A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

61. rész - Karácsonyi remény

Karácsony közeledtével az iskola totális lázban égett. A diákok többsége már figyelni is alig bírt az órákon, a támogató tagozatosok különleges formájú és színű égősorokkal díszítették fel a folyosókat, az ebédlőbe karácsonyfa került. Téli szünet előtt az osztályok saját bulikat terveztek, s Aizawa is belegyezett egy december huszadikai időpontba.

Aika a többiekkel együtt lelkesen segédkezett a kollégium díszítésében. Tsuyuval és Ochakoval papírhópelyheket vágtak ki, Momo vadonatúj girlandsorral örvendeztette meg őket, és csodák csodájára Katsuki belegyezett abba, hogy Satoval együtt elkészíti az ünnepi menüt. Jiro, Yaomomo és Aika mindenki nagy örömére klasszikus karácsonyi dalokat gyakoroltak, hogy egy kis koncertet is adhassanak az este.

A szünet előtti utolsó héten pedig Masaru és Yuudai felhívták Aikát.

– Halló? – szólt bele a telefonba a lány, mialatt a többiekkel visszafele baktatott a délutánra ropogósra fagyott hóban a kollégium felé.

– Aika-chan, mondd meg Shotonak, hogy órák után ne tartsa lehalkítva a telefonját. Nem veszi fel. De a lényeg: megvan az ingatlan! – újságolta Yuudai, a háttérből pedig Masaru víg kiabálása hallatszott.

– HOGY MICSODA?! – kiáltotta Aika.

– Úgy bizony! – kapcsolódott be Masaru is. – Találtunk egy régóta hirdetett, kissé régimódi, gyönyörű házat a külvárosban. Persze fel kell majd újítani, de a tulaj azon nyomban belement már a harmadik árajánlatba.

– Ez csodálatos! – hebegte Aika, és a szája elé szorította a kezét. Megtorpant az út szélén, mire Shoto is megállt mellette. – Nem hiszem el, fiúk...

– Már az új otthonunkban fogunk karácsonyozni – szipogott Masaru. – El bírod ezt hinni?

– Nem... anya leleteiért holnap kell bemennetek, és ha Recovery Girl sikeresen járt közben, már őt is vihetitek!

– Ejha! Akkor gyorsan ki kell takarítani a kócerájt! Nincs kedvetek megnézni? Még ma össze kéne szedni magunkat. Kikértünk titeket.

– Rendben, szólunk a senseinek – bólintott Aika, hiába tudva, hogy ezt unokatestvérei nem látják.

– Mit mondtak? – kérdezte Shoto, mikor letette a telefont.

Aika keze remegett, és annyira túlcsordultak benne az érzelmek, hogy szó nélkül átölelte Shotot, és egy rövid puszit nyomott az arcára.

– Aika... mi történt?

– A fiúk találtak ingatlant. Holnap oda vihetjük haza anyát... – motyogta a lány, még mindig sokkos állapotban. – Habár ki kell takarítanunk. Az ikrek kikérnek minket mára, hogy tiszta házba érkezzen.

Észre sem vette, hogy nagynénjét anyjaként kezdte nevezni. Felkacagott, mikor a hír hallatán Shoto felkapta őt és mosolyogva megpörgette. Az arcát csípte a hideg levegő, a csizmájáról potyogott a hó.

Euforikus hangulata miatt az sem tűnt fel neki, hogy Katsuki, aki nem sokkal előttük ment, s visszafordult egy pillanatra, most dühödten indul meg ismét, és legszívesebben megölné magát, csak felejtse el az érzelmeit.

*

– Ez a hely varázslatos – fordult körbe Aika a poros nappaliban.

– Én inkább koszosnak mondanám – jegyezte meg Yuudai. – Az ünnepek után készletkisöprés lesz minden áruházban, úgyhogy be tudjuk bútorozni viszonylag megúszható árban. A saját holmijainkat holnap szállítják, ma még matracon alszunk.

– Hány szoba van? – kérdezte Shoto, ahogy a földszinti ablakokat vizsgálgatta.

– Nyolc – válaszolt Masaru. – Valamint egy-egy fürdőszoba és mosdó mindkét szinten, előszoba és konyha lent.

– Minek nekünk ennyi szoba? – vonta fel Shoto a szemöldökét. – Tudtommal csak hatan vagyunk.

– Lesz egy dolgozószobánk is, és lehet, hogy Fred beköltözik – olvadozott Yuudai.

– Ne igyál előre a medve bőrére! – mutatott rá Fuyumi. – Még semmi sem biztos. A végén meggondolja magát, és a kollégiumában marad.

– De ha már itt van gyakorlata! Azt mondta,  szívesen marad Japánban! Ne rontsd már le a kedvem!

Fuyumi nevetve bátyja kezébe nyomta a táskájából előszedett porolókat és rongyokat.

– Akkor ne a szád járjon, hanem a kezed! Fred nem szívesen költözik be egy koszfészekbe, bármennyire szeret téged.

– Nem is találkoztál még vele!

– Gondolom nem egy vakond, úgyhogy igényli a tisztaságot. Aika, kinyitnád az összes ablakot idelent? Ki kell hajtani ezt az eszméletlen mocskot.

– Na tessék...

– Masaru, te mehetsz pókhálót szedni!

Mire végeztek a takarítással, éjjel fél tizenkettőt mutatott az óra.

– Srácok, nektek holnap nem lenne amúgy tanítás? – kérdezte lihegve Masaru, ahogy lezuhant a mellettük lévő matracra.

– De igen. Holnapra nem kértetek ki minket? – könyökölt fel a párnáján Shoto.

– Nyugi, majd utólag elnézést kérünk – ásított Yuudai. – Most már pihenni akarok.

Az emeleten uralkodó állapotok miatt még nem tudtak fent aludni, így a nappaliban összetolták a matracokat. Fuyumi a hangulat kedvéért gyertyákat gyújtott, s azon nyomban tábori hangulat kerekedett. Beszélgettek, vicceket és történeteket meséltek.

Aika nem is sejtette, hogy egy félig lakható szobában fekve ilyen vidámnak is lehet lenni. A szürkés plafonra tekintve megrohanták a régi emlékek, mire rögtön Fuyumi felé fordult. Unokatestvére kedvesen nézett rá.

– Szeretnéd, hogy öleljek, amíg elalszol?

Aika meglepett arcát látva elmosolyodott.

– Ne félj, a tizenhat éves nagylányok is kaphatnak némi anyai szeretetet.

Erre már Aika arcára is felkúszott egy félénk mosoly, és hálásan Fuyumihoz bújt. Aznap tényleg nem volt rémálma, békésen átaludta az éjszakát. 

Remélte, hogy idén végre lesz egy olyan szeretettel teli, boldog karácsonya, mint amilyen tíz éve volt.

*

Nem hitte volna azonban, hogy ez az elképzelés december huszadika reggelén egyetlen sikollyal, fájdalmasan gyors halált hal.

Yahho, mindenki! Na, most fognak felpörögni az események. Végre írhatom a tényleg izgalmas részt, és arányaiban rohamosan közeledni kezdtünk a történet végéhez. Most már nagyon le kéne zárnom Aika sztoriját, amit hamarosan meg is tehetek. Utolsó felvonás következik (jó sok résszel, persze)!