Utállak Jack King! (Befejezett)

💏6.fejezet💏

Nyolc hét ennyi telt el, hogy haza osontam Jacktől vasárnap reggel. Azt hittem emlékezni fog az estére. Vagy ott a másik opció, hogy egyáltalán nem emlékszik az egészből semmire, ami megváltás lenne. Kim és Ryan ők nehezebb esetek még mindig haragszok rájuk, vagyis nem is inkább csalódott vagyok és nem, nem azért az "ártatlan csókért", hanem mert a bátyám és az állítólagos legjobb barátnőm, aki ráadásul az egyetlen barátom a szemembe hazudott. Az Aladdin előadásra már gőzerővel megy a próba és lassan annak is vége mert a nyakunkon van a bemutató időpontja.

Ez idő alatt korábban keltem fel a szokásosnál, hogy elkerüljem reggelente Ryant így szinte alig találkoztunk kivéve a közös órákon és persze a próbákon. Kimmel más volt a helyzet annyira össze voltunk nőve, hogy fáj a hiánya, de az jobban fáj, hogy egy szót sem szólt Ryannel kapcsolatban.

Ma is hajnalba keltem majd amilyen gyorsan csak lehetett elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet és a konyhába összedobtam egy szendvicset és már indultam is. A sulihoz érve a parkolón vágtam át az utat, ami tömve volt a foci csapat autóival és egyből kiszúrtam a bátyám Roverét. A fejemet lehajtva vonultam végig egészen a szekrényemig ott kivettem a spanyol cuccaimat és a meg szokott helyem felé vettem az irányt, ami a zene terem. Ott szoktam lenni a becsöngőig mert az a leghalkabb és nem szokott lenni senki rajtam kívül. Egészen mostanáig nem is volt amilyen halkan csak lehetett becsuktam az ajtót és a falhoz lapulva hallgattam a gitár alatt szóló éneket, aki pedig ennek a tulajdonosa nem volt más, mint Jack. De, mint mindig most sem tudtam a bénaságomat megcáfolni ugyan is a hátam mögötti gitár tokok úgy borultak el, mint a dominó.

-Te meg mit keresel itt nem látod, hogy vannak bent? -dörrent rám.

-Bocsi már itt sem vagyok. -fordultam meg és mentem volna ki mikor is utánam szólt.

-Várj tudod mit nekem már amúgy is edzésen kellene lennem maradj és persze ha már megzavartál. - ugrott le az emelvényről és került ki.

Így is tettem majd levágódtam az egyik székre és a szöveg könyvbe temetkeztem bele. De sikerült úgy belemerülni, hogy a csengőre kaptam fel a fejemet ezzel megint elkéstem a spanyolról. Egy nagy szidás és a nem betervezett doga után, amit az óra fennmaradó részén kitöltöttem végre kiszabadultunk a teremből. Majd egy emelettel feljebb a biosz terembe a székre éppen csak, hogy leültem meg jelent egy dühös Kim.

-Mikor hagyod abba ezt a gyerekes viselkedést Hope már mind a ketten bocsánatot kértünk tőled. - füstölögve foglalt helyet mellettem.

-Én vagyok gyerekes? Tudod Kimberley én mindent elmondok neked, de te azt eltitkoltad, hogy valami alakul közted és a bátyám között. Nem érdekel, ha együtt vagytok csak, mondtátok volna el.

-Igen, de nem én vagyok, aki nem akarta elmondani neked hanem Ryan volt az. - pislogott nagyokat.

-Ősszintén mióta tart ez az egész pontosan is? - kérdeztem.

-Szeptember. -jelenti ki egy kicsit félve.

-Gondoltam! Még egy kérdés. Mikor felhívtalak, hogy nincs-e kedved elmenni valahova és egy fiú hangot hallottam akkor az mondtad, hogy a tv, de ugye ő volt? - vontam fel a szemöldökömet.

-Ő volt az de esküszöm utána elakartam mondani csak sosem volt a megfelelő alkalom.

Éppen válaszolni akartam mikor is bejött a tanár onnantól kezdve síri csönd volt az óra végéig. Kicsengőkor úgy keltem fel a székről mintha tűzre kapott volna alattam. Szinte már szaladtam az angol terembe. ahol a tanár az egész órán Emily Dickensinkről beszélt. Majd jött a rettegett tesi óra az öltözőben a szokásos sugdolózás és a már jól bevált beszólások fogadtak. De a terembe nem az várt, mint szokott ugyan is a tesi tanár helyet Marogot néni volt bent a többi színjátszós a többiek pedig a lelátón ültek.