Utállak Jack King! (Befejezett)

🎓26.fejezte🎓

Sziasztok mivel ma van a szülinapon úgy gondoltam megleplek benneteket és a szokásosnál előbb hozok nektek egy újabb részt remélem tetszeni fog! 

El sem hiszem, hogy itt az év vége és egyben a Broadway előadás holnap pedig a ballagás hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez az év is.

-El tudsz vinni? -kérdeztem Ryant mert az előadás hiába csak délután háromkor lesz nekem már hétre ott kell lennem és felügyelni az utolsó simításokat a díszleten.

-Persze, de előbb elugrok Kimért és majd vissza fele felveszlek addig is egyél. - nyomot le a bárszékre és elém rakott egy tál müzlit.

Az utóbbi egy hétben minden megváltozott, ha itthon vagyok akkor nincs olyan óra, hogy valaki meg ne kérdezni nincs e szükségem valamire. De a suliban sem jobb a helyzet Ryan minden hova követ, és ez alól Kim sem kivétel.

-Rendben! -kezdtem el kanalazni a müzlit szép óvatosan mert még mindig nem állt helyre a gyomrom a reggeli rosszul létek teljesen kikészítenek és akkor ne beszéljünk a tojásos dolgokról mindegy, hogy mennyi az idő, ha megérzem az illatát már szaladnom is kell a mosdóba. Csak egyszer fordult elő eddig az is itthon volt a hétvégén mikor anya omlettet készített reggelire és azóta reggelire nincs olyan étel, amihez tojás kell.

Éppen időben ért vissza Ryan Kimmel mert már a felhajtón állva vártam őket.

-Szép jó reggelt, hogy vagytok? -jött a már jól megszokott köszönés a legjobb barátnőmtől.

-Jól! -csatoltam be a biztonsági övemet.

-Izgulsz az előadás miatt. -fordult meg az ülésben.

-Egy kicsit! -vallom be.

-Már alig várom, hogy lássam Kevin már ódákat zenget, de ne engedte meg, hogy belenézek a szövegkönyvébe. -durcázott be.

-Oh azt én mondtam neki, hogy ne engedje meg neked, hogy megnézd. -vallottam be.

-Mi, de miért? -kérdezte.

-Mert azt akarom, hogy csak a végkifejletet lásd.

-Nyugi még otthon sem mutatta meg senkinek még én se tudom, hogy mi van benne mert csak a díszleteknél kellet segítenem. -vallotta be Ryan.

-De csak azért, mert nem akartál ismét szerepelni.

-Nem bizony elég volt az Aladdin hidd el még mindig rémálmon van attól az előadástól. -borzongott meg.

-Még mindig saját magadat üldözöd benne azzal, hogy az utánad rohanó dzsinni azt kiáltsa utánad, hogy szabadítsd fel. -nevettünk fel mind a ketten Kimmel.

-Hé, ez nem vicces! -mondta komolyan, de az ő arcán is ott bujkált az a mosoly.

-Ugyan már ezt, ha bárkinek elmondod szakadni fog a röhögéstől. -nevetett tovább a barátnője.

-Megjöttünk az utolsó nap! -sóhajtva parkolta le a Rovert a névre szóló helyére.

-Tényleg eldöntötted már, hogy szeptemberben visszajössz a suliba vagy magán tanuló leszek? - kérdezte Kim.

-Igen a téli szünetig még be szeretnék járni, ha csak nem előbb akarnak kibújni, de utána magán tanuló leszel. -feleltem halkan mert itt még a falnak is füle van.

-Nem félsz, hogy valaki el fogja mondani Jacknek? -nézet rám homlokránclova.

-De igen és ez remélem nem fog megtörtéin.