I Love You 「Jikook」✓

fᵢfₜₕ

Eltelt egy pár nap az állásinterjú óta, azt mondták, hogy hétfőn hívnak, és most péntek van.

Jeongguk minden nap átjön, amivel nekem, ugyan nincs semmi bajom, de....

Mindig az jut eszembe, amit Jeonggukkal tettünk azon az éjszakán. Persze tudom, hogy nem kellet volna, de mégis megtörtént.

Ma elmentem bevásárolni, és felhívtam Jihyunt, ha kell neki valami a boltból, de nem vette fel a telefont.

Amikor hívom, azonnal fel szokta venni. Azt gondoltam, hogy talán elment zuhanyozni, és ezért nem veszi fel. És pontosan ezért már nem nagyon aggódtam. Azonban mikor ismét felhívtam tíz perc múlva, mert már a kasszához készültem, csak nem vette fel.

Azonnal a kasszához mentem, és sorba álltam. Mikor én kerültem sorra, hamar kifizettem, majd elindultam haza.

Belépve a lakásba, leraktam a szatyrokat, és körül néztem, ha itthon van. De nem találtam sehol.

Hirtelen eszembe jutott, hogy talán Jeongguknál van. Ezért kijöttem a lakásból, és bezárva magam után az ajtót, becsengettem a szomszédos ajtóba.

Pár pillanat után, nyílt is az ajtó.

— Itt van Jihyun? – kérdeztem mikor beléptem az ajtón.

— Igen. A.. a nappaliban v-van. – mondta dadogva.

— Kössz. – mondtam, majd levéve cipőmet bementem a nappaliba.

— Jeongguk lemaradtál egy nagyon vicces részről. – mondta Jihyun, mikor meghallotta, hogy, valaki bement a nappaliba. — Oh. Jimin, szia. – mondta, majd mit sem törődve velem, figyelmét ismét a filmnek szentelte.

— Minek nem vetted fel a telefont? – kérdeztem kicsit idegesen.

— Hát, először lemerült, és a szobámban hagytam toltődni. És addig átjöttem Jeonggukhoz. – mondta vállát rántva.

— Rendben.

— De minek kerestél? – kérdezte rám pillantva.

— Mert voltam vásárolni, és meg akartam kérdezni, ha szükséged van valamire. És mivel nem vetted fel, aggódtam.

— Ez édes. De nyugi, nincs semmi bajom. – mondta kuncogva.

— Azt látom. Akkor én megyek is. – mondtam, és a kijárat felé vettem az irányt.

— Öm.. Ha akarsz.. te is maradhatsz.. – mondta Jeongguk össze-vissza hebegve.

— Van még egy kis dolgom, ezért mennem kell. De legközelebb garantáltan maradni fogok. – mondtam mosolyogva, majd kezemet a vállára helyeztem.

Ahogy Jeonggukra néztem, úgy éreztem, hogy minden gondom elillant volna, de nem tudom, hogy mi lehet ez az érzés.

De Jihyun rám szólt, hogy menjek haza, mert rontom a légkört. Nevetve mentem el, majd beléptem a lakásba.

A boltban, összefutottam egy régi heverommal, és megbeszéltük, hogy ma este találkozunk, és elmegyünk egy kocsmába.

Míg Jihyun nem volt itthon, én addig csináltam kaját, és még igazítottam valamit a szobámban.

Egy kis idő elteltével, Jihyun is haza jött.

— Hyung.

— Igen?

— Elmegyek zuhanyozni. – mondta, és a mosdót vette az irányába.

— Oké.

— Hé! – kiáltotta.

— Mi van?!

— Most jutott eszembe, hogy otthagytam a kulcsokat Gguknál.

— És? Mégis miért mondod nekem? – kérdezem értetlenül.

— Mert én most épp zuhanyzom. – mondta.

— Még be se mentél a fürdőbe, te barom! – kiáltottam utána.

— Tessék, itt van a kulcs a lakásához, majd tartsd meg. – kacsintott, majd gyorsan a fürdőbe szaladt.

Halkan szitkozódtam magamban egy sort, majd átmentem Ggukhoz.

Minél gyorsabban el akartam venni a kulcsokat, mivel hamarosan találkozom Hakjooval, és nem szeretnék elkésni.

Amint beléptem a bejárati ajtón, bementem a nappaliba.

— Jeongguk, Jihyun itthagyta a kulcsait, és eng– mondandómat félbe hagytam, mikor megpillantottam őt. — Ó... Ó... Bocsánat, hogy csak így bejöttem. De ideadta a pótkulcsát a lakásodtól.

— Öhm... S-semmi baj. De t-tényleg. – mondta dadogva, majd elnéztett.

Jelen pillanatban Jeongguk szinte pucéran áll előttem.

Nagyot nyelek, viszont nem tudok nem rá nézni.

— Jeongguk...

— Igen igen, tudom, hogy ez kissé kínos...

— Mikor lett a kis nyuszifiúból, egy ilyen szívdoglesztő...? – kerestem a szavakat.

— H-hogy mi va-van?! – kérdezte sűrűn pislogva.

— Az van, hogy megváltoztál Jeongguk. – suttogom fülébe kacéran. — Amúgy, nem láttad, hogy Jihyun hova rakta le a kulcsait? – kérdeztem eltávolodva tőle, és kezeimet zsebembe rakva vigyorogva rá.

— Ji-Jihyun, mikor átjött, nem jött kulcsokkal. – mondta.

— Igazán? – kérdeztem.

— Igen! Az ajtón kopogtatott.

— Rendben, azért kösz. És még egyszer bocs a zavarásért. – mondtam neki, majd intettem egyet, és elhagytam a lakást.

Rá néztem az órára, és észre vettem, hogy lassan indulhatnék.

Este hét órára beszéltük meg, kiderült, hogy nem is lakik olyan messze Jihyun lakásától, ezért egy közeli bárhoz megyünk.

Amikor odaértem Hakjoo már ott ül egy asztalnál. Odamegyek, és egy öleléssel köszöntjük egymást.

— Hiányoztál haver. – mondta, miközben megpaskolta a hátam.

— Te is nekem. – mondom, majd leülök.

— Na, és mond, mi vett rá, hogy haza gyere? – vetette fel a kérdést kíváncsian.

— Igazábol, kaptam egy állást...

Az elkövetkezendő időben, még beszélgettünk, és iszogattunk.

Nem tagadhatom, hogy nem egy kis mennyiség alkoholt fogyasztottam el. De nem voltam rettentően részeg.

Sajnos nem sajnos, észben tartom, hogy mit csinálok ittas állapotban, de evvel nekem nincs semmi gondom.

Fogalmam sincs, hogy mennyi lehetett az idő, de lassan elindultam haza. Ám, mikor a panelházhoz értem, megálltam a bejáratnál, és leültem a lépcsőre.

Megint eszembe jutott az exem. És nem akarom, hogy minden rá emlékeztessen, de nem tudok ez ellen mit tenni. Még mindig szeretem, de el kell felejtenem.

Gondolataimat az szakította félbe, hogy valaki a nevemen szólított.

— Jimin?!

Ránéztem, majd elvigyorodtam...