Utállak Jack King! (Befejezett)

⚽10.fejezet⚽

A két fiú egész héten nem szólt egymáshoz és ennek én kaptam meg a levét. Ugyan is szinte mindenki engem okolt azzal, hogy a szezonzáró meccset el fogjuk veszteni és nem jutunk ki az országosra. Mert a két legjobb játékos nem játszik mivel el lettek tiltva a mérkőzéstől a múlt heti verekedés miatt. Szó szerint kitört a háború a suliba és mindennek a közepébe ott álltam én.

A félévi vizsgák is a nyakunkon voltak és ha már vizsga nem valami jó haladtunk Jackkel sem ugyan is nem volt hajlandó megjelenni a próbákon és hiába van meg a zene, amit feldolgozunk egyedül nem tudom eljátszani. De még a közös órákra sem jár be és ha véletlen is összefutunk a folyosón valamelyikünk mindig visszafordult. Nem is kell, említsem, hogy holnap meg már megyünk Aspenbe két hétre, ahol elég nehéz lesz elkerülni egymást.

-Hé, kész vagy nem akarok lemaradni semmiről? -kopogott be apa majd be is jött a szobámba.

-Igen, de minek is kell menünk, ha Ryan nem is játszik csak a kispadon fog ülni egész végig? -kérdeztem meg fölöslegesen hisz már úgy is tudtam a választ.

-Mert ez egy hagyomány és akkor is ott kell lenni, ha nem is lép a pályára a bátyád. -felelte és már ment is ki.

-Oké mindjárt megyek én is. -kiáltottam utána.

Hogy őszinte legyek semmi kedvem elmenni és nem is akarom, hogy a szüleim rájöjjenek, hogy mi megy most a suliba.

-Mehetünk! -szaladtam le a lépcsőn egy hamis mosollyal az arcomon.

-Mi tartott ilyen sokáig? -kérdezte Ryan.

-Semmi menjünk és amúgy hol van Kim? -vontam fel a szemöldökömet.

-Azt mondta, hogy ott találkozunk mert össze kellet szednie még a cuccait, amit majd hoz magával.

-Értem. -ültem be a kocsijába ugyan is nem engedte, hogy anyáékkal menjek.

-Öm te vezetsz én nem tudok. -kopogtatta meg a gipszét a kezén.

-Rendben. -másztam át a kormány mögé.

-Majd kövesd a GPS-t! -mondta.

-Miért el tudok találni a suliba. -néztem rá furán.

-Be kell még ugranom valahova.

-És miért is nem mondod el nekem, hogy hova? -kérdeztem miután ki hajtottam az utcából.

-Nem kell, hogy mindent tudj Hope! -dörrent rám úgy , hogy megugrottam az ülésben.

-Hadjuk inkább. -zártam le mielőtt még elkezdnénk veszekedni.

Meg sem szólaltunk a kocsiba még egy nagyon is ismerős háznál meg nem álltam.

-Miért vagyunk itt Ryan én úgy tudtam nem is beszéltek?

-Mert ő is velünk jön.

-Miért?

-Nincs kocsija elvették tőle a verekedés miatt és ki mondta neked, hogy nem beszélek vele.

-Én nem akarok vele egy légtérben lenni. -mutattam ki a szélvédőn ugyan is akkor lépet ki a házból.

-Csak tíz percet kell kibírnod. -mondta.

-Tízet! Egy másodpercet sem Ryan az egész suli rám szállt mert összebalhéztatok és mindenki engem hibáztat, hogy nem játszhatok azon a kibaszott mérkőzésen. Remélem ezt tudod, de nem is számít neked bármit lehet mondani úgy sem hallgatsz rám és még egy valami ott voltál mikor porig alázott szerinted ez nekem, hogy eset! -fordultam felé.