A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

8. rész - Bevásárlás-2

- Viselkedjetek természetesen, mintha egy régi barát lennék. Ne okozzatok felfordulást, jó? - sziszegte az idegen. Aika nem látta az arcát a kapucnitól és világoskék hajától. - Higgadjatok le, és vegyetek mély levegőt. Beszélni akarok veled - fordult Midoriya felé. - Ennyi az egész. Próbálkozz valami vicces dologgal, és megölöm a lányt. Ugyanez vonatkozik rád is, kiscsaj - mosolygott Aikára. - Ha bármit csinálsz, akkor Midoriya Izuku meghal. Ennyire egyszerű. Amint az ötödik ujjam is hozzáért a nyakatokhoz, a bőr elkezd lebomlani a torkotokról. Kevesebb, mint egy perc alatt porrá lesztek.

Midoriya remegett, Aika pedig olyan sebességgel gondolkodott, hogy belefájdult a feje. Mivel nem tudott még mankó nélkül rendesen haladni, elfutni sem tudott volna, ha netalán kiszabadulnak a férfi markából. Ezáltal Midoriya sem szaladt volna el, mivel pont az a fajta ember volt, aki előbb válna áldozattá, mintsem elfusson nélküle. Tehát a menekülés kilőve, de küzdeni se nagyon tudtak volna egy ilyen környezetben. Másfelől, ha a férfi tényleg megöli őket, akkor azonnal idejön több hős is... Midoriya mintha látta volna a gondolatait.

- Ha ezt megteszed egy ilyen zsúfolt helyen, egy hős idejön, és seperc alatt elkap.

- Az biztos - mosolygott továbbra is a srác. - De nézz csak végig rajtuk! - mutatott előre, a plázában lévő tömegre - Néhányuk bármikor képes lenne bevetni ellenem a képességét, de mégis hogy tudnak mosolyogni és együtt bandázni? A törvények és szabályok mind az egyének értékein alapulnak. Legbelül mind azt gondolják: "Ugyan, ki lenne képes ilyesmit elkövetni?" Képes lennék 20... nem, talán 30 embert megölni, mielőtt elkapna a rendőrség...

Aika erre még jobban megrémült. Ha ők meghalnak, akkor velük hal több tucat ember. Nem igazán értette a srác mondandójában való összefüggéseket, de az gyorsan leesett neki, hogy Midoriya ismeri a fazont.

- Miről... akarsz beszélgetni velem? - kérdezte Midoriya, és lassan szétengedte ökölbe szorított ujjait.

- Így kell ezt! - karolta át őket a srác. - Ha már itt ez a lehetőség, miért nem ülünk le, és csevegünk egy kicsit?

Egy perccel később már egy padon ültek. A fiú köztük foglalt helyet, és nem vette le a kezét a nyakukról. Aikának ettől közvetetten nem volt félnivalója, mert tudta, hogy az apja képessége utáni öröklődés miatt nem hatnak rá az ilyen típusú képességek. De ha a srác igazat mond a képességével kapcsolatban - aminek Midoriya reakciója még nagyobb alátámasztást adott -, akkor Midoriya egy mozdulat műve alatt meghalhat.

- Az igazat megvallva, szinte mindent gyűlölök, de ami jelenleg a legjobban idegesít, az a Hősgyilkos.

Aika erre megrezzent. A srác ránézett.

- Ő nem a társad? - kérdezte Midoriya.

- Biztos nem - ejtette ki a szavakat meggondolatlanul Aika.

- Én sosem társultam vele, csak a média szerint tartozik közénk. Ez a problémám - válaszolta a fiú. - De te erről honnan tudsz? - fordult Aika felé. A lány csendben maradt.

- Kérdeztem valamit - szorított Aika nyakán a fiú. A lány hörögve levegő után kapott, és úgy lehelte a szavakat:

- Ki...kikövetkeztettem...

- Na persze. De most komolyan, honnan... álljunk meg egy pillanatra - akadt meg a srác. - Csak nem te vagy az a kölyök akiről mesélték, hogy a Hősgyilkos gyereke?

- Nem.

- Dehogynem. Fehér haj, rengeteg seb... biztos te vagy az. Mondjátok csak, miért van mindenki rákattanva az apádra? A UA megtámadása, és a Hosu Cityben szabadon engedett Noumuk; ezeket mind elsöpörte a népszerűsége. Rám senki sem figyel. Miért van ez? Nem számít mennyit hencegett, ő is csak elpusztította azt, ami nem tetszett neki, nem igaz? Szerinted mi a különbség közte és köztem, Midoriya?