Utállak Jack King! (Befejezett)

🎶20. fejezet🎶

Ez a két hét alatt más sem csináltunk csak próbáltunk orrvérzésig és szinte aludni sem volt idő. Majd az idő rohamosan fogyott és végül eljött az előadás napja. Amiket hosszas tanakodás előzte meg a tanárok javából. Mert ugyan mind a ketten gitár és énekből vizsgázunk valami hiányzott a dalból az pedig egy zongora harmonikus hangja volt. Az elején még nem is reménykedtünk, hogy megengedjék, de végül egy héttel a "koncert" előtt csak összejött és most itt vagyunk a fő-fő próbán és a sorunkat várjuk, hogy mi léphessünk fel a színpadra.

-El sem hiszem, hogy ennek is ma délután végre vége és nem kell ennyit gürizni. -sóhajtott fel mellettem Jack.

-Igen azt elhiszem azt sem tudom mikor aludtam egy jót az utóbbi hetekben biztos nem. -mondtam és tovább rágcsáltam a körmömet az idegességtől, amit észre sem vettem úgy, mint általában.

Eszméletlen rossz szokássá vált már kicsi korom óta a körmeim rágása, ha ideges vagyok vagy, ha nagyon a gondolataimba mélyedek.

-Hé, ne csináld! -húzta el a kezemet a számtól ma már sokadjára.

-De ideges vagyok mi lesz, ha nem jó billentyűt ütök. -pánikholtam be.

-Ugyan hisz már álmodban is le tudnád játszani és ez csak egy próba ne félj én tudom, hogy meg tudod csinálni. -karolt át hátulról és ezzel egy fokkal enyhült az idegességem.

Az előttünk lévők már végeztek is a próbával és most nekünk állítják át a színpadot, ami nem áll másból, mint a két gitár és egy fekete csillogó versenyzongorából, ami a színpad közepén foglal helyet.

-Készen állsz? -szorította meg a kezemet.

-Ühüm. -bólogattam.

-Nyugi nem lesz semmi baj. -kaptam tőle egy futó csókot.

-Én nyugat vagyok! -jelentettem ki határozottan, de tudtam, hogy a szememben más lát hisz még az előbb kis híján megfutamodtam.

-Oké bébi! -mosolyogva nézet le rám.

-Mi? -lepődtem meg ugyan is még sohasem használt beceneveket mióta hivatalosan is összejöttünk.

-Semmi!

-Aham! -de nem tudtam jobban kifejteni.

-Jack, Hope. -bukkant fel a hátunk mögött az ének tanár.

-Igen Miss. Magen? - fordultunk meg mind a ketten.

-A mikrofonotok. -adta a kezünkbe majd, mint ha ott sem lett volna már el is tűnt.

-Na akkor csináljuk ezt meg. -vezetett a gitárokhoz.

Meg is csináltuk szinte már tökéletes volt a dal és a hangszerek őszharmóniája és ezt a tanároknak is feltűnt, de főleg Miss. Magennek.

-Ez csodálatos volt és ebbe tényleg kellet az a zongora. -felelte miközben elvonultunk a lépcsőn és leültünk a kihelyezett székekre.

A próba végeztével még volt egy kis megbeszélés, de utána már mindenki menta saját dolgára, ami nálam azt jelentet, hogy haza megyek és elkezdek készülődni.

-Meg jöttem! -kiáltottam el magam.

-Konyha. -jött a válasz anyától.

-Milyen volt a próba? - kérdezte miközben az ebédet kavargatta.

-Egész jó. -ismertem el.

-Ez szuper.

-Igen azt leszámítva, hogy egy kicsit berezeltem. -húztam el a számat.