A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

25. rész - Shimura Tenko

Aika nem tudta meddig ült mozdulatlanul, miután az orvos közölte vele a hírt. A lelke mintha kietlen ürességgé változott volna, és alig hallotta meg a folytatást.

- Most, hogy tudod ezeket, nyugodtan kérhetsz segítséget a kórház pszichológusaitól, de szeretném, ha tudnád: Ezt most a családod segít a leginkább feldolgozni. A látás vagy egy végtag elvesztése súlyos traumát okoz, ezért fontos, hogy ők is tudják. Kint velük is tisztázom a helyzetet, jó?

A lány gépiesen bólintott, miközben folyamatosan a jobb szemében lévő keringést vizsgálta. Nem érzett semmi változást, ezek szerint magát a szemét meg tudták menteni, csak már látni nem fog vele soha többé.

Félvakká vált. Soha többet nem fog látni a jobb szemével. Semmi értelme nem lesz. A látóköre a felére csökken. Képes lesz így még hősnek tanulni? Nem tudott sírni, mintha megfagytak volna az érzelmei.

Shoto szemszöge:

- Kérem, hallgassák végig, amit mondani fogok - kezdte az orvos. - Akaguronak már beszámoltam mindenről, ha szeretnék, megnézhetik a jelenlegi leleteit, amennyiben ő maga vagy Todoroki Enji engedélyezi.

Yuudai az apjuk hiányában magára vállalta a családfői szerepet, így ő beszélte végig a dolgokat az orvossal. Végül mindegyiküket tájékoztatták, hogy Aikának a bal válla és a jobb lába sérülése miatt pihenni kell, és kerülni a megerőltetéseket.

- Értjük - bólintott Yuudai. - Most már bemehetünk hozzá?

- Igen, elfelejtettem neki odaadni a látogató ajándékot - emelte fel Fuyumi a doboz paradicsomot, amit a Aika kertjéből szedtek. A hátsó kertben lévő veteményes a munkáját meghálálva finom, nyári zöldségekkel látta el őket.

- Nem, még valamiről tudniuk kell - mondta komoly hangon az orvos. - A lány jobb koponya és arccsontjai szintén súlyosan megsérültek, de nem esett bennük akkora károsodás mint a vállában vagy a lábszárában. Viszont a jobb szemére megvakult.

Fuyumi kezéből kiesett a doboz és a teteje lepattant a padlóhoz való ütődéskor. A kis koktélparadicsomok tízfelé gurultak, de a fiatal nő csak dermedten állt, ahogy az öccse és a bátyjai is.

- Ez... ez valami vicc? - nyögte Masaru.

- I-Igen... ez nem igaz... ugye? - hebegte Fuyumi, és gyorsan lehajolt, hogy összeszedje a doboz tartalmát.

- Sajnálom, de nem áll módomban hazudni önöknek - mondta szomorúan az orvos. - Akaguro holnap hazamehet, de a reakciójából ítélve még a történtek sokkja alatt áll. Kérem, hogy legyenek vele, és támogassák. Egy ilyen fiatal ember számára, mint ő, akár depressziót is okozhat az ilyen súlyos egészségkárosodás.

Yuudai hitetlenkedve a fejét rázta, Fuyumi a szája elé kapta a kezét, és igyekezett visszafojtani feltörni készülő könnyeit.

 - Ha megbocsátanak, akkor én tájékoztatom a rendőrséget az ébrenlétéről, mivel még ki akarják kérdezni.

- Ilyen állapotban nem kérdezi ki senki - mondta Yuudai kemény hangot megütve. Shoto remegve bólintott.

El sem merte képzelni, hogy Aika, akinek minden vágya az, hogy orvossá és hőssé váljon, mit élhet át most érzelmileg. A rendőrök kérdezgetése talán csak rontani fog a helyzeten.

- Sajnálom, de kénytelenek lesznek engedni, mivel egy másik betegem, aki az esetben gyanúsítottként és bűnözőként van számon tartva, senki mással nem hajlandó beszélni, csak vele. A Gonosztevők Szövetsége után kutató nyomozó még csak el sem hagyta a kórházat. Tudják, a többi beteg számára kényelmetlennél válik egy ilyen helyzet, ezért szeretném, ha minél előbb lerendeznék ezt az ügyet.