I Love You 「Jikook」✓

ₛₑᵥₑₙₜₕ

— T-Tessék?! - kérdeztem zavartan. Most tényleg felhívott a lakására?

— Ha nem akarod, hogy rossz kedvem legyen, akkor gyere fel a lakásomra!

— M-Más módja nincs, hogy kielégítselek? – kérdezem.

— Hmm. Nem. – rázta fejét. — Bár ha már kielégítésről beszéltél..

— Kiengesztelést akartam mondani!

— Mindegy is. Gyere! – ragadta meg karom, majd maga után húzott a lifthez.

Mikor beléptünk a bejárati ajtón, Jeongguk bezárta, majd beljebb tessékelt.

— Kérsz valamit? – kérdezte.

— Ömh, nem..

— Oké, akkor gyere be a hálóba.

Vonakodva ugyan, de követtem.

— Ülj le az ágyra, míg vissza jövök. – utasított továbbra is, én pedig jó kisfiú módjára tettem amit mondott.

Kis idő múlva egy tálcával jött be, amin volt pirítós, narancs lé, és erdei gyümölcs.

— Gondolom éhes vagy. Egyél, még mielőtt csinálnánk is valamit. – mosolygott rám.

Elkezdtem enni, és rá pillantva, hívtam őt is enni. Miután végeztünk ez evéssel, kivitte, majd mikor bejött a szekrényéhez ment.

— Vedd ezt fel. Nem akarom, hogy az utcai ruháidban aludj.

— O-Oké...

A mosdóban átöltöztem, majd vissza mentem a szobába, és meglepetésemre ő is épp öltözött. Gyorsan elpillantottam, majd megköszörültem a torkom.

— Szóval, mit akarsz, hogy mit tegyek?

— Csak annyit, hogy aludj velem.

— Aludni?! – kérdeztem hitetlenkedve.

— Igen.. miért..? Valami baj lenne vele? – kérdezte kicsit bizonytalanul.

— Dehogy! Csak azt hittem... hogy.. khm.. Valami mást szeretnél csinálni. – motyogtam

— Mármint dugni? – kérdezte.

— Igen.

— Hát, bocs ha félreértettél. Nem akarok semmi ilyesmit. Csak veled aludni. - mondta lágyan rám mosolyogva.

— Mint régen... – jegyzem meg halkan.

— I-Igen. – mondta elpirulva. — Na de, most feküdjünk le aludni.

Befeküdtünk az ágyba, és Jeongguk felém fordulva ölelte át a derekam. Elmosolyodtam tettén, majd elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki visit.

— Mi a fasz... – motyogom még félálomban, és pislogok egy párat, hogy ébredjek fel.

Az ajtóban Jihyun állt, és arcát kezeivel takarta el.

Ekkor tudatosult bennem, hogy Ggukkal aludtam, és felé fordultam. Azt hiszem ő is most kelt fel, hisz elég morcosnak tűnik, valamit olyan, mintha most kelt volna. Hát nem nyilvánvaló?

— Meg vagy huzatva? Mit visitozol, mint egy lány baszki... – intézte szavait drágalátos öcsémnek.

— Ti most.. – kezdett bele felváltva rám és a barna hajúra nézve.

— Ez nem az amire gondolsz. – magyarázkodtam.

— Akkor mi történt? – kérdezte.

— Téged az csak ne érdekeljen! Amúgy is, minek vagy itt ilyen kora reggel? – szólt közbe Jeongguk.

— Hogy érted, hogy kora reggel? Már elmúlt kilenc. – mondta értetlenül.

— Te is tudod, hogy nekem tízkor kezdődik a napom. Most meg húzz innen! – akadt ki.

— Nyugi már. Mi bajod van Gguk? Ah, jól van, most akkor megyek dolgozni, már így is késésben vagyok. – mondta és el is hagyta a szobát.

— Mi volt ez, Jeongguk? – kérdeztem egy vigyorral rá nézve.

— S-semmi. Csak nem szeretem, mikor felköltenek. – vallotta be.

Tetszett ez a stílus. Alsó ajkamat beharapva mértem végig, majd felé hajoltam. Vette az adást, majd meg csókolt.

Bele mosolyogtam a csókba, mikor ő azt elmélyítette. Mosolyogva vált el ajkaimtól, majd megszólalt.

— Mit szólnál, ha csinálnánk valami reggelit, és megbeszélnénk ezt? – mutatott kettőnkre.

— Rendben.

A konyhában nem tudtuk eldönteni, hogy, milyen kaját csináljunk, ezért én felvetettem az ötletet, hogy együnk ráment. Tudom, hogy nem reggelire való, de én szeretem. Jeongguk bele egyezett, és végül két instant ráment csináltunk.

— Ahhoz képest, hogy ezt nem én csináltam eléggé jó. – mondta, miközben evett.

— Már nehogy sértésnek vedd, de én nagyon szeretem.

— Oké oké, legközelebb csinálok neked valami jobb kaját.

— Szavadon foglak! – kuncogtam fel.

Mikor végeztünk az étel elfogyasztásával, én átöltöztem az én ruháimba, majd a nappaliba telepedtünk le.

— Jeongguk, én nem akarok kertelni. Még mindig Eunheet szeretem, és nem akarom, hogy azt hidd, hogy azért vagyok veled, csak hogy őt pótoljam, vagy, hogy veled próbálom elfelejteni. Egy idő után el fognak múlni az érzéseim iránta, de nem akarlak téged kihasználni. És tudom, hogy, hogyha azt mondod, hogy téged ez nem zavar, egy idő után ígyis úgyis fájni fog. Ezért kérek még egy kis időt, hogy végleg túl tegyem magam rajta. – mondtam a szemébe nézve.

— Megértelek. És ne aggódj, adok neked időt. – mosolygott rám lágyan.

— Köszönöm. – mondtam hálásan rá pillantva, és ő felém hajolva összeérintette ajkainkat.

— Többet nem foglak megcsókolni. Ameddig kell neked idő, addig nem foglak evvel zaklatni. – mondta, és elterült a kanapén.

— Jeongguk, ez nem erről szól. – kacagtam fel. — Bár az ötletet sem vetem el, hogy addig tehetünk egy két dolgot.

— Mire célzol? – kérdezte értetlenül rám nézve.

— Ismerjük meg egymást.

— Jimin, szinte úgy ismerlek, mint a tenyeremet! – nevetett fel most ő. — Jihyun annyit beszélt rólad, hogy mindent tudok, még azt is, hogy milyen színű az alsód.

— Én nem is ilyen ismerkedésre céloztam! – kezdtem heves tiltakozásra, hogy mentsem meg az alsóimat.

— Akkor?

— Randizzunk!