Már több mint egy hónap telt el azóta, hogy Jack elment és a nyárból is már csak egy pár hét van hátra. Ez idő alatt pedig szépen megnőtt a mára már nem nevezhető pocakom. Egy hónap alatt sok minden megváltozott. Ryanal még szorosabb lett a kapcsolatunk és minden vizsgálatra eljön velem Kimmel egyaránt. De a szüleimhez is közelebb kerültem és mikor azt mondták, hogy mindenben támogatnak az így is lett. Ha valami probléma merült fel bennem a bogyókkal kapcsolatban akkor mindig anyához fordulok és ő elmeséli, hogy hogyan is élte át amikor a bátyámmal és velem volt terhes.
-Kész vagy Hope? -nyitott be az ideiglenes szobámba anya mert a másikat az emeleten egy kisebb átalakítás folyik az ikrek miatt.
-Igen mehetünk is. -mentek ki a folyosóra.
-Izgulsz a mai ultrahang miatt? -kérdezte csillogó szemekkel mert ha minden jól megy ma végre kiderül a két csöppség neme is.
-Nagyon olyan jó lenne már meg tudni. -mondtam izgatottan.
-Reménykedjünk, hogy végre nem bújócskát játszanak. -nevetett fel csillogó szemmel.
-Én is mert nemsokára készen lesz a szobájuk és már alig várom, hogy berendezhessem nekik. -simogattam meg a hasamat.
-Hope Evens! -szólt ki a nővér a váróba.
-Hu akkor csináljuk. -motyogtam miközben fel kászálódtam a műanyag székből.
-Á Hope gyere csak. -invitált beljebb a rendelőjébe Emily a doktornő.
-Izgulsz? -biccent a kezem felé, amit észre sem vetem, hogy annyira szorítom, hogy az ujjaim teljesen fehérek lettek.
-Csak egy csöppnyit. -nevetem fel zavaromban.
-Na akkor nézzük is meg őket. -gurult át a székével az ultrahanggéphez.
Először csak a méréseket végezte el és hála az Istenek minden rendben van velük és úgy nőnek mint a gombák.
-Na lássuk ma végre megtudjuk e, hogy kis lány vagy kisfiút rejtegetsz. -görgette a műszert a hasamon.
-Azt hiszem meg is vannak akarjátok hallani?
-Persze! -vágtuk rá tökéletesen egyszerre anyával.
-Jól van tehát az, aki először fog kibújni az nem más mit egy kislány és lesz egy öccse is. -tartott egy kis hatásszünet a két kijelentés között.
-Oh te jó ég. -nevettem fel.
-Köszönöm kicsikém. -simította ki az arcomból a hajamat könnyes szemmel.
-Ne sírj mert akkor én is rá kezdek. -mondtam nevetve.
-Tessék! -nyújtott át egy zsepi dobozt anyának Emily.
-Köszönöm! -törölgette meg a szemét.
-Ha jól tudom vissza akarsz nemi az iskolába igaz?
-Igen, ha ez lehetséges akkor jó lenne.
-Ennek semmi akadály, de a testnevelésből adok egy felmentést biztos, ami biztos. Emelet pedig ne hajszold túl magad és nagyon vigyáz a hasadra.
-Rendben! -bólogattam.
-A következő alkalom Október 9. lesz. -lapozgatta a naptárját.
-Köszönjük szépen! -mentünk ki a rendelőből.
-Mi lenne, ha bemennénk egy cukrászdába és vennénk pár sütit és azzal árulnánk el a többieknek?
-Remek ötlet! -értetem egyet.
BẠN ĐANG ĐỌC
Utállak Jack King! (Befejezett)
Lãng mạnA nevem Hope egy művészeti gimibe járok. A bátyám legjobb haverja az ellenségem. Az iskolában én lennék a lúzerek, lúzere ugyan is évekkel ezelőtt történt egy baleset, utána megfogadtam, hogy soha többet nem állok közönség elé. De ezt egy balul sült...
