Utállak Jack King! (Befejezett)

😞24.fejezet😞

Olyan gyorsan telik az idő, hogy észre sem vettem és már el is szaladt egy hónap. Ma pedig mindenki a kocsiban ül és a reptére tartunk mert az országos döntőre megyünk. Amin a legjobb öt iskola vesz részt és San Franciscóban foglal idén helyet. Minden évben ott kerül rendezésre, ahol az adott csapat lesz az első és mivel tavaly ők győztek igen nagy előnyel.

-Minden rendben van? -kérdezi a mellettem ülő Kim.

-Ühüm! -hümmögtem mert reggel óta émelygek és csak egyre rosszabb lesz.

-Biztos mert elégé sápadt vagy? -mérte végig az arcomat.

-Jól vagyok csak tegnap egy kicsit többet ettem a kelleténél.

-Ha te mondod, de ha mégis ki szeretnéd dobni a taccsot akkor lehetőleg ne rám.

-Nyugi nem fogok. -szűrtem a fogaim között a szavakat.

-Meg jöttünk gyerekek. -állt be egy szabad parkolóba az apám.

-Tessék! Adtam tovább a bőröndöt a mögöttem álló Kimnek.

-Köszi!

-Ugye tudod, hogy csak három napra megyünk? -utaltam a hatalmas bőröndjére.

-Igen, de sohasem tudhatod, hogy mire lesz szükséged.

-Na jó ebben igazad van. -értettem vele egyet.

Miután már becsekkoltunk még maradt egy kevéske időnk a felszállásig ezért el rángattam Kimet magammal, hogy vegyek valami kaját mert kihagytam a reggelit. De még oda sem értünk a hányinger ismét rám tört csak most ki is jött az, ami ki akart kívánkozni belőlem.

-Jóbban vagy? -kérdezte összehúzott szemöldökkel.

-Most már igen. -mentem a csaphoz, hogy ki tudjam öblíteni a számat.

-Lányok mi a baj? -jött be a mosdóba az anyám.

-Semmi! -mondtuk tökéletesen egyszerre.

-Ezt nem veszem be tiszta sápadt vagy kislányom.

-Már jobban vagyok nyugodj meg anya! -oldalaztam ki az ajtón mellette.

-Rendben, de ha ismét elő fog ez fordulni megyünk az orvoshoz. -mondta komoly hangvételben.

-Oké! -bólogattam.

Csak ezzel az volt a baj, hogy másnap reggel is megismétlődött.

-Szerintem is el kellene menned dokihoz! -mondta az ágyon ülő barátnőm.

-Biztos csak bekaptam valamit és azért van. -vontam meg a vállamat.

-Ha te mondod, de én most megyek mert a bátyáddal találkozok tegnap óta nem is láttam.

-Majd a meccsen találkozunk.

-Bay bay! -csukta be maga mögött az ajtót.

Mivel a Meccs csak kettőkor kezdődik és csak tíz óra van rengeteg időm van még addig és fogalmam sincs, hogy addig mit kellene csinálni. Ezért előszedtem egy régi könyvet a bőröndömből és azt kezdtem el olvasgatni, de egy idő után a szemeim lecsukódtak és sikerült vissza aludnom. Hangos kopogásra riadtam fel.

-Hope oda bent vagy? -jött egy hang az ajtó túlsó oldaláról.

-Egy pillanat! -kiáltottam ki majd gyors megnéztem magam a tükörbe.

-Igen? -nyitottam ki az ajtót résnyire.

-Miért nem vetted fel a telefonodat? -támadt le a bátyám.