A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

56. rész - Klubkönyv

Aika békésen bandukolt visszafelé a kollégiumba. Izuku valamiért előrerohant, feltehetőleg elfelejtett valamit. Ebben a pillanatban a főbejárat felől meghallott két roppant ismerős szívdobogást. Jobbra fordult, és végigfutott az egyik mellékúton. Mikor kiért a kockaköves udvarra, meglepetten felkiáltott:

– Tenko-chan! Ryo-chan!

– Usa-chan! Pont téged keresünk! – integetett neki lelkesen Tenko.

Ryo két csattal zabolázta meg félhosszú, barna tincseit, mögötte All Might álldogált.

– Mindenképp látni akartak még ma – vigyorgott Aikára, ahogy ő közelebb ért hozzájuk.

– Miért nem szóltatok? Erivel voltam elfoglalva...

– Épp ezért nem is akartunk zavarni – intette le Ryo. – Az előadásotok remekebb nem is lehetett volna, bánom, hogy nem hoztam el Lilyt és anyámat.

– Bánhatod is! – dorgálta Tenko. – Rég láttam a Higasi családot.

– Én még a nyáron találkoztam Ryo húgával és az anyukájával. Apukád gondolom dolgozott.

– Tengeren túl vállalt el egy három hónapos munkát – húzta ki magát büszkén Ryo. – Brazíliában segített egy kórházkomplexum megépítésében. Azóta persze hazatért, és átadta nekem is a tapasztalatait. 

– Jó hallani, hogy nálatok is pörögnek az események – Tenko cinkosan megeresztett egy félmosolyt.

– Még mindig semmi hozzátok képest! – kacagott Ryo.

– Nincs kedvetek körbenézni most, hogy a tömeg elment? – kérdezte Aika. – Sok a látnivaló takarítás után is.

– Miért is ne? – vont vállat Shimura, és félkesztyűs kezével a fejébe húzta a kapucniját. Csupán két ujját fedte le a bordó szövet, a többi szabadon volt, hogy semmiben ne tegyen kárt.

– Fázol? – hökkent meg Aika.

– Nem, nem, csak...

Tenko nem tudta befejezni, Aika lepöckölte az arcát takaró csuklyát.

– Nem szabad szégyellned magad. Itt senki nem akar téged bántani azért, aki vagy.

Erre a kék hajú szíve hevesen dörömbölni kezdett a mellkasában.

– Ne izgulj! – nevetett fel Aika. – Rubin és én végig melletted leszünk.

Fél óra alatt körbejárták az iskolát. Aika megmutatta nekik az osztálytermüket, a hangulatos parkokat és a támogató tagozat mindig zsúfolt műhelyét. Ezen a helyszínen természetesen összefutottak Hatsume Meivel, aki minden teketória nélkül letámadta őket.

– Szóval építész?! – rajongta körbe Ryot. – Ebben a szakmában még nem próbáltam ki az én kis drágáimat, de persze felírom a listára! Az emeléstől az egyensúlyozásig bármilyen gépnek nagy hasznát vehetitek! Ha számíthatok a személyes támogatásodra, örömmel készítek neked egy egész arzenált! Persze komoly dolog, igen, de uram irgalmazz attól, hogy bármit is kihagyjak az életben! Szóval tessék, a telószámom és az e-mail címem, a másodlagos számom, de kereshetsz bármelyik közösségi oldalon, Mei drágái néven vagyok fent mindenhol! Majd keress meg!

– Mei, nekünk mennünk kell, később érdeklődök majd az új branülökkel kapcsolatban – terelgette kifelé a két lesokkolt fiút Aika.

– Ajánlom is! A te kesztyűkészletedet pedig majd felküldöm All Might-nak, tudtommal most úgyis vele élsz! – búcsúzott Hatsume Tenkotól. – Gyertek vissza minél hamarabb!