I Love You 「Jikook」✓

ₜwₑₙₜy₋ₛₑcₒₙd

Az utazásunk fő célja az volt, hogy Jihyun kimozduljon otthonról, valamint valami szerencse folytán ismerkedjen is meg valakivel. Nem túloznék, ha azt mondanám, hogy Jihyun belehabarodott egy csajba.

Igaz, csak pár napig voltunk Londonban, nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt elterveztük. Még aznap este, amikor megérkeztünk, késő este lementünk vacsorázni. És az egyik asztalnál ült egy nagyon csinos kóreai lány.

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Jihyunnal szemezget. Miután végeztünk a vacsorával, Jimin öccse merte venni a bátorságot, és oda ment hozzá. Jól alakultak a dolgok köztük, mivel az elkövetkezendő napokban Jihyun Mihyével volt. Ennyit erről.

Én és Jimin meglátogattuk a helyeket amiket meg szerettünk volna nézni, és még csináltunk egy két dolgot.

Épp most vagyunk a repülőtéren, és várjuk, hogy felszálhassunk a gépre. Meglepne valakit az, ha azt mondom, hogy Mihye is most megy haza? Az én jegyem szólt mellé, amire Jihyun kiverte a hisztit.

— Jeonggukieeee, kérlek cseréljünk. – nézett rám boci szemekkel.

— Jimin... – néztem rá segítségkérően.

— Hát persze, hogy cserél veled. – felelte egy vigyor kíséretében. — De csak ha...

— Ha?

— Bemutatod nekünk a barátnődet, és egy évig te fizeted a péntek esti pizzákat. – mondta ki egyszerűen.

— Te megvesztél?! – mutatott rá. — Bár, nem lenne még korai a barátnőmnek nevezni? – merengett el.

— Nem tagadtad! – kiáltottam rá tapsolva.

— Baby, ne most. – szólt rám Jimin mosolyogva.

— Oh, oké.

— Rendben. De a legolcsóbb pizzériától fogunk akkor rendelni.

— Hidd el, ha nálunk lesz Mihye akkor nem a legolcsóbbtól fogsz rendelni. – felelte szórakozottan.

Így hát helyet cseréltünk, és én ültem Jimin mellett. Jihyun azt mondta, hogy miután leszáll a gépünk, akkor bemutatja nekünk a csajszit.

Amint leszállt a gép, elvettük a csomagjainkat, és a kijárat felé indultunk.

— Hé! – kiáltott utánunk Jihyun.

— Mi az? – kérdeztük egyszerre Jiminnel.

— Fiúk, ő itt Mihye! Mihye, ők itt a bátyám Jimin és a legjobb barátom Jeongguk. – mutatott ránk.

— Üdv, örülök a találkozásnak! – hajolt meg először Jimin, és utánna én is, majd a kezét nyújtotta.

— Én is nagyon örvendek. — nyújtott kezet a lány is.

Én is kinyújtottam a kezem, azonban el kellett engedjem ehhez Jimin apró kacsóját. A lány igenis észre vette, az iménti eseményt, és csillogó szemekkel nézett ránk.

— Ti aztán nagyon jól mutattok együtt. – mondta, mire én elvörösödve Jiminre nézett.

— Köszönjük! Visziont ti sem panaszkodhattok. – válaszolta azonnal.

— Oh, hogy mi... Jihyun?

— Igen? Valami baj van?

— Mégis mi van köztünk? – kérdezte bizonytalanul rá pislogva.

— Hát mi legyen? Levegő! – vágta rá azonnal Jihyun gondolkodás nélkül.

— Ez nem volt helyén való, te idióta. – néztem rá rezzenéstelen arccal. Mire leesett neki, hogy miről van szó.

— Oh.. Óh. Mihye úgy sajnálom! – kezdett bele a bocsánatkérésbe. — Én szerintem, valami komoly van kialakulóban köztünk...

— Úgy érted, hogy valami kémiai reakció? – vágta rá kapásból. Mire én és a párom felnevettünk.

— Mi lenne, ha ezt nem itt beszélnétek meg, hanem egy kávézóban vagy valahol, de ne a repülőtér kellős közepén, én még haza is akarok menni ma. – mondtam nyafogva, és a karórámra néztem.

— Jeonggukie, mi elmentünk, ezek ketten majd meglesznek. Gyere. – kapott a karom után, és a kijárathoz vezetett.

— Fáradt vagy, ugye? – kérdezte, amikor haza értünk.

— Igen. – feleltem.

— Akkor gyere ide. – nyújtotta a karját, és behúzott maga mellé az ágyba. A mellkasára helyeztem a fejem, és becsuktam a szemem, míg Jimin a hajamat cirógatta.

Amikor felébredtem, Jimin még aludt. Megnéztem, hogy hány óra van, és reggel 8 óra volt. Eléggé későn értünk haza tegnap.

Kiszálltam Jimin mellől az ágyból, és a szekrényemhez battyogtam, hogy elővehessek valami kényelmes ruhát, és a fürdő irányába indultam.

Beérve a helyiségbe, levettem magamról a ruháimat, majd beléptem a zuhanykabinba és megengedtem a vizet.

Miután végeztem, vissza bementem a hálószobába, és Jimin mellé huppantam.

— Készen is vagy? – kérdezte hunyorogva rám nézve.

— Igen. – mondtam, és adtam egy puszit a szájára.

— Ennyi nem volt elég. – mondta, és vissza húzva megcsókolt.

— Olyan hálás vagyok, hogy vagy nekem. – mondtam mélyen a szemébe nézve.

— Remélem, hogy tudod, hogy ez az érzés kölcsönös. – mondta komolyan.

Mosolyogva néztem rá, és bólintottam.

Jimin is elment fürödni, én pedig a konyhában találtam meg a helyem. Csináltam egy könnyű reggelit mind a kettőnknek, és megterítettem.

— Meg szeretném beszélni veled az össze költözést! – jelentette ki, miközben ettünk.

A kezem megállt a levegőben, és dobogó szívvel fordultam hozzá.

— M-mármint?

— Be szeretnék költözni hozzád! – mondta. — De ehhez kellene az engedélyed.

— Nagyon örülnék neki, ha ide möltöznél. – mondom mosolyogva.

— De lenne egy kérésem.

— Mégpedig?

— Csak olyan képeket akarok látni a lakásban, amin te is én vagyunk, valamint olyat amin te a családoddal vagy. Nem szeretnék látni képet veled és a volt barátoddal, amíg én is itt élek.

— Oh... Hát, ha ezt akarod. Felőlem. – mondtam sóhajtva.

Idejött hozzám, és megcsókolt. A pillanatunkat Jimin mobiltelefon csörgése zavarta meg ismét.

— Haló? – vettem fel a telefont anélkül, hogy elolvasnám ki is az. Persze azért én vettem fel, mert nekem közelebb volt, mint Jiminnek.

— Azt hiszem, h-hogy én vagyok a gyermek apja...