Utállak Jack King! (Befejezett)

🙌19.fejezet🙌

Utoljára talán hatévesen volt anafilaxiássokom az is akkor mikor kiderült allergiás vagyok a mogyoró félékre. Akkor ettem életemben először mogyoróvajat majd rá egy órára már a kórházban is voltunk. Miután ez megtörtént kötelező volt magamnál tartanom két darab epinefrin tollat. De ezekre eddig nem is volt szükségem egészen a tegnapi napig.

Másnap reggel a kórház egyik kórtermében ébredtem fel. Először azt hittem egyedül vagyok a szobába, de amikor oldalra néztem megpillantottam Jacket, aki a kényelmesnek nem mondható székben aludt. Mivel nem volt szívem felkelteni így nagyon halkan kicsúszttam a kényelmetlen ágyból és hang nélkül elcsoszogtam a mosdóba ugyan is már nagyon kellet pisiljek. Amikor bele néztem a tükörbe elszörnyedtem magamtól. A szemem és a szám még mindig be volt dagadva egy kicsit. Gyors elvégeztem a dolgom és mikor kinyitottam az ajtót Jack már fent volt.

-Hogy érzed magad? -állt fel a székből és nyújtózott egyet ennek az lett a következménye, hogy egy hatalmasat roppant a háta.

-Már sokkal jobban, mint tegnap csak ez zavar. -mutattam a fejemre.

-Te így is csoda szép vagy. -jött oda hozzám és karolta át a derekamat.

-Nem hiszek neked. -ráztam meg a fejemet.

-Pedig elhiheted számomra mindig is a legszebb vagy. -vonta meg a vállát lazán.

-Annyira sajnálom a randinkat tényleg igazuk van olyan szerencsétlen vagyok, hogy ezt is tönkre tettem pedig el sem indultunk. -bújtam hozzá.

-Semmit sem tettél tönkre Hope azt el tudjuk halasztani az a lényeg, hogy veled minden rendben legyen. -tolt el magától, hogy ezt a szemembe mondja.

-Most jut eszembe, hogy ment a meccs! Ugye győztetek?

-Egészen jól ment nagyon szoros volt, de igen nyertünk. - mondta nagy mosollyal.

-Istenem ez csodás! -nevettem fel.

-Szóval akkor irány a bajnokság. -néztem fel rá.

-Basszus igen erről álmodtam már kicsi koromban is. -kapott fel a földről.

A nagy örömünkben nem hallottuk, hogy valaki bejött a kórterembe csak mikor megszólalt.

-Minek örülünk ennyire? -kérdezte a bátyám.

-Csak a győzelmetekre. -mentem oda hozzá is és megöleltem, amit ritkán csinálok.

-Kösz húgi! Anyáék mindjárt itt vannak érted.

-Rendben! -bólogattam nagyokat.

Igaza volt a bátyámnak mert csak egy pár perc telhetett csak el és már itt is voltak a papírokkal együtt. Ezért nem volt más dolgom, mint átvenni a pizsamámat és elhagyni a fertőtlenítőtől bűzlő kórtermet.

Semmire sem vágytam már jobban, mint a saját ágyamban pihenni és végre gyakorolni egy kicsit az előadásra. Ami két hét múlva lesz esedékes az iskola színházában kap majd helyet.

-Min gondolkozol ennyire? -szólalt meg a mellettem üllő barátom ezzel kirángatva a gondolataim közül.

-Semmin! -ráztam meg a fejemet, hogy teljesen visszatérjek a jelenbe.

-Na, de most térjünk rá a zenére. -vettem az ölembe a gitáromat.

-Oké! Mi legyen az elosztással az még egy probléma ki is nyissa meg az elejét.

-Szerintem maradjunk az eredetinél és kezd te! -vontam meg a vállamat.

-Oké a végét meg befejezzük együtt. -ragadta meg a kölcsön gitárt majd lefogta a megfelelő hangot és végig vitte az első verzét.