Utállak Jack King! (Befejezett)

⛸12.fejezet⛸

Másnap reggel nagy zsivajra riadtam fel, ami mikor kidugtam a fejemet a szobámból egy veszekedés tárult a szeme elé. Ugyan is a mellettem lévő szobát ki más mit seggfej Jack foglalta el, aki most az annyával üvölt arról, hogy nem akar semmit ma csinálni csak kimenni a hegyre és snowboardozni és nem valami dedós dolgot csinálni csak mert ma van a tizenkilencedik szülinapja.

-Jack ezt már rég le lett szervezve és nem lehet visszamondani. - kiáltott Eva.

-Nem érdekel én ezen nem fogok részt venni tizenkilenc vagyok nem pedig öt, hogy valami hülye zsúrt szervez a hátam mögött.

-Ez nem zsúr, hanem csak egy vacsora egy étteremben. - mondta.

-Akkor sem érdekel anya azért jöttem csak el ide mert ezzel büntettek és nem engedtétek, hogy otthon maradjak. -fogta vissza a hangját, de nem elégé.

-Ugyan már fiam te sem ellenkeztél amikor elindultunk erre a kiruccanásra Evensékkel.

-Ja mert itt van a legjobb haverom és az a lány, aki már ős idők óta oda vagyok, de még csak rám sem néz.

-Nem gondoltál bele, hogy talán azért nem beszél veled mert tegnap egy másik lánnyal enyelegtél miután ő bejött és ez a fülébe jutott. Meg persze azt hiszed nem tudom miket csináltok szegény kislánnyal az iskolába és miket híresztelsz róla Jack. Ne csodálkozz, hogy gyűlöl én sem tennék más képpen drágám. -felelte az anya, amivel teljesen lesokkolt, hogy mi mindent tud.

Mivel már így is sokat hallottam a "beszélgetésükből" ezért halkan vissza csuktam az ajtót és addig vártam még Jack szobájáé ki nem nyílt és csak jóval utána mentek ki a sajátomból. Ahhoz képest, hogy még csak hét óra van, de mindenki az ebédlő asztalnál ül és már reggeliznek.

-Jó reggelt. -köszöntem és helyet foglaltam az egyetlen üres széken.

-Mi a programod mára Hope? -kérdezte Eva.

-Öm van az utcában egy műjégpálya oda megyek egy kicsit gyakorolni. -feleltem félve.

-Oh nem is tudtam, hogy tudsz korcsolyázni! -hüledezik.

-Az nem is kifejezés, hogy tud kicsi korában versenyszerűen űzte. -dicsekedett anya.

-És miért hagytad abba?

-Az egyik ugrásnál nem jól értem földet és eltört a lábam ezáltal nem versenyezhetek többé. -vontam meg a vállam mintha semmiség lett volna, de ez hazugság mert sokat jelentett nekem ez a sport.

-Hát, ha nem bánod akkor én is veled tartanék a jégcsarnokba, de ha csak nem baj?

-Nem dehogy legalább nem leszek egyedül. -mosolyogtam rá.

-Rendben és mikor is indulunk? -érdeklődött.

-Neked mikor lenne jó? -kérdeztem most én.

-Hüm mondjuk tíz körül. -felelte.

-Nekem jó, de most megyek és meg keresem Jacket, hogy gyakoroljunk a félévi vizsgára. -álltam fel az asztaltól.

Mielőtt tényleg át mentem volna hozzá még át váltottam a pizsamámat egy egyszerű leggingsre és egy kapucnis pulcsira majd összeszedtem minden erőmet és persze a gitáromat majd bekopogtam hozzá.

-Nyitva van! -kiáltott ki.

-Rá é... - mondtam volna mikor beléptem a szobájába, de megtorpantam a küszöbön és a mondani valómat is elfelejtettem ugyan is az ágy végében állt csak egy törölközővel a derekán, ami éppen készült leesni róla.