Utállak Jack King! (Befejezett)

💖Epilógus💖

13 év múlva

-Nem hiszem el apa! -fújtat a konyha sziget túlsó felében ülő legidősebb lányom Holly.

-De hidd csak el kislányom ugyan is nem mész sehova. -mondtam ki ellent mondást nem tűrő hangnemben.

-Már tizenhét vagyok az istenit ez csak egy randi! -kiáltotta széttárt kezekkel.

-Már mondtam, hogy nem.

-Te vagy a legrosszabb apa a világon! -szaladt fel az emeletre és hallottam ahogy becsapódik a szobája ajtaja.

-Már megint mit csináltál Jack? -suhan be a konyhába Hope.

-Én csak megmondtam, hogy nem mehet randizni. -ültem fel a felszabadult bárszékre.

-Miért ne mehetne? -kérdezte.

-Mert még kicsi hozzá! -jelentetem ki.

-Tizenhét éves Jack mikor randizón, ha nem most? -fordult felém nagy hévvel.

-Hát nem most az hot ziher!

-Apa nem gondolod, hogy egy kicsit túl lőttél a célon? -kérdezi a mellettem ülő Reed.

-Egyáltalán nem. -borzolom össze a haját.

-Most felteszek neked egy kérdést jó? -sétál közelebb.

-Persze!

-Te hány éves is voltál mikor legelőször barátnőd lett. Várj ne is válaszolj tizennégy akkor meg Holly miért ne mehetne el. Én is ennyi idős voltam mikor veled kezdtem randizni vagy nem. -mondja szarkasztikusan.

-De és pontosan ez a bajom nem ismétlődhet meg az a mi köztünk történt. -mormogom az orrom alatt.

-Megjöttem. -jelent meg az ajtóban Noah és Missi a barátnője.

-Á sziasztok! -köszönt nekik a feleségem.

-Mr. és Mrs. King. -köszönt félénken a lány.

-Ugyan nyugodtan tegez csak minket nem vagyunk mi öregek. -nevetett fel.

-Rendben. -bólogat.

-Öm... mi most felmegyünk. -mondta szemöldök ráncolva.

-Az ajtót hagyd nyitva. -mondta Hope utánuk.

-Anya! -jött a válasz, amit ilyen idősen én is csináltam és tudom, hogy úgy is az a bizonyos ajtó be lesz csukva ezt meg is osztottam vele.

-Azt hiszem most én is felmegyek. -iszkolt ki Reed is a konyhából.

-Megnéznéd Medisont és Summert? - mondta és már a sütő felé is fordult.

-Persze! -indultam fel az emeletre, de Holly szobájából meghajlottam a szipogást ezért bekopogtam.

-Hagyatok békén! -harsogta a túl oldalról.

De nem törődve a kérésével még is bementem és az ágyán találtam amint sír.

-Miért sírsz kicsi lány? -kérdeztem, de tudtam a választ és ettől összefacsarodott a szívem.

-Szerinted?

-Sajnálom kicsim csak tudod féltelek nem akarom, hogy olyan fiúval hozzon össze a sors amilyen én voltam.

-Miért te milyen voltál?

-Olyan, aki nem becsülte a lányokat és sok hülyeséget csináltam annak idején, amit a mai fejemmel meg se mernék kockáztatni. -meséltem el röviden.

-De Zac nem olyan apa ő sokkal másabb. -suttogja bele a párnába.

-Várjunk csak a bátyád haverja Zac? -kérdeztem döbbenten.

-Hát öm igen. -húzta be a nyakát.

-Ez nekem valahonnan nagyon ismerős! -nevettem fel.

-Ez nem vicces! -de azért ő is fel kuncogott.

-Rendben elmehetsz vele, de van egy feltételem! -jegyeztem meg.

-Oké mi lenne az. -ült fel hirtelen.

-Szeretnék előtte beszélni vele.

-Rendben csak ne éges be rendben. -néz rám könyörögve.

-Nem ígérhetek semmit, de mos megyek és megnézem a húgaidat.

Miután ránéztem a két lányra visszamenten a földszintre és leroskadtam a kanapéra. Ahol csak a kikapcsolt tévére meredtem egy ideig még le nem huppant mellém Hope.

-Végül csak belementél! -bujt hozzám.

-Meg hasadt a szívem mikor meghallottam, hogy sír. -ráztam meg a fejemet és még szorosabban öleltem magamhoz.

Emlékszem mikor előszőr láttam meg a szekrényénél állt és fogalmam sem volt ki is lehet ő. Majd Ryan oda ment hozzá és bemutatta a társaságnak, mint a húga. Pár hét múlva pedig azt pletykálták, hogy soha nem jár be az olyan órákra, amin szerepelni kell. Így mivel egy tapló voltam elhíreszteltem, hogy csak azért vették fel mert az apja lefizette az igazgatott. Ebből kifolyólag mindenki rászállta majd eltelt két év és egy utcai versenyen valaki sorra legyőzött ki akartam deríteni ki az ezért egyszer követem. De nem arra számitótam, hogy a legjobb haverom húga vert laposra. Egy héttel később a következő versenyen ismét megjelent, de valaki kihívta a zsarukat és lecsaptak engem meg bevittek helyette. Innen kezdve minden csak azért csináltam, hogy bosszantsam és tönkre tegyem az életét. A végzős évemre rájöttem, hogy az évek alatt elkezdtem többet érezni iránta és mire minden jónak ígérkezett kiderült, hogy ezt egy fogadásból csináltam. Ami tény és való abból indult ki, de az idő hallatával egy teljesen más irányba haladtam és elveszítettem. Majd kitaláltam egy borzalmas ötletet és ezt meg is csináltam. Teherbe akartam ejteni, és mint kiderült sikerül is csak nem úgy sült el az egész ahogy én azt elterveztem. A ballagás napján találtam egy ultrahang felvételt a szekrényembe, de azt hittem az egyik csapat társam szórakozik vele, akinek elkotyogtam azt a rémes tervet és elmentem négy hasszú évre, mialatt csak egyszer jöttem haza. És nem is haboztam ahogy meglett a diplomám visszajöttem Los Angelesben, de még előtte megtudtam, hogy a szülei melletti ház eladó és le is csaptam rá. De fogalmam sem volt, hogy ezzel minden a helyére kerül, habár beletelt egy kis időbe, de minden a maga módján történt. Megkértem a kezét rá két hétre kiderült, hogy ismét terhes és megszületett nyolc hónap múlva a második fiam Reed. Pár év eltettével Madison és fél éve Summer. A hosszú évek alatt kisebb nagyobb hullámvölgyek is voltak az életünkbe, de sikerült leküzdeni őket és most boldog vagyok mert fiatalabb koromban még álmodni sem mertem volna, hogy lesz egy szerető feleségem és öt különleges gyerekem egy szóval családom.

VÉGE

⚜⚜⚜⚜⚜

Hát ez a nap is eljött. Utállak Jack King! azaz Hope és Jack története véget ért.

Életem első története, amit sikerült annyi bátorságot összeszednem, hogy Január végén a Wattpadon publikáljak.

Köszönöm, nektek, hogy egy kis időt szakítottatok arra, hogy elolvassátok ezt a történetet a csillagokról nem is beszélve, amit a fejezetekre adtatok.

Az elején nem is reménykedtem, hogy ennyi emberkéhez el fog jutni és még szeretni is fogátok amit írók.

Nem tudom kifejezni mennyire hálás vagyok ért szóval csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm!

Imádlak titeket! ❤❤