Utállak Jack King! (Befejezett)

😃29.fejezet😃

Ahhoz képest, hogy hogyan is indult az utolsó évem a gimiben szépen lassan lecseng az egész találósdi, hogy vajon az ők szavakkal élve ki is csinálta fel a stréber lányt. Habbár még mindig vannak, akik ezen csámcsognak, néha napján a suli folyosóján és több pletyka is terjeng, de az egyik fülemen be a másikon ki.

Ma pedig végre berendezhetem a bogyók szobáját és persze a sajátomat is visszakapom. A vizsgálatok után fel is kerekedtünk mindannyian még az apám is. Próbáltunk mindent megvenni, ami csak szükséges. Először az ágyaikat és a hordozókart na meg a babakocsi beszerzése volt a főbb célunk.

-Ezt nézd ez olyan cuki! -állt meg egy nagyon giccses kiságy mellet Kim.

-Ez túl sok valami egyszerűt akarok és letisztultat. -nézegettem a már összeszerelt ágyakat.

-Mit szólsz ehhez? -mutatott rá az egyikre, ami pont olyan volt, amit elképzeltem egy egyszerű fehér darab és még olcsó is, ami fontos mert ezeket a dolgokat a saját pénzemből szeretném megvenni és nem a szüleim nyakába varrni még ezt is.

-Tökéletes! -jártam körül.

-Mi miért is kelletünk ide? -kérdezte Ryan, aki csak a falat támasza.

-Cipekedni! -vágtuk rá anyával és Kimmel.

-Azt mindjárt gondoltam. -fújtatott.

-Ugyan már legalább nem otthon punnyadsz! -mentem a babakocsi részlegre, ahol igen csekély volt a választás az ikrek számára, de végül jól eldugva meg találtam azt a darabot, ami ráadásul több elemből áll és így nem kell külön megvenni a hordozókat sem.

-Itt végeztünk is mehetünk az IKEA-ba! -csaptam össze a tenyeremet.

-Juhé mehetek majd a sok labdákhoz! -éljenzett a húgom.

-Hát persze! -fogta meg a kezét az anyám.

-Remek! -zsörtölődött a bátyám az egyik kiságyat cipelve.

-Oh fiam gondolj arra, hogy pár hét múlva két csoda szép gyerkőcöknek leszel a nagybátya! -veregette vállon apa.

-Na és a sok sírás! -állt meg egy pillanatra anya.

-A pelenka cseréket el ne feled! -pakolta be a dolgokat a csomagtartóba apa.

-Oké oké felfogtam ne viselkedjek úgy, mint egy kislány.

-Pontosan!

Mivel két kocsival jöttünk és idefele Ryanékkel jöttem, de mivel az egyetem elkezdődött nem olyan sokszor tudnak találkozni a mai is egy kivételes alkalom mert elmaradt a délelőtti órája és így velünk tudott tartani.

-Figyeljetek csak mi lenne, ha ti ketten az eddig megvett dolgokat haza vinnétek és a többit pedig majd mi elintézzük! -fordultam hozzájuk.

-Nem is tudom biztos vagy benne? Mert elég sok mindent meg kell, hogy vegyél.

-Menjetek csak mi meg leszünk! -toltam őket az autóhoz.

-De ha mégis kellünk csak hívj fel és már is jövünk!

-Oké oké, de most már menjetek.

Az üzlethez érve teljesen elfogott az izgalom és egyben a félelem is hiszen már csak tényleg pár hetét van hátra, hogy a picik kibújjanak és meglássák a valódi világot.

Miután beadták a szüleim Emmát a gyerekmegőrzőbe útnak is indulunk a hatalmas épületbe.

-Hogyan is képzelted el a szobát? -kérdezte az egyik fiatal eladólány.