I Love You 「Jikook」✓

ₙᵢₙₑₜₑₑₙₜₕ

— A vadász elfogta a zsákmányt. – felelte Jeongguk.

— Tessék? – kérdezte értetlenül pillantva hol rám, hol pedig Jeonggukra, én pedig elnevettem magam. Persze, tudja, hogy történt közöttünk valami, de nem avattam bele minden kicsi részletbe.

— Tae, ez személyes dolog, nem hiszem, hogy tudnod kéne... – mondta Jeongguk.

— Te patkány! – kiáltott fel, amikor leesett neki, hogy mit is mondott az imént a fiatalabb. — Jimin! Te most komolyan? Képes voltál őt...

— Én is itt vagyok basszus! Engem aztán nem érdekel, hogy a legjobb haverom, hogyan szeretkezik a báttyámmal!

— Akkor menj a szobádba! – vágta rá Taehyung.

— Hallgass már basszus! Tae, tényleg muszáj erről beszélni, úgy sem tartozik rád?

— Jól van... – mondta csalódottan.

Kis idő múlva, a tévét nézve ültünk a kanapén, és Jihyunnal azt hallgattuk, ahogy a két jó madár cseveg. Tae továbbra is jártatta a száját, és minden féle hülyeséget mondott Gguknak.

— Gimiben, egyszer vissza mentünk tesiről az osztályba, és a táblán ott díszelgett, hogy "tudtátok, hogy miután a mókusok dugnak, meghalnak?", szakadtunk a nevetéstől, de soha nem derült ki, hogy ki írta. – mondta, mire a kedvesem édesen elkezdett nevetni.

— Igazán intelligens diákok járhattak abba a gimnáziumban, ahol te jártál. – jegyeztem meg.

— De még mennyire. Kár, hogy te nem jártál oda, te igazán kiemelkedő hülye lettél volna.

— Miket beszélsz, Jimin kitűnő tanuló volt. – vett védelme alá Jeongguk.

— Megyek és hozok sojut. Kér valaki? – tápaszkodtam fel.

Mindenki egyszerre felelt, így bementem a konyhába, és a hűtőből elővettem két sojus üveget, valamint poharakat is vittem ki.

A megtöltött poharak a dohányzó asztalon voltak. Én és Tae, már utánna is nyúltunk, amikor észre vette, hogy Jeongguk csak bámulja azt a poharat benne a folyadékkal.

— Mi van Jeongguk? Ídd meg bátran. Vagy arra vársz, hogy virágozzon ki a rét? – kérdezte nevetve.

— Elnézve azt, hogy tél van, kétlem, hogy bármi érne jelen pillanatban, valamit a várakozásom. – vágta rá.

Mindenki ivott egy egy pohárral, viszont nekem nem volt kedvem még öntögetni, szóval az üvegből ittam volna, ha Jeongguk ki nem veszi azt a kezemből, és meg nem húzza.

— Hé, Ggukie, nem lesz ez már kicsit sok? – kérdezem kedvesen. — Holnap még dolgozni is kéne menned.

— De, de veled akarok inn! – mondta rám nézve.

— Ha én már nem fogok inni te sem fogsz? – kérdezem.

— Nem. – felelte fejét rázva.

— Rendben. Akkor gyere ide. – mondtam, és arra vártam, hogy jöjjön, és ölelje át a derekam.

— Jeongguk. – szólította Tae.

— Igen?

— Mondjak egy történetet?

— Persze.

— Minden avval kezdődött, hogy elmentünk túrázni. Én, Jimin, a volt barátnője, és még néhány haverunk. Elmentünk az erdőbe, és ahol lecuccoltunk, a közelben volt egy vízesés. Első nap, mentünk körbenézni, és akkor találtuk, még össze raktuk a sátrakat, és elment az idő. Másnap, viszont elmentünk oda pancsolni.

— Tae, kérlek ne. – néztem rá könyörgően.

— De de. Szóval, fürdőruhában voltunk, és bementünk a vízbe. Eddig minden szuper, míg az a picsa el nem kiáltotta magát, mert egy hosszabb botról azt gondolta, hogy egy kígyó. Jimin, meg a hős szerelmes, azonnal oda ugrott Eunheehez a vízbe, és persze, hogy az okoska nem kötötte be az úszó nadrágját, ezért amikor kimászott a vízből, lecsúszott róla. Ekkor mindenki megtudta, hogy szép kerek fenékkel áldotta őt meg az ég. – rajzolt két kört a levegőbe. — Ez volt Jibooty története.

Mind a hárman szakadtak a röhögéstől, míg én mérgesen, és kissé csalódottan vizslattam őket. Mivel Jeongguk mellettem volt, gyorsan adott egy puszit az arcomra, és gyorsan megmarkolta hátsó felem. Pimasz mosollyal néztem rá, és megcsókoltam.

— Nekem is van egy történetem Jiminről. – vigyorgott Jihyun.

— Elég lesz már. Még mennyire akarjátok lejáratni Jimint? – kérdezte Jeongguk mosolyogva.

— Ne szólj bele. – intette le. — Szóval. Amikor kicsik voltunk, el kellett mennünk a háziorvoshoz, hogy vizsgáljon meg. Mind a ketten bent voltunk, és épp Jiminnek mondta, hogy húzza fel a pólóját, de ő a nadrágját húzta le. – mondta kacagva.

— Te balfasz. Az te voltál, nem én. – csapom homlokon magam.

— Erre emlékszem. Hallottam, amikor anyukád panaszkodott az enyémnek, hogy mennyire szemtelen voltál Jihyun. – szólalt meg kedvesem.

— Jihyun, ezt elbasztad! – röhögte ki Taehyung.

— Pofa súlyba, te tégla!

Vagy tizenegy körül járhatott az óra, amikor Jeongguk haza ment. Neki holnap munkába kell mennie, ezért nem maradt többet. Jihyun is már az igazak álmát alussza, mert ő sem marad itthon. Nekem holnap szabad napom van.

Tae és én még a nappaliban tartózkodunk, és nevettünk. Tae épp azt magyarázta, hogy amikor Yoongiéknál aludt, majdnem leégették a konyhát.

— Hogy lehettek ennyire szerencsétlenek? – kérdezem.

— Hé! Nem az én hibám, hogy Hoseok berakott egy gagyi zenét, Yoongi pedig elkezdte rázni magát. Én őt videóztam, míg Hoseok arról magyarázott, hogy még álmában is erre rázza magát. Erre meg, nem figyeltünk, és elégett a kaja.

Kis ideig beállt a csend közénk, amit végül Tae tört meg.

— Jimin?

— Igen?

— Mikor fogsz vele beszélni?

— Hamarosan. – válaszoltam.

Köszönöm, hogy elolvastad!

van egy kutyusom! Ő itt Effie.