A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

16. rész - Cél a visszajutás!

Tomura szemszöge:

- Biztos meglesznek egyedül is? - kérdezte Kurogiri, miközben a poharakat törölgette.

- Igen. Most nem én vagyok a porondon. Megoldják egyedül is. Mondjuk úgy, hogy megváltozott a játék - magyarázta Shigaraki. - Eddig egy szerepjáték volt, amelyben megvoltak az eszközeink, de egyes szintűek voltunk, mikor kihívtuk a főellenséget. Inkább stratégia játékként kellene gondolnom rá. Én vagyok a játékos, és arra használom a bábuimat, hogy magasabb szintre törjek általuk. Hogy ezt elérjem, először repedéseket kell létrehoznom a szuperember társadalomban. A Gonosztevők Szövetségének Előőrs Akciócsoportja. Nem számít, hogy sikerrel járnak-e, vagy sem. Már a tény, hogy ott vannak, megijeszti a hősöket - mosolygott Shigaraki.

Igen. Sokkal jobban kell figyelnie a taktikájára. Ha előre alaposabban átgondol minden kis mozzanatot, akkor sokkal egyszerűbben kelthet bizonytalanságot a társadalomban. A civilek és a sajtó mindig is olyan ostobák voltak, hogy csak az eredményeket látják, a beléjük ölt munkát és időt nem. És neki ezt csak ki kellett használnia.

- Akkor ők csak áldozati bárányok? - kérdezte Kurogiri.

- Ne viccelj! - tárta szét a karját Shigaraki. - Ilyen szívtelennek tartasz engem? Az erejük valós. Hiába haladnak mind más-más irányba, attól még megbízható társak.

Megbízhatók, de attól még nem bírta őket. Viszont a tudat, hogy neki engedelmeskednek, valamennyire feloldotta a velük szembeni ellenszenvét. Felemelte az asztalon pihenő kártyák mellől a fotót, ami a sportfesztiválon készült.

- Egy szabályokkal korlátozott társadalomban nem mi vagyunk az egyetlen tiltakozók - mosolygott Bakugo Katsuki fényképére, aki dühösen nézett a kamerába, szájában az aranyéremmel, ami ellen olyan hevesen tiltakozott.

Bakugo Katsuki. Akaguro Aika. A fiún egyértelműen látszott a düh, ám a lány szeme csendesen lángolt, mikor találkozott vele abban a bevásárlóközpontban. Tombolt belülről, ezt tisztán érezte. Mindkettőjüknek fel akarta ajánlani a visszautasíthatatlan lehetőséget, hogy beteljesíthetik a társadalom átformálásával kapcsolatos elméleteiket.

- Imádkozom a sikerükért - morogta, és a csapatra gondolt, akik az információk szerint alig egy órája lendültek akcióba.

Midoriya szemszöge:

A gonosztevő ájultan feküdt a törmelékhalomban, ő pedig úgy zihált, mintha kilométereket futott volna. Megbillent, mintha össze akarna esni, és Kouta fel is kiáltott:

- Hé!

Gyorsan lépett egyet előre, nehogy összeessen.

- Semmi baj. El kell még intéznem valamit - mondta elfúló hangon.

- Össze vagy verve! Mégis, mit akarsz még csinálni? - rémüldözött Kouta.

- Kouta-kunnak igaza van - mondta Aika, és négykézláb mászva odament a mankója maradékához. - Menjünk vissza a táborba.

- Tudtam, hogy védekezni fog, de muszáj volt támadnom. Azt hittem, hogy a védelemtől függetlenül komoly sérülést okozhatok neki. De sokkal erősebb gonosztevő, mint hittem. Ha a ma esti támadásban résztvevő összes gonosztevő ilyen erős, - pillantott a tűz felé. - ... akkor mindenki veszélyben van! Ráadásul nem kizárt, hogy minket, diákokat akarnak. Muszáj értesítenem Aizawa-senseit és a Kiscicákat! Ha bárkit meg tudok menteni azzal, hogy tovább megyek... akkor tovább kell mennem, nem?

Kouta nyelt egyet, de Akaguro hangosan megszólalt.

- Nem! Deku-kun, nézz magadra! A jobb karod... - Akagurot úgy tűnt, a sírógörcs kerülgette, de hogy a fájdalomtól vagy az osztálytársa állapotától, azt Izuku nem tudta megmondani. - A jobb karod iszonyatos állapotban van!