A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

20. rész - Mentőakció

Todoroki szemszöge:

- Vajon hogy döntött Yaoyorozu? - kérdezte Kirishima, miközben kint álldogáltak a kórház kapuja előtt.

- Nos, akármennyire is igyekszünk, rajta múlik minden.

- Itt van! - mutatott a kinyíló ajtóra Kirishima.

Yaoyorozu megindult feléjük, miközben lopva a háta mögött haladó személyre pillantott.

- Midoriya! - szólt Kirisihima, majd a lány felé fordult. - Yaoyorozu... hogy döntöttél?

A lány egy pillanatig hezitált, majd lassan megszólalt.

- Én...

- Várjatok!

Mindegyikük a hang irányába fordult.

- Iida? - dermedt meg Kirishima, mikor meglátta maga mögött a szemüveges, rettentően feszült fiút.

- Iida-kun... - motyogta Midoriya.

- Miért... Miért pont ti akarjátok ezt tenni?! - kérdezte dühösen a fiú Shotora és Midoriyára pillantva. - Ti állítottatok meg, amikor hülyeséget csináltam... Ti ketten, akik együtt kaptunk kegyelmet! Miért akarjátok elkövetni ugyanazt a hibát, mint én? Ez túl sok nekem!

- Miről beszélsz? - kezdte Kirishima, aki nem tudott a Hosu incidens részletiről, de Shoto megfogta a vállát.

- Még kiskorúak vagyunk.  A UA már így is elég rossz helyzetben van - folytatta Iida. - Ki fog felelősséget vállalni a tetteitekért?! Hát nem értitek?!

- Iida-kun, nem erről van szó... - kezdte vékony, félős hangon Midoriya, és megindult a barátja felé. - Szerintünk sem helyes megszegni a szabályokat...

Iida akkora pofont kevert le a fiúnak ököllel, hogy az megtántorodott. Shoto megdermedt a dühtől, de nem mozdult, mert megértette Iida aggodalmát. Viszont egy mentőakció és a kicsinyes bosszú, amit a szemüveges akart leművelni, nagyban különböztek egymástól.

- Én is ideges vagyok! Aggódom! Ez természetes! Én vagyok az osztályelnök! Aggódom az osztálytársaimért!

- Én pedig aggódom a családomért - sziszegte Shoto. - Aika nem csak az osztálytársam, mint neked. Kirishima barátjakként aggódik Bakugoért. Midoriya úgyszintén, mivel gyerekkoruk óta ismerik egymást.

- Én sem csak Bakugoért és Akaguroért aggódok! Midoriya, mikor megláttam a sérüléseidet, egyből a bátyám betegágya jutott eszembe! Mi lesz, ha a felelőtlenségetek miatt ugyanúgy maradandó sérülést szereztek, mint a bátyám?! Azt mondod, nem érdekel az aggodalmam?! - Iida ezt úgy mondta, mint aki mindjárt sírva fakad. Megragadt Midoriya vállait. - Azt mondod... nem érdekelnek az érzéseim?

- Iida-kun... - motyogta Midoriya. Az arcán erősen látszódott az ütés nyoma.

- Iida - kezdte Shoto. - Nem szándékozunk sem harcolni, sem győzelmet aratni felettük. Harc nélkül szabadítjuk ki.

Iida elengedte Midoriyát.

- Vagyis fedett akció lesz - magyarázta Kirishima. - Diákként csak így cselekedhetünk a szabályok megszegése nélkül.

- Én megbízom Todoroki-sanban - markolta meg a ruháját Yaoyorozu. - De mivel én képes vagyok megállítani őket, ha bármi történik, csatlakozom hozzájuk.

- Yaoyorozu-kun! - hökkent meg Iida, Kirishima pedig boldogan elmosolyodott.

- Én... én sem tudom miért... De nem tudtam nyugton maradni, miután meghallottam, hogy elérhetem őket - suttogta Midoriya, majd kihúzta magát, és magabiztosan Iida szemébe nézett. - Csak az jár a fejemben, hogy meg kell mentenem őket!