A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

31. rész - Első kör

A dudaszó felhangzott, pont mikor Aika beért az épületek közé. A hozzá legközelebb eső szívhangok izgatottak voltak, és összecsoportosultak. A legtöbben olyanokkal társultak, akiknek ismerték a képességeit, és könnyedén össze tudtak dolgozni.

Ki kellett ejtenie két embert, de ehhez közel kellett férkőznie az egyik csoporthoz. Mindenhol legalább tízen voltak, de a magányos, vagy párban lévő embereket is veszélyes volt támadni, mivel a szívük alapján nagyon erős csapatot tudtak alkotni.

Magyarán olyan embereket kell találnom, akik nem passzolnak össze, kissé bizonytalanok, és legalább ketten vannak. Ha túlságosan ráhajtok erre az "első száz jut tovább" dologra, könnyen kieshetek... Fontos a tájékozódás és a taktika - gondolkodott magában. A hozzá legközelebb eső csoport mögötte haladt.

Gyorsan irányt váltott, és felpattintotta a branüljei tetejét. A vérével berántotta magát az egyik üres épület első emeletére, és kilesett az ablakon.

A csoport minden bizonnyal követte, ugyanis tanácstalanul megálltak, ahogy elvesztették őt.

- Az előbb még itt volt, esküszöm! - pattogott egy furcsa, lila hajú lány. - Most sehol sem látom!

Szemét meresztve kémlelt körbe. Íriszei hasonlítottak Mei-chan szemeihez. A vérkeringése az arcában másfajta volt.

- Az épületekben is megnézted?

Aika lebukott, de kezdte sejteni, hogy ezzel nem sokat ér.

- Ott van!

- Pazar, tehát a lányka átlát a falakon. Azaaaz - morfondírozott Aika. - ...nincs semmilyen más képessége!

Ezzel a felkiáltással a vérét hosszúra eresztve kiugrott az ablakon. A megragadott három labdát, és rögtön a célpontokat kereste a lányon. Mindhárom a mellkasán volt. Egyszerű préda.

A vérével szépen odavezette a labdákat, félrelökte az őt védeni próbáló társát, majd egyszerűen hozzáérintette őket. Eközben megkapaszkodott a szemben lévő épület egyik ablakában, és odébb rántotta magát a felé repülő labdák elől.

Végül ismét egy ablakpárkányon landolt, és a labdáit visszahívva magához. Ismét hat fegyverrel támadhatott. A falak mögé látó lánynak mindhárom célpontja megvillant.

- Ééés megvan az első kiesőnk - hallatszott Mera sóhaja a hangszórókból. - Pattogjatok egy kicsit gyorsabban... Egyébként, amint megérkezik ide az eredmény, jelenteni fogjuk.

- Nem eshetek ki elsőnek! - kiáltott fel kétségbeesetten a lány.

- Ne adjátok fel, hiszen egyedül van! Sokat képzelhet magáról, ha otthagyta a társait.

  - Vigyázzatok, leszedem! - kiáltotta a vezetőnek tűnő fiú, és két mutatóujjából, amik puskacsőhöz hasonlítottak, tüzelni kezdett valamilyen ragadós anyagot.  

- Aika-chan, mit teszel, ha egyszerre többen támadnak rád?

"Ártalmatlanítom a vezetőt, ezzel összetörve a morálját, és a többit, akik emiatt elbizonytalanodnak, szintén egyszerűbb lesz elintézni."

- Pontosan! És ha lőfegyverrel támadnak rád?

"Ha látom honnan lőnek, támadok, miközben egyszerre figyelek a támadóra és a fegyver csövére is. Ha a közelébe érek, nyert ügyem van. Ha mesterlövész, be kell tudnom határolni a helyzetét. Ez akkor a legegyszerűbb, ha megfigyelem honnan érkezik a lövedék, és milyen szögben csapódik bele a talajba, bármilyen mögöttem lévő tárgyba, vagy személybe."