Utállak Jack King! (Befejezett)

😒25.fejezet😒

"Mint kiderült semmi köze nem volt hozzá, hanem az apró bogyónak, aki már jó ideje a szívem alatt lapul."

Kimnek a szavát betartva sikerült összeszednem magam és délben már a lelátón ültem mellette és a kezdést vártuk.

-Kivel is játszanak most? -kiáltottam a mellettem ülő barátnőmnek mert még a tegnapinál is hangosabb lett a tömeg a stadionban.

-Floridával. -húzta el a száját.

-Na ez biztos szoros lesz úgy ahogy tavaly, de kíváncsi vagyok ki fog tovább jutni!

-Tudtad, hogy fogadtak az edzővel, hogy ha sikerül kiejteniük őket akkor fizetnie kell az egész csapatnak fejenként száz dollárt. -nevetett fel.

-Várj mi van, ha nem ejtik ki őket?

-Oh az a legjobb tudod a fele csapat végzős és pár hét múlva itt a ballagás és Mr. Lee nagyon is ösztönző mert azt találta ki, hogy a végzősöknek kell bűnhődniük és nem is akárhogy ugyan is nem lehet rajtuk semmi más, mint csak a kalapjuk és egy focilabda, amivel azt ott lent eltakarhatják. -nevetett fel ismét.

-Most már értem, hogy Ryan miért is emlegette, hogy nem akar elmenni a saját ballagására. -nevettem fel ma először.

-Oh nekem már ezt hajtogatta mióta csak fogadtak. -fogta a hasát a nevetéstől, ami még a meccs első felében is néha néha elő bukkan belőle.

-Hope! -rángassa meg a húgom a kezemet.

-Igen? -fordulok felé.

-Ki kell mennem a vécére. -mondja halkan miközben a két apró térdé egymáshoz szorítja.

-Akkor gyere gyorsan keresünk egy mosdót. -fogtam meg a kezét jó szorosan, hogy még véletlenül se tudjon elengedni.

Az emeleti vécé előtt kígyózik a sor ezért egy lépcsőfordulót kell megtennünk mire találunk egy másikat és mire Emmával visszatérünk a helyünkre már el is kezdődött a második fél idő, ahol a fiúk igencsak jól állnak.

Mivel a két csapat körülbelül egy szinten lehetett nagyon szoros volt az állás a vége felé és egy két perces hosszabbítással levertük a Floridaiakat ezzel pedig a csapat mindegyik tagja gazdagabb lesz száz dollárral. De a nagy öröm nem tartott túl sokáig mert az egyórás szünet után ismét a pályára kellet lépniük a tavaly győztes ellen, amit már nem tudtak megnyerni és ismét a San Francisco vitte el a kupát. Mi pedig a második helyen végeztünk.

-Hogy fogok így elmenni? -kérdeztem a készülődő Kimtől mert Ryan addig nem hagyott békén még bele nem mentem, hogy velük tartok valami clubba, ami az egyik San Franciscoi csapatból lévő fiúnak az apjáé.

-Nyugi nem lesz semmi mivel nem szoktál sűrűn inni azzal nem lesz baj és ma én sem fogok. -mondta miközben a sminkével bajlódott.

-De nem is hoztam olyan ruhát, amit fel tudok venni.

-Várj! -guggolt le a bőröndjéhez és kihúzott egy kicsit bővebb pólót.

-Tessék! A farmer meg maradhat. -nyomta a kezembe.

Nem foglalkozva semmivel kibújtam a pólóból és felvetem azt, amit Kim adott. Csak arra nem számítottam, hogy mikor felé fordulok ő tátott szájal mered rám.

-Mi van? -kérdezem zavartan.

-A hasadon már lehet látni. -biccentet nagyokat pislogva a régen lapos hasam felé ugyan is az helyet egy kicsit meg duzzadt, de ha az emberek, akik ismernek és nem tudják, hogy valóban mi is állhat a dolog mögött csak annyit vesznek észre, hogy pár kiló felszaladt rám, ami valójában igaz is.