Utállak Jack King! (Befejezett)

🛫Különkiadás 2🛫

 Jack szemszöge

Ballagás előtt egy nappal tudtam meg hogy Vicky "megbetegedett" ezért valaki mást osztottak be mellém. De azt még nem sejtettem, hogy ki is lesz az. A Broadway előadása után lesz egy próbám azzal a lánnyal, akit a tanári kar választott nekem. Remélem az a lány tudni fogja a szöveget mert nem akarok leégni az utolsó gimis előadásomon.

-Nekem most rohannom kell! -sietem ki a suli színházából mert így is késésben voltam.

Annyira sietem, hogy észre sem vettem az ének teremben rajtam és Miss. Magenen kívül senki mást.

-Elnézést! -rontottam be a terembe.

-Semmi baj! -kelt fel a székről a tanárnő.

-Kit kaptam Vicky helyet? -kérdeztem.

-Engem! -állt fel a székből Hope.

-Az nem lehet! -tiltakoztam.

-Én is ezt mondtam, de már ha így alakult tegyük magunkat hasznossá és kezdjünk bele mert nem ér rá mindenki egész álló nap. -sétált a zongora túlsó végére.

Mondott valamit a tanárnő, de én csak őt tudtam nézni nem inkább bámultam. Még mindig ugyan az a ruha van rajta, amit a színpadon viselt és ez azt eredményezte, hogy a zene alapját sem hallottam.

-Na mi lesz elragadta a nyelved? -kérdezte tőlem mikor elhalkult a zene.

-Elnézést kezdhetnék elölről. -vettem egy mély levegőt és megráztam a fejemet, hogy ki tisztuljon és csak is a zenére tudjak koncentrálni.

-Persze! -indította újra a zenei alapot.

Rengetegszer elpróbáltuk a dalt és mire végeztünk már majdnem nyolc óra volt. Még mielőtt észbe kaptam volna Hope már nem volt a teremben ezért utána szaladtam és még sikerült utolérnem őt a parkolóban.

-Hé, ne vigyelek haza? -kiáltottam utána mert nem akartam, hogy egyedül kelljen haza gyalogolnia.

-Nem kell kösz magam is haza tudok találni. -ment tovább hátra sem nézve.

-Hát oké én megpróbáltam. -mormogtam halkan, de talán nem elégé mert meghallotta.

-Mit próbáltál meg Jack, ha? -fordult hirtelen vissza.

-Semmit. -rugdostam egy aszfalt darabot a cipőm orrával és nem néztem rá.

-Viszlát holnap. -fordított ismét hátat és már fel is szívódott.

Magamat átkozva szálltam be a kocsimba, de még egy jó darabig nem mentem sehova csak ültem és bámultam a nagy semmit. 

Haza érve még köszöni sem volt kedvem csak felmentem a szobámba és elkezdtem összepakolni azokat a cuccokat, amit holnap magammal viszek Cambridgebe. Amikor az egyik fiókomat ürítettem ki meg akadt a kezemben egy kinyomtatott repülő jegy, ami a Hopé lett volna. Valentin napkor akartam neki oda adni és megkérni, hogy jöjjön velem a nyárra. De mint ezt és sok mást is sikerült elcsesznem.

-Hahó! -kopogott és nyitott be az anyám.

-Nem mondtam, hogy bejöhetsz. -néztem fel a kezemben tartott lapról rá.

-Tudom csak hallottam, hogy megjöttél. -ült le mellém.

-Mi az? -biccentet a papírlap felé. 

-Tessék!  -adtam a kezébe.

-Oh Jack azt hitem már visszaváltottad.

-Nem visszaváltható a jegy és nem is váltanám vissza még ha az is lenne! -meredtem a bőröndökre.

-Jól van, ha ezzel kész vagy gyere és egyél rendben. -ment ki vagy inkább menekült ki a zsúfolt szobámból.

Másnap reggel felpakolt kocsival indultam el a suliba  hangpróbára.

De mielőtt még a sportpályára mentem volna kipakoltam a szekrényemből és utoljára sétáltam végig ezeken a folyosókon. Tudom nyálasan hangzik, de szerettem idejárni. A hangpróba jobban sikerült, mint vártam még annak ellenére is, hogy Hope majdnem elkésett és miután az igazgató is elmondta a próba beszédét és minden a helyére került. Szép lassan elkezdtek gyülekezni az emberek majd elkezdődött. Az egyik lány az osztályból mondta azt a híres nevezetes búcsú beszédet és végül mi következtünk. Életemben nem féltem ennyire mint abban a négy percben ami most jött. 

- You know I want you It's not a secret I try to hide -kezdtem bele a Rewrite the stars első versebe próbáltam a szemébe nézni, de ha sikerült is mindig elkapta a fejét és a közönséget szuggerálta helyettem és a dal végénél hallottam, hogy a hangja elcsuklott majd vége lett és csak azt láttam, hogy a közönség reakcióját sem várva lerohan az ideiglenes színpadról. Legszívesebben én is utána mentem volna, de csak lehajtott fejel lekullogtam és megkerestem a helyemet a széksorok közt.

-Hát barátom ezt elintézted! -veregetett hátba Ryan miután leültem mellé.

-Tudom! -mormogtam lehajtott fejel és csak a cipőm orrát bámultam mind addig míg nem szólítottak.

-Jack King a tanulmányait a Harvard jogi karán folytatja. -hajolt az igazgatóhelyettes a mikrofonba.

-Gratulálok fiam! -rázott kezet a diri nagy mosollyal és nyújtotta át a bizonyítványt.

Mivelhogy én voltam az utolsó ezért jöhetett az a hülye sapka feldobás, de ehelyett egy ököl csapódott váratlanul az arcomba, amitől meg tántorodtam és éreztem, hogy a szám szélén kiserkent a vérem.

-Mi a fasz bajod van Ryan? -töröltem a talárom újával meg a számat.

-Bocs haver, de nem mondhatom el, de ha egyszer rá jössz akkor megérted, hogy ezt miért kaptad. Jó utat Jack! -sétált a szüleihez engem ott hagyva.

Fogalmam sincs, hogy mit hadovált össze vissza, de azt tudom, hogy nem akarok úgy elmenni innen amíg el nem köszönök tőle.

Már szállt volna be a kocsijába mikor oda rohantam és a felkarjánál fogva magamhoz húztam majd jobb ötlet gyanánt megcsókoltam. De miután elváltunk egymástól semmi más nem csúszott ki a számon egyetlen egy rohadt szónál.

-Sajnálom! -néztem futólag a  könnyes szemébe és beszálltam a megtömött Roverbe és elhajtottam meg sem állva a reptérig, ahol a szüleim már ott vártak rám.

-Jézus fiam veled meg mi történt? -ragadta meg az államat és tanulmányozni kezdte az anyám.

-Semmi csak véletlen nagyot fékeztem és bevertem ennyi anya. -rántottam el a fejemet.

-Na, de pakoljunk ki a kocsiból mert be kell csekkolnom nemsokára. -nyitottam ki a csomagtartót és innen már nem is gondoltam semmire csak az előttem lévő célokra.

A hosszadalmas búcsú után várt még rám egy óra a reptéren és még öt a repülőn. Ha miden rendben megy akkor már nyolcra ott is leszek és a nyarat a nagyszüleimmel töltöm és a város felfedezésével. Majd szeptembertől kő kemény tanulás és irdatlan sok edzés vár rám az ország másik felében.

-Szóval viszlát Las Angeles  üdv New York és egy teljesen új élet. -mondtam ki alig halhatóan már a repülőn ülve.  

⚜⚜⚜⚜⚜

Ha tetszett ez a kis szösszenet akkor jelezd felém egy apró csillaggal vagy egy hozzászólással!

Instagram:emese_hajdu