Kelly nővér a vérvételt követően mosolyogva közelít egy tolható betegággyal. Két férfi ápoló finoman megemel, az egyik figyel pluszba az infúziómra is,majd finoman a másik ágyra emelnek. Az egyik férfi velünk tart ő tolja az ágyam, közben Kelly nővér az infúziót hozza mellettem.
Ez a kórterem sokkal barátságosabb a halvány sárga színektől meg persze attól is, hogy kevésbé van tele mindenféle gépekkel. Az ablak melletti ágy felé tolnak, majd megint megemelnek és áttesznek a kényelmesebb ágyra.
-Szüksége van valamire?
-Egy pohár víz jól esne köszönöm.
-Azonnal hozom.
Miután megkaptam a vizemet érdeklődve fordulok az ápolónőhöz.
-Maga szerint mennyi ideig kell itt maradnom?
-Ez változó hiszen az állapotától és a gyógyulásától függ de szerintem egy hétnél tovább már nem kell itt tartózkodnia.
Szomorúan bólintok és hirtelen hallok, ahogy egy ismerős hangot a folyosóról.
-Elisa Keller, igen most költöztették át.
-77-es szoba ablak felöli oldal.
Nem kellett egy perc sem és meg látom a szüleimet és Mattet.
-Kislányom! - mondja anyám könnyes szemmel. - Végre láthatunk. Jól vagy?
-Igen anya már sokkal jobban. - igyekszem megnyugtatni. Apa is a szemét törölni és átmegy az ágy másik oldalára, hogy Matt is odaférjen hozzám.
-Nagyon megijesztettél hercegnőm.-mondja apa halkan.
-Én tudtam, hogy kutya baja sem lesz,az én nővérem. - mondja büszkén Matt.
-Boldog vagyok, hogy láthatlak titeket de ne aggódjatok többet. A doki ma reggel csinált egy alapos vizsgálatot és azt mondta szépen gyógyulok. Feltehetőleg egy hét és kiengednek.