A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

62. rész - Ahol a pokol kezdődik

Aika épp lefele igyekezett a lépcsőn, mikor meghallotta a sikoltást. Nem az a riadt, hirtelen hang volt, amikor megijesztenek valakit. Ez hosszan tartón hasított a felkelő nap fényén keresztül a levegőbe. Aika azonnal megperdült a fordulóban, és visszaszáguldott a második emeletre.

Hallotta, ahogy Izuku szívverése háromszorosára gyorsul, így a fiú szobájához szaladt. Az ajtó nyitva volt, ezért nem bajlódott a kopogással.

– Izu-chan, mi...

Megtorpant döbbenetében, ahogy meglátta a fiú ijedségének okát.

Midoriya az erkélyajtajáig kúszott a rémülettől, és reszketve lapult az üvegnek. A szemén látszott, hogy közel áll ép esze elvesztéséhez. Sápadtan meredt előre, egyszerűen nem bírta levenni a szemét a kicsiny kartondobozról, ami felborulva hevert alig egy méterre a küszöbtől.

Aika térdre esett, és azonnal a doboz után kapott, amiből a küldemény az ajtó melletti falnak gurult. Megnézte, hogy van-e benne valami más is. Az ösztöne nem csalt, a doboz aljára egy rövid, de lényegre törő üzenet volt firkantva.

Csak hogy apu is meglátogasson egyszer.

Eddig bírta, elhányta magát a pániktól.

– Basszus basszus basszus basszus basszus... – a gondolatai sebessége azonnal megsokszorozódott, belefájdult a feje. A gyomra görcsbe rándult, és annyira remegett, hogy az alkarján kellett megtartania magát.

– Nem tudjátok, hogy reggeÁÁÁÁÁÁÁH!

Aoyama még Izukunál is hangosabban ordított fel. A szín az ő arcából is kifutott, ahogy meglátta All For One fejét a fal mellett. A gazdátlan testrész arcán még látszott a halál előtti utolsó döbbenet nyoma, ahogy a száj bambán szétnyílt, és a szemöldök egykori helye megemelkedett.

Aika még egyszer elhányta magát, Aoyama pedig kirohant a szobából – nagy valószínűséggel egy tanárért. Mikor a léptei elhaltak a folyosón, Aika remegve odamászott a fejhez. Izuku megnyikkant, mikor a kezébe vette, és lassan felemelte.

Rögtön megállapította, hogy a nyakat egyetlen, gyors mozdulattal választották el a test többi részétől. A halált nem a csonkítás okozta. A hullamerevség már korántsem volt friss, az erek vértelenek. Aika Izukura nézett, aki reszketve közelebb mászott hozzá.

– Kenji?

– Kenji.

Aika a falnak dőlt és megtörölte a száját.

– Édes egek, mi lesz velünk? – kérdezte elfúló hangon. – És mi a fenének nem mondtad el, hogy All For One az apád?

– Hogy micsoda? – döbbent meg Izuku.

– A doboz neked jött. Kenji neked írta, hogy apád is meglátogat... vagy nem tudtad?

Izuku a fejét rázta. Tekintetébe szomorúság költözött.

– Anya sosem mesélt nekem az apámról. Alig van róla bármi emlékem.

– Midoriya, Akaguro, Aoyama azt mondta... te édes ég – Aizawa a szokásosnál is sápadtabbá vált.

Pár másodpercig dermedten állt az ajtóban, majd a dobozhoz sietett, és felkapta. Elolvadta az üzenetet, majd a két gyerekre nézett.

– Most azonnal velem jöttök.

*

Egy órával később Aika és Izuku Tsukauchi nyomozóval, két másik rendőrrel, All Mighttal, Aizawával és Izuku reszkető édesanyjával ültek egy szobában.