I Love You 「Jikook」✓

ₛᵢₓₜₕ

— Jimin?!

Nem válaszoltam, csak őt néztem vigyorogva.

— Te részeg vagy?!

— Csak egy picit. – mondtam és ujjaimmal mutattam a mértéket.

— Miért ittál? Jihyun ki fog nyirni!

— Dehogy fog. – legyintettem. —Tudja, hogy elmentem egy haverommal piálni. – mondtam, majd eszembe jutott, hogy miért is ittam olyan sokat. Rögtön eltűnt a vigyor az arcomról.

— Minden rendben? – kérdezte, és vállamra tette kezét.

— Ne– vagyis de. Minden a legnagyobb rendben. Nem kell értem aggódnod Jeongguk! – mondtam kicsit ingerülten, majd felálltam, és hátat fordítva neki, akartam belépni a panelház ajtaján.

— Te eszednél vagy?! Mégis, hogyan ne aggódnék! – mondta, és megfogva a karomat magával szembe fordított.

— Nem akarom, hogy félts... – mondtam, ismét leülve, és arcomat kezembe temettem.

— Jimin...

— Meg akartam kérni a kezét.... – mondtam halkan.

— Ó.. – mondta torkát köszörülve, és látni lehetett, hogy kicsit kellemetlenül érezte magát.

— De épp azon a napon, mikor hamarabb hazamentem, hogy előkészítsem a nappalit, az a látvány fogadott, hogy a legjobb barátommal kefél..

— Sajnálom...

— Tch.. nem kell a sajnálatod. Végülis, csak három évet vesztegettem el az életemből. De ez a fő oka, hogy haza jöttem.

— Értem.. Jihyun tudja?

— Nem. Csak te tudod...

— Ugye te nem ezért ittad le magad? Emlékszel, hyung? Mikor még azt mondtad nekem, hogy a problémáim megoldását, ne az alkoholban találjám meg? Akkor te most miért..? – mondta, miközben leült mellém.

— Nem is! Mondtam, hogy egy haverommal találkoztam egy bárban! – tiltakoztam.

— Rendben, rendben. – mondta, majd kezeit felemelte megadás képp, én pedig elnevettem magam.

— Soha nem gondoltam volna, hogy majd pont neked fogom kibeszélni a problémáimat. Ezt ne vedd sértésnek! De én mindig is úgy tekintettem rád, mint az öcsém barátja.. Addig az estéig, míg fel nem hívtál.

— Jimin, akkor én is magam alatt voltam...

— Tudod, te azon az estén, azt mondtad nekem, hogy tetszik neked egy fiú. És ezért voltál feldúlt, mert egy fiút tartottál vonzónak. – Bár tudnám ki volt az a fiú...

— Ez.. igaz. – mondta, majd felsóhajtott.

— Azon az estén jól el voltunk. – mondtam, és felkuncogtam, mivel eszembe jutott, hogy milyen esetlen volt.

— E-ezt, hogy érted?

— Nem emlékszel?

— Nem... vagyis.. nem mindenre..

— Ennyi éven át, csak én tudtam ezt a dolgot..? – kérdeztem magamtól.

— Mi történt?! – csattant fel.

— Megcsókoltalak. Tudomásom szerint, az volt az első csókod.. De nem tartott sokáig, viszont, mikor eltávolodtam tőled, úgy cuppantál vissza rám, mint egy pióca.

— Kérlek, mond azt, hogy most viccelsz...

— Én ilyenekkel nem viccelek. Mi tényleg csókolóztunk. Addig, amig el nem kezdted fogdosni a farkam.