I Love You 「Jikook」✓

ₛₑᵥₑₙₜₑₑₙₜₕ

Miután Eunhee elviharzott, Shiyoon és Jeongguk elvonultak beszélgetni a hálószobába. Mit ne mondjak, én és Jihyun az ajtóra tapadtunk, és úgy hallgatóztunk, bár nem igen hallottunk sokat, mert annyit mocorogtunk, hogy csak egymás lélegzet vételét hallottuk.

Én feladtam, és kimentem a nappaliba. Amúgy is, az ő dolguk, hogy miről beszélnek. Sőt, Shiyoon, most valakivel tényleg kell beszéljen a történtekről.

Úgy gondoltam, hogy már ideje lenne haza menni, mivel Jeongguk most elfoglalt, és még van egy pár teendőm otthon. Ezért lassan benyitottam az ajtón, persze, Jihyun sem volt már ott, mert elment egészen a mosdóba, így szabad volt az utam. Azonban amikor meghallottam, hogy miről beszélnek.

— Örülök, hogy egy ilyen barátod van, mint Jimin. Rendes srácnak tűnik.

— Igazából, Jimin nem is a párom. – mondta Jeongguk.

— Hogy hogy nem a párod? – kérdezte Shiyoon.

— Csak azért mondtam, mert tudtam, hogy Eunhee az exe. De mi nem vagyunk együtt.

— Miért? Akkor nincs senkid?

— Azt nem mondtam. – tiltakozott. — Azt mondtam, hogy Jimin nem a párom, de azt egy szóval sem említettem, hogy szingli vagyok. Az vagyok, de tulajdonképpen nem, mert még nem kérte meg, hogy legyek a párja. Valójában, már azon is túl vagyunk, mert... – kereste a szavakat. — Megtörtént. És azt is tudom, hogy mit érez irántam, de attól, hogy még bevallotta, még nem jelenti azt, hogy járunk. Ez bonyolult tudom, de még arra várok, hogy kérje meg, hogy legyek a párja.

— Értem. – elemezte a hallottakat. — De, miért nem kezdeményezel te? – vonja fel a szemöldökét. — Te nem vagy az a szégyenlős típus. A mi kapcsolatunkban is te kezdeményeztél.

— Valójában, én csak nem akarom ezt az egészet Jiminre erőltetni. Tudom, hogy már egy ideje túllépett Eunheen, de nem akarom máris ezt a kapcsolatot a nyakába zúdítani. Ezért várom meg, hogy ő lépjen evvel kapcsolatban. Amikor már úgy érzi, hogy készen áll rá, akkor majd fog lépni.

— Mindig is azt szerettem benned, hogy a körülötted lévők boldogsága fontos a számodra.

A vigyorom a fülemig ért. De ezt az alkalmat gondoltam a legmegfelelőbbnek, hogy lépjek be a helyiségbe.

— Jeongguk... – szólítottam.

— Igen? – kapta felém a fejét, és kedvesen rám mosolygott.

— Én és Jihyun, most haza megyünk. Van még egy pár dolog amit el kell intéznünk. – jelentettem ki, és az épp vissza térő öcsém karját megragadva elindultam a kijárat felé.

— Rendben! Várj mindjárt vissza jövök. – szólt Shiyoonnak, és utánunk jött. — Akkor majd késöbb. – köszönt el, és várta, hogy csókoljam meg, ami persze, hogy nem történt meg. Gyorsan adtam egy puszit a szájára, és felvéve a cipőmet elhagytam a lakását. Durcázva nézett utánam, és végül bezárta az ajtót.

Vigyorogva léptem be a szomszédos lakásba, és ahogy levettem a cipőm, kábán elindultam a szobám felé.

— Jimin! Hova indulsz ilyen sietősen?

— Miért érdekel?

— Menny és csináld meg a tennivalóidat, ha már haza jöttél. És ne vigyorogj már ennyit. Mindjárt elhányom magam tőled. – fintorgott.

— Kussol a baba! – mondtam, és bementem a konyhába, hogy mosogassam el a piszkos tányérokat.

Miután végeztem evvel, bementem a nappaliba, és elfeküdtem a kanapén.

— Hányszor mondtam már, hogy ne foglald el az egész kanapét! – csörtetett be a helyiségbe drágalátos öcsém, és lehuppant a lábam végéhez.

— Már megint nem áll be a szád? – kérdeztem unottan rá nézve.

— Nem. Mivel a tiéd csak kussol, az enyém kell járjon. Mond csak, miért nem avattál be, hogy megcsalt téged? – tért egyből a lényegre.

— Azért, mert nem volt fontos! – mondom egy kis idő után.

— Már hogy ne lenne fontos? Jimin, tudtommal szeretted, és nem fontos, hogy megcsalt?

— Nem.

— Rendben. – nézett el. — Legalább ha már velem nem beszéltél róla, valakivel kibeszélted ezt a témát? – kérdezte felvont szemöldökkel.

— Hogyne. Taehyung mellettem állt. Ő segített a költözésnél is. – felelem.

— Oké. Ha jól sejtem, te velem erről nem akarsz beszélni, ugye?

— Igen. Nincs mit firtatni ezen a témán. Még emlegetésre sem méltó. Sőt, most boldog is vagyok. – terelem el a témát mosolyogva.

— Vettem észre. – mosolygott el ő is. — Akkor te és Gguk most?

— Nem.

— Jimin, ne szivass már, Jeongguk azt mondta Shiyoonnak, hogy...

— Tisztában vagyok avval, hogy mit mondott neki, de nem igaz. Nem vagyunk együtt. Még nem!

— Oh, oké. Értem. Esküszöm, hogy most nem fogom elkotyogni senkinek! – egyszerre nevettünk fel, amikor ezek a szavak elhagyták a száját.

— Kedden Tae jön a városba. – mondom.

— Az tök jó, már rég nem láttam.

— Zavarna plusz még egy személy? – kérdeztem fél szemmel rá sandítva.

— Tudtommal van még egy üres szoba. – tárta szét karjait.

Két nap múlva, megérkezett Taehyung, aki vigyorogva állt mellettem a nappaliba.

— Várom már, hogy találkozzak az uraddal. – mondta.

— Persze. De még én. – dünnyögtem. — Tudod, Eunhee az utóbbi pár napban egy pár dolgot jól megzavart.

— Mégis mit? – kérdezte nevetve.

Elmagyaráztam neki a dolgokat, amit ő visszatartott nevetéssel hallgatott végig.

— Ezt nem hiszem el! Tényleg azt mondta, hogy ő hamarabb be adta a derekát nálad? – kérdezte hitetlenkedve popkornt rágcsálva.

— Igen. – mondtam kacagva.

— Tudod, őt mindenki csak azért kedvelte, mert meghúzhatták, ha nem volt kit. – mondta komolyan a szemembe nézve.

— Persze persze. De most már tényleg nem szeretnék erről beszélni.

Egy pár órával később, én és Tae épp kiléptünk a panelház ajtaján, amikor találkoztunk Jeonggukkal. Azonnal hozzá siettem, és adtam neki egy gyors csókot, és bemutattam neki Taehyungot.

— Akkor szerettem volna bemutatni neked, amikor este átjösz vacsorázni, de úgy tűnik, hogy ez már ki van lőve. Szóval, Jeongguk ő itt Taehyung, Taehyung ő itt Jeongguk.

— Örülök a találkozásnak! – nyújtotta kezét.

— Szintén! – mosolygott el, és kezet rázott vele.

Köszönöm, hogy elolvastad!