Utállak Jack King! (Befejezett)

⛸17.fejezet⛸

Péntek van, ami azt jelenti, hogy ma van a visszavágó mérkőzése a suli focicsapatának és itt dől el minden, hogy ki is megy az országos döntőre, ami Áprulis első hetében lesz meg tartva.

-Hope segíts! -rohant be a szobámba a húgom.

-Mi a baj Emma? -gugoltam le elé.

-Megint felkeltetem Ryant de nem volt egyedül az ágyában mert ott volt vele Kim is. -Nézet rám nagy szemekkel.

-Semmi baj majd én beszélek vele rendben. -néztem rá.

-Oké! Szeretlek! -ölelt meg és márt szaladt is tovább.

Miután rendesen felöltöztem elindultam Ryant megkeresni és mint kiderült még mindig a szobájában volt. Ezért mikor bekopogtam elmondtam egy imádságot, hogy legyen rajtuk ruha majd benyitottam.

-Jó reggelt bogárkák! -köszöntem a már felöltözött Bátyámnak és a legjobb barátnőmnek.

-Neked is. -ásított Kim.

-Úgy hallottam hosszú volt az éjszaka. -meredtem rá Ryanre.

-Volt nálad Emma. -mondta.

-Eltaláltad és legközelebb zárjátok be az ajtót mi lett volna, ha nem a húgunk, hanem mondjuk anya nyit rátok erre nem gondoltál Ryan? - emeltem fel egy kicsit a hangomat.

-Ki ment a fejemből és mással voltam elfoglalva, ha érted mire gondolok. -vonogatta a szemöldökét mire Kim arca egyből bíborvörös árnyalatott vett fel.

-Úr isten Ryan erre nem voltam kíváncsi. -mondtam szörnyülködve.

-Bocs! -vonta meg a vállát majd egyszerű könnyedséggel kikerült.

-Anya tudja, hogy itt vagy? -Kérdeztem meg Kimet.

-Aha de úgy tudja, hogy nálad voltam az este. -felelte még mindig piros fejjel.

-Rendben! -feleltem és kihúztam a szobából le a konyhába.

-Jó reggelt gyerekek! -Köszönt anya.

-Szia. -mosolyogtam.

-Ma is jön Jack? -kérdezte.

-Most nem neki előbb kellet mennie a suliba mert beszélni akart vele az edző.

-Á értem na és mit kértek reggelire? -kérdezte.

-Csak egy kis müzlit eszek most. -mentem a hűtőhöz és vettem ki a tejet.

-Na és neked Kim? -kérdezte meg tőle is.

-Oh nekem is jó lesz egy kis müzli. -mosolygott anyára.

-Hát akkor rendben megyek és megnézem Emmát, hogy hol lehet. -ment ki a konyhából.

-Istenem remélem nem fog semmit mondani Hollynak. -roskadt le az egyik bárszékre.

-Á már rég elfelejtette, hogy mit látott vagy nem látott. -nevettem fel mikor megint kezdet vörösödni.

-Semmit sem látott csak gondolom megijedt, hogy ott talált. -mondta lehajtott fejjel.

-Még az a szerencse gondolj bele mi lett volna, ha lát is valamit. -meredtem rá.

-Ne is mond rossz bele gondolni. -borzongott meg.

Miután megettük a reggelit azon vacilláltam mivel is kellene menni, de mivel semmi kedvem nem volt vezetni és Ryan is már rég elment a reggeli meccs előtti megbeszélésre ezért maradt a busz.

Mielőtt még a kapun beléphetünk volna már akkor rám szegeződött az emberek tekintete, amihez még mindig nem szoktam hozzá.

-Miért nem képesek az emberek a maguk dolgával foglalkozni. -morogtam az orrom alatt úgy, mint tegnap vagy az előtti nap.