A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

43. rész - Randi

- Szörnyű érzés lehet, srácok - motyogta Kirishima.

- Deku-kun... - Uraraka próbálkozott, de nem tudott mit mondani.

Aika nélkül heten ültek az asztalnál, várva a további teendőket. Togata-senpai Izukuhoz hasonlóan a térdét szuggerálta, olyan tekintettel, mintha meghalt volna valaki.

Az előtér túloldalán álló lift váratlanul csengetett egyet, és Aizawa lépett ki belőle.

- ... mit ültök itt? - kérdezte, ahogy közelebb ment hozzájuk.

- Sensei! - örült meg neki Tsuyu.

- Az iskolán kívül hívhattok Eraserheadnek, az kényelmesebb. Habár, mint tanárotok, azt javaslom, függesszétek fel a gyakorlati munkátokat - nézett végig a diákjain.

- Micsoda?! Pont most?! - Kirishima hevesen felpattant, és hitetlenkedve nézett Aizawára.

- Ti is hallottátok. Lehet, hogy a Gonosztevők Szövetsége is várni fog minket. Ez sok mindent megváltoztat az üggyel kapcsolatban.

Izuku elkeseredetten gondolkodott. Nem akart borsot törni a tanára orra alá, de mindenképp meg akarta menteni Erit.

- Másrészt viszont, Midoriya, te még mindig nem szerezted vissza a teljes bizalmam - pillantott rá Aizawa.

Izuku értetlenül pislogott, aztán a fejébe villant a kép a kollégiumba való beköltözés napjáról. Aizawa akkor azt mondta, a szabályok maradéktalan betartásával kell újra elnyernie a bizalmát, amit Kacchan megmentésével játszott el.

- Sajnálatos módon azonban az a megérzésem, hogyha el is tiltanálak a gyakorlattól, akkor is a dolgok közepébe csöppennél - a férfi leguggolt elé, és úgy mondta neki, egy halvány mosollyal az arcán: - Rajtad tartom a szemem, szóval most cselekedjünk a szabályok szerint. Értve vagyok, problémás kölyök?

Azzal az öklével megbökte Izuku mellkasát, aki erre a fogait összeszorítva bólintott.

- Mirio... - motyogta Tamaki. - Kérlek, nézz fel.

- Hé, Togata, én tuti biztos vagyok benne, hogy attól semmi se lesz jobb, ha lógatod a nózidat és pityeregsz! Te nem tudtad? - kérdezte mosolyogva Nejire.

- Igazad van... igazatok van - mondta Togata, és dühösen megtörölte az orrát.

- Véleményem szerint egyáltalán nem biztos, hogy Eri csalódásként tekint rátok - mondta Aizawa. - Gondoljatok arra, hogy vár titeket. Úgyhogy elég a nyavalygásból és munkára!

- Igenis, uram! - kiáltotta Izuku, és tettre készen felpattant.

A félhomályos szobában már teljesen szétterjedt az új műanyag jellegzetes szaga. Ijesztő... minden ijesztő...

- Szia, Eri! - az ajtó olyan váratlanul vágódott ki, hogy ő ösztönösen felpattant az ágyban, és a karját az arca elé emelte.

- Semmi baj, nyugi! Csak benéztem, hogy lássam, mi van veled.

A furcsa, örökké vigyorgó férfi beljebb lépett, lábával odébb tolva a bontatlan dobozokat.

- Hozzá sem nyúltál a játékokhoz, amiket vettem neked - jegyezte meg, és hanyagul ledobta magát mellé az ágyra. - Pedig semmi okod nincs félni tőlünk, értsd már meg!

Azzal hogy bizonyítsa szavait, megsimogatta, de ezt ő inkább érezte ütésnek, mintsem gyengéd érintésnek.

Mikor ismét egyedül maradt, újból a gondolatai mélyére süllyedt, ahol senki sem volt, aki bánthatta volna. Csak az a lány, aki annyira különbözött a többi embertől, akiket eddig látott. Teljesen másmilyen volt.