Utállak Jack King! (Befejezett)

🎸2.fejezet🎸

Reggel a bátyám rikácsolására keltem, ami az ébresztőt is túl szárnyalja. Az ébresztőről jut eszembe vajon hány óra is lehet? Az ágyam melletti éjjeli szekrény felé fordulva meg pillantottam az időt és ledöbbentem mert az a fránya óra nem csörgött. Turbó módra kapcsolva kimásztam az ágyból és a szekrényem felé rohantam majd ki vettem egy szaggatott gatyát és egy egyszerű pólóval rohantam a fürdőbe. A szokásos reggeli rutint kétszer olyan gyorsan végeztem el, mint általában. A lépcsőn lerohanva majdnem sikerült nyomnom egy bukfencet, amin az idióta bátyám jót röhögött.

- Ha-ha nagyon vicces és anyáék hol vannak?

-Látnod kelet volna az arcodat és anyáék hagytak egy üzenetet, hogy Emmát elvitte a nagyihoz mert be kellet mennie az irodába.

-Ja értem am elviszel vagy menjek busszal? -néztem rá és imádkoztam, hogy a kocsit válasza.

-Úgy is egy óránk lesz szóval, elviszlek. - mondta és nekem csak akkor eset le, hogy mit is mondott

-Hogy mi? - pördültem felé.

-Neked is tesi órád lesz nem? - vonta fel a szemöldökét

-De, de nekem nem mondták, hogy a 11. és a 12.össze lesz vonva.

-Hát húgi készülj fel, de most iparkodj mert még a végén meggondolom magamat. -mosolygott rám

-Csúcs. - sóhajtottam fel.

-Ugye ő is ott lesz?

-Nincs szerencséd most írt. - jelentette ki együttérzően de a szeme mosolygott.

-Hurrá!

Ezek után nem is szóltunk egymáshoz még a suliba nem értünk.

-Meg vársz suli utána vagy buszozak? - fordultam felé a Roverben

-Most buszoznod kell edzés lesz!

-Oké.

Az autóból kiszállva az iskola külön csúcs technológiás termébe vettük az irányt. Az ajtó előtt egy kisebb csoport gyűlt össze Ryan barátaiból és persze Kimből.

-Császtok. - köszönt Ryan.

-Sziasztok. - köszöntem én is.

-Megyünk? - kérdeztem.

-Igen- mondta Kim majd Kevin felé fordulva meg fenyegette, hogy várja meg a suli után.

-Te tudtad ezt?

-Nem nekem is Reggel mondta Kevin.

-Hogy lehetek ennyire béna, hogy minden évben van valami közös óránk.

-Majd csak valahogy ki bírjuk.

-Igen valahogy. - mormoltam.

-Nyugodj meg most úgy sem mernek piszkálni meg ebben a cuccban nincs is mit! - mutatott végig rajtam.

- Mi baj van ezzel? - utaltam a suli tesi egyen ruhájára, ami rajta is ott volt.

-Hát tudod kiemeli az alakodat!

-Aha. - bólogattam.

Hiába Kim szava nem sokat ért mert amikor át léptük a küszöböt már hallottam is az utálkozó beszólásokat. Igen egy művészeti suliba, hogy is vettek fel egy tehetségtelen lányt mindenki ezt hajtogatja kivéve azt, aki tudja, hogy mire vagyok képes és hogy mért nem játszok közönség előtt már kislány korom óta. A tesi óra kész szenvedés volt ezért a csengő hangja meg mentett.

-Hát ez durva volt.

-Tényleg Kim nem mondod! - néztem rá.

-Jó egy kicsit elszóltam magamat.