I Love You 「Jikook」✓

ₜₕᵢᵣₜₑₑₙₜₕ

Jeongguk pov.

Lassan közeledett már a karácsony is. Kint hideg volt, és már a hó is leesett már.

Jimin és köztem lévő dolgok eléggé zavarosak. Van amikor össze szoktunk veszni apróságokon, illetve boldogak vagyunk, de nem vagyunk egy pár.

A jelenlegi helyzetünkben azt mondanám, hogy haverok vagyunk extrákkal. Félreértés ne essék, nem csináltunk semmi olyan dolgot, viszont a haverok nem szokatak csak úgy csókolózni, és kezet fogni a nyílt utcán. Ezért arra gondoltam, hogy bevallom neki, hogy szeretem, és megkérem, hogy jöjjön el velem randizni, mivel a mekizés a tesójával nem igazán számít annak.

Éppen most hagytam el munkahelyem épületét, mikor meghallottam, hogy valaki a nevem kiáltja. A hang irányába fordulok, és boldogan konstatálom, hogy a volt barátom Shiyoon, integet nekem mosolyogva. Ő az az exem, akivel "békésen" váltunk el.

Mosollyal az arcomon üdvözöltem, és miközben megöleltük egymást megveregettem hátát.

— Jó újra látni téged Jeongguk! – mondja mosolyogva.

— Téged is! – viszonzom mosolyát. — Mi szél hozott erre?

— Igazából... – vakargatta meg tarkóját. — Be szeretnék valamit jelenteni. És örülnék, ha beülhetnénk valahova. – feleli.

— Oh. Persze. Nem messze, van egy kávézó, be szeretnél oda ülni? – kérdezem. Válaszul csak bólintott, majd elindultunk.

Az ajtón lévő kis csengő jelezte érkezésünket, majd helyet foglalva jött egy pincér.

— Üdvözlöm önöket. – hajolt meg. — Szeretnének rendelni valamit? – kérdezte egy mosollyal az arcán.

— Én egy fekete kávét szeretnék. – jelentem ki, és ránézek Shiyoon-ra, várva, hogy ő is megmondja, hogy mit szeretne.

— Én egy zöld teát szeretnék. – mondja.

— Mióta teázol? – kérdezem meglepetten, mivel mikor még együtt voltunk, nem igazán ivott teát.

— Őszintén megmondva, mióta a mostani partneremmel összejöttem. Jobban belegondolva, szerintem tea mániás. Egy csomó van otthon is, és én is kénytelen voltam inni, míg végül mégis megszerettem. – feleli nevetve.

— Értem, örülök, hogy van egy kapcsolatod. Boldognak tünsz. – mondtam szemébe nézve.

— Ami azt illeti, igen. Boldog vagyok vele. Nagyon is...

— Akkor jó. – mosolyodtam el.

A pincér kihozta a rendelésünket, amit megköszöntünk neki, majd tovább beszéltünk.

— Tulajdonképpen, mit is akartál mondani? – kérdezem kávém kavargatva.

— Ja, igen. – felé pillantottam, és vártam, hogy mondja tovább. – Összeházasodom. – jelenti ki.

Először hitetlenkedve nézek rá, majd elvigyorodom.

— Ez-Ez egy igazán nagy hír! Sok boldogságot! – válaszoltam.

— Köszönöm.

— És ki az a szerencsés?

— Oh, Eunhee-nek hívják. Nagyon csinos lány. – miért tűnik olyan ismerősnek ez a név nekem. Azon nem is csodálkoztam, hogy egy lány, mivel Shiyoon biszexuális.

— Ez nagyszerű. Ő is itt van a városban? – kérdezem érdeklődve.

— Úgy van, hogy holnapután jön, a szüleim találkozni szeretnének vele. Persze kiakadtak, hogy nem te leszel az, de megmondtam nekik, hogy elégedjenek meg evvel. – mondta nevetve.

Kínosan én is elnevettem magam, majd ittam egy kortyot a kávémból. Még egy ideig beszélgettünk, megkérdezte, hogy én, hogy vagyok, illetve a szüleimről is kérdezgetet.

Eléggé későre járt, mire haza értem. Amint beértem a lakásba, levedlettem magamról a kabátom és a bakancsom. Bementem a nappaliba, mivel le akartam vetni magam a kanapéra.

— Szia Jimin. – köszöntem neki komótosan. — JIMIN!?! – riadtam fel, amikor konstatáltam, hogy itt van Jimin. Jimin itt van. De miért?

Nevettve nézte végég amit művelek, majd lehúz maga mellé, és egy szoros ölelésbe von.

Elkezd édes dolgokat súgni a fülembe, mikor hirtelen megáll.

— Jeongguk, miért van... – kezdett szimatolni. — Koffein és dohány szagod? – kérdezte kicsit eltolva vagától, hogy rendesen szemembe tudjon nézni.

— Én csak, összefutottam valakivel, és beültünk egy kávéra, és mivel ő dohányzik, rám ragadt a szag. – felelem halkan.

— Rád fújta a füstöt, vagy mi? – kérdezte értetlenül összeráncolva a szemöldökét. — Kivel is találkoztál te? – teszi fel a következő kérdést.

— A-a volt barátommal. – felelem félénken, és elnézek.

— A volt barátoddal. – ismétli utánam. — És hogyan került rád a dohány szag?

— Megölelt...

— Aha... – mondta, és felállt. — Mit akart tőled? — tette fel a kérdést.

— Semmit. Csak beszélgetni.

— Beszélgetni miről?! – kérdezi egy kicsit idegesen. Én pedig hitetlenkedve néztem fel rá.

— Azzal találkoztam, aki a képen van. – mondom vigyorogva, hogy idegesítsem még egy kicsit. Tetszik, amikor féltékeny. De úgy tűnik, nem ajánlatos vele játszadozni.

— Remek! Akit annyira, de annyira szeretsz, ugye bár? – kérdezi gúnyosan. — Elképzelem milyen jót "elbeszélgetettek". – mondja gúgyosan, macska körmöket rajzolva a levegőben.

Elképedve nézek végig rajta. — Pontosan, és ha még tudnád, milyen jót szórakoztam vele. – vetettem oda neki.

— Ezt nem hiszem el! Te... Csak.. Tényleg ilyen vagy te is?

— Milyen?

— Ahogyan fütyül, te úgy ugrasz neki? – kérdezi. Ennél a pontnál elszakadt nálam a cérna.

— Te tényleg elhiszed, hogy én is egy vagyok az utca sarki örömlányok közül?! – kérdezem nagyobb hangnemben.

— Azt sem tudom, hogy mit hidjek már. A barátnőm három év kapcsolat után megcsalt, honnan tudhatnám, hogy te más leszel, huh? – kérdezte vállat rántva.

— Onnan, hogy én szerel...

És ebben a pillanatban csörrent meg a telefonja. Idegesen vette elő mobilját, majd a képernyő kijelzőjére pillantva, összeráncolt szemöldökkel nézett.

— Ki az? – kérdezem idegesen.

— Az exem, Eunhee...